Az arany illatáldozati oltár - 16. rész

/2Mózes 30, 1-10/

   Elhagyjuk a pitvart, és belépünk a szentélybe. Az történik velünk, mint Mózessel a pusztában, amikor Isten szólt neki a csipkebokorból: "Oldd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld /2Móz 3,5/. Az érzést, hogy szent földre lépünk, megtapasztaltuk már az előudvarban a mosdómedencénél, a szentély előfokánál. A pitbarban az Urat szolgai előképben láttuk, ahogy ezt Pál a Filippi 2,6-8-ban leírja. Ezzel szemben a szentélyben mint a feltámadottat szemléljük Őt, az Isten jobbjára felmagasztaltat, ahogy Őt a Filippi 2,9-11 ábrázolja. Amikor az Úr a földön járt, vagy képletesen szólva a pitvarban tartózkodott, akkor meghalt értünk; most fönn él a szentélyben az övéiért, és megjelenik Isten előtt értünk. Amikor a megtisztult pap belépett a szentélybe, ott a háromszor szent Isten nyilatkozott meg neki.

A szent kenyerekben látta meg az Atyát, aki mindenkire gondot visel. Az arany vagy illatáldozati oltárban látta meg a Fiút, akinek közbenjárása, mint kedves, jó illat száll fel érettünk állandóan /Jel 5,8/. A hétágú gyertyatartóban Isten hétlángú Szent Szellemét ismerte fel /Jel 1,4; 4,5/. Az arany oltáron a legcsodálatosabb dolog történik, ott megy végbe Isten gyermekének Isten-átélése. Bár nyílna meg szemünk egyre jobban mindannak meglátására, amit Urunk jelent nekünk, mert akkor végtelenül jobban szeretnénk és tisztelnénk Őt, és sokkal nagyobb odaadással szolgálnánk Neki!

   Figyeljük meg lépésről lépésre a szentélybe vezető utat. Hét fokozatot állapíthatunk meg:

   1/ Döntés a bejáratnál, vagy: Krisztus az ajtó és az út az atyai házhoz /Lk 13,24-25; Jn 14,6; Jn 10,9/.
   2/ Elfogadtatás az égőáldozati oltárnál, vagy: Krisztus megfeszíttetett helyettünk /Ézs 53/.
   3/ Mosakodás a réz mosdómedencében, vagy: Krisztus a mi megtisztulásunk és szentségünk /Zsid 1,3; 1Kor 1,30; Jn 17,19/.
   4/ A szentélyben: Krisztusnak mint főpapnak és mint közbenjárónak a munkája /Zsid 4,14-15/:
       a/ Az arany illatáldozati oltárnál közbenjár érettünk /Jn 17/.
       b/ A szent kenyerek asztala: Krisztus a mi táplálékunk /Jn 6,51/.
       c/ Az arany gyertyatartó: Krisztus a mi világosságunk /Jn 8,12/.
   5/ A függöny: Krisztus a mi bejáratunk az Atyához /Zsid 10,19-20; 2Móz 29,42/.
   6/ A frigyláda engesztelési fedele: Krisztus a mi kiengesztelésünk /Róm 3,25/.
   7/ A kegyelem széke: Krisztus a mi kijelentésünk /Zsid 4,16/.

   Az illatáldozati oltár anyaga.
Az illatáldozati oltár éppen úgy, mint az aranyozott deszkák, akácfából készült, arany bevonattal. Ez ismét Krisztust, az Isten-embert jelképezi. A pitvarban az egyes tárgyak anyaga akácfa és érc volt, ezek Krisztust bírói alakjában, ugyanakkor az ítéletben mint helyettes áldozatot ábrázolják Isten előtt.

   Az illatáldozati oltár, mely fából és aranyból készült, Krisztust mint Szószólót ábrázolja odafenn az Atya előtt /1Jn 2,1/.

   Milyen volt ez az arany illatáldozati oltár?
Teljesen be volt vonva arannyal, és ötször kisebb volt, mint az égő áldozati /réz/ oltár. Az oltáron felül körben egy arany korona vagy szegély volt, nyilván azért, hogy az izzó szén a tömjénnel együtt ne hulljon le.

Ez a szegély vagy korona az Urat mutatja be nekünk, mint megkoronázottat /Jel 19,12/. Az előudvarban úgy láttuk Őt, mint töviskoszorúval megkoszorúzottat /Jn 19,2-5/, itt azonban tisztelettel és dicsőséggel van megkoszorúzva /Zsid 2,7/.

Az oltár két oldalán arany karikák voltak az oltárt szállító két rúd számára. Ez a két rúd szintén akácfából készült, és arannyal vonták be. Mindenüvé, ahová a nép vonult, magával vitte ezt az oltárt. Ezekkel a gondolatokkal találkozunk Ábrahámnál is, aki mindenhol, ahová eljutott, oltárt épített, hogy imádja Istent. Az Atya keresi az imádókat. Az oltár sehol sem hiányozhat, és akkor a szellemi élet sem bénul meg.


Pál azt írja az 1Timóteus 2,1-ben, hogy a keresztyéneknél a könyörgésnek, az imádságnak, a közbenjárásnak és a hálaadásnak első helyen kell lennie, és a 8. versben azt parancsolja, hogy ez minden helyen így is történjen.

   Az oltár szarvai.
Ezek az oltár négy sarkán találhatók és az erőt jelképezik. Az illatáldozati oltáron megtapasztaljuk a Jézus Krisztus nevében mondott ima erejét. Az arany deszkák csodálatos egységén keresztül tárul elénk a Jézus Krisztus nevében egybegyűltek egésze, a Krisztus Testének valósága. Együttes ima, vagy a csöndes kamrákban elhangzott ima elhat az egész földkerekségre. Ima által misszionálhatunk a legtávolabbi helyeken is. Az imából legyőzhetetlen erő származik; ezt tanítják a szarvak.

   Az arany oltár mellől felszálló imák nem esnek a földre, még ha néha úgy is látszik, mintha nem találnának meghallgatásra. Zakariás, aki az arany oltárnál az ima áldozatát mutatta be, sokáig várt meghallgatásra. Egy napon azonban Gábriel angyal ezekkel a szavakkal szólt hozzá: "Könyörgésed meghallgatásra talált" /Lk 1,13; Jel 5,8/.

   Az arany oltár alapvető jelentősége.
Az arany oltár illatáldozati oltár. Véres áldozatot nem mutattak be rajta, csupán a szarvakat hintették be vérrel, azzal, amely az égőáldozati oltáron ömlött. Itt csak megemlékezés történt arra a halálra, amely kívül, a pitvarban ment végbe. Így ment be a mi Urunk is az égőáldozati oltáron, vagyis a kereszten át a mennybe, tulajdon vére által. Ennél az oltárnál kétféle alakjában ismerjük meg az Urat:

Illatáldozati oltárnál használt lapát

   a/ Mint a mi főpapunkat.



   A főpap az égőáldozati oltárról szenet és vért vett, és mindkettővel bement a szentélybe azért, hogy ott Isten előtt megjelenjen a népért, mint áldozatot bemutató és mint kérelmező.

   Mellén viselte a hósent, az arany melltáblát Izráel tizenkét törzsének nevével. Az oltáron meggyújtotta a tömjént, amelynek felséges illata szétterjedt és felszállt Istenhez. Itt tehát a főpap Izráelt képviselte Isten előtt, és ugyanezt teszi a mi Urunk Jézus érettünk odafent a dicsőségben. Ott hordoz bennünket is nagy szeretetében a szívén, és képvisel minket az Atya előtt /Zsid 7,25/. Az eddig olyannyira zúgolódó Izráel az égőáldozati oltárnál tett őszinte bűnbánat után kiengesztelődött Istennel, és most már ennek az engesztelésnek az alapján megjelenhetett Isten előtt a főpapjában, és ott drágakőnek tekintette Isten őt. Ezekbe a drágakövekbe Izráel tizenkét törzsének neve volt bevésve. Tehát Isten drágaköveinek neveztetünk, és ezt köszönhetjük Krisztus drága és értékes vérének. Nagyon sok felemelő gondolatot talál itt az Írást kutató Isten gyermeke, hogy így örülhessen Isten előtti helyzetének.

   Áron továbbá két művészi munkával elkészített vállkövet is hordozott a vállain. Ezekre egyenként Izráel törzseinek hat-hat neve volt felvésve, így jelent meg a néppel, amelyet szimbolikusan hordozott a vállain, Isten előtt. Mondhatjuk a Zsoltárossal együtt: "Napról napra hordozza terhünket a mi szabadító Istenünk" /Zsolt 68,20/. Szép képet látunk erről az elveszett juh példázatában. A jó pásztor, miután megtalálta a bárányt, felveszi vállára és haza viszi. Ebből azt is láthatjuk, hogy hol vagyunk mi, a megmentettek: a mi Urunk erős vállain. Így hordoz Ő minket.

   b/ Mint a mi Szószólónkat.
Mikor van szükségünk szószólóra /közbenjáróra/? Amikor vádolnak minket. A Sátán a testvérek vádlója /Jel 12,10/. Bizonyára Ádámot és Évát is rögtön a bűneset után nagy elégtétellel vádolta. A Sátán név vádlót jelent. Bevádolta Jóbot is /Jób 1,6-12/, Jósuát, a főpapot /Zak 3,1/, és mind a mai napig végzi ezt a szennyes munkát. Amikor a testvérek vádolják egymást, ez megvetendő dolog, a Sátán munkamódszerének utánzása. Amikor a Sátán vádol minket Isten előtt, Urunk, mint Szószóló, közbelép érettünk. Ki kárhoztat minket, ha Ő megigazít minket /Róm 8,33-34/, és mindenkor megjelenik érettünk Isten előtt /Zsid 7,25/. Amikor fáj a szívünk, hogy elbotlottunk, mint Péter, amikor megtagadta az Urat, honnan van ez? Annak eredménye ez, amit az Úr mondott Péternek: "De én imádkoztam érted" /Lk 22,32/. Az Úr a mennybe ment, hogy Izráelnek bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon /Csel 5,31/.

   Mikor állt Áron az arany oltárnál?

Reggel és este. Miközben az égőáldozati oltáron az áldozati állat kiáltása hallatszott, amelyet a reggeli és az esti áldozathoz hoztak, a szentélyben Isten felé szállt a jó illat. Krisztus áldozatát is "kedves, jó illat"-nak mondja az Ige /Ef 5,2/. A szén állandóan égett az arany oltáron, és így száll Isten elé szüntelenül Krisztus áldozatának jó illata, értünk történő közbenjárása is /7-8/. A szentélyben az élet a naponkénti szüntelen egészen-égő és tökéletes jó illatú füstölő áldozatban gyökerezik. Ezt sajnos kevesen ismerik föl. Az oltáron levő tűz sokaknál kialudt, és ez imáik erőtlenségének az oka. Figyelemre méltó az is, hogy a gyertyatartón az olajat és az arany oltáron a szenet egy időben gyújtották meg /2Móz 30,7-8/. Nem azt mondja ez nekünk, hogy ott, ahol sok az ima, ott sok világosságot kapunk az Igéből, és ajándékba fényt az utunkra?


   Kiért lépett közbe Áron? Isten népéért. Ezt joggal tehette, mert a nép most már szent, Istennel megbékélt nép volt. A vér volt a nyugta arról, hogy a tartozást kiegyenlítették. A mi főpapunk odafent azon a helyen van, amelynek képmása a szent hajlék volt: Isten előtt. Ő, aki ismeri életünket, szükségeinket, kísértéseinket, aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben /Zsid 4,15/, joggal közbeléphet érettünk. Egy gazdag képtelen a szegény nyomorúságát átérezni, de egy szegénynek ez könnyen megy. Urunk szegény, elhagyott, üldözött és megvetett volt. Mindezt a szükséget úgy viszi Istenünk elé, mint aki szánalmat érez irántunk. Főpapunk munkálkodásának csodálatos képét látjuk a János 17-ben. Itt hét kérése hangzik el az övéiért. Többek között azt mondja: "Ezekért könyörgök, nem a világért" /9/, tehát érettünk jár közbe. Nekünk, megváltottaknak pedig szabad a világért közbenjárni, mint ahogy Pál írja az 1Timóteus 2,1-ben "minden emberért".

   Gondolkozzunk el Áron közbenjárásának következményeiről. Láttuk szellemben, ahogy Áron a vérrel és az izzó szénnel belépett a szentélybe, hogy ott megjelenjen Isten előtt a népért, miközben a nép kívül várakozott mindaddig, míg Áron vissza nem jött. Isten szent szeme az áldozat alapján többé nem lát népében gonoszságot /4Móz 23,21-24; Ef 5,27/. Ha már a bikák és bakok kiömlő vére ilyen hatásos volt, mennyivel többet ér Jézus Krisztus végtelenül értékesebb vére /Zsid 9,13-14/. Isten és közöttünk többé nem a bűn áll, hanem a hőn szeretett Fiú. Áron a szentélyből nagyszerű, gazdag áldással tért vissza: "Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg. Világosítsa meg az Úr az Ő arcát terajtad, és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az Ő arcát tereád, és adjon neked békességet" /4Móz 6,24-26/.

   Összehasonlíthatatlanul nagyobb az az áldás, amely most árad felénk főpapunktól, ahogy Pál írja: "Aki megáldott minket szellemi áldással a mennyfelettiekben" /Ef 1,3/. Áldó kezekkel távozott el az Úr az övéitől /Lk 24,50/, és ezeket az áldó kezeket mindenkor fölöttünk tartja, és közbenjár érettünk odaát. A felhő, amely eltakarta Őt, ma is még állandó áldást záporoz ránk.

   Az arany oltár mellett az Úr a mi imáinkat is bemutatja. Arany csészékben kínálja fel Istennek. Itt lehet elvégezni a legértékesebb szolgálatokat. Ima által hívatnak el Isten szolgái /Csel 13,1-2/, itt lesz áldott a missziói munka. Itt könyörögnek Istenhez kegyelemért szülők a gyermekeik számára, és az Úr maga támogatja imáikat az Ő Atyja előtt /Jn 17,15-20; Zsid 7,25/.

Georg R. Brinke