Tekintettel ennek a kettős áldozatnak nagy jelentőségére, amelyről az előttünk levő híradásból értesülünk, behatóbban szeretnénk foglalkozni ezzel a témával.
A két bak bemutatása a nagy engesztelési ünnepen jobban megvilágítja a bűnért való maradéktalan engesztelést, mint bármelyik más ószövetségi kép. Mindkét bakra - amelyik közül az egyiket megölték, a másikat a pusztába küldték - szükség van a váltságmunka képének tökéletes kiábrázolására. Ennek a sokatmondó előképnek közelebbi megvizsgálása gondolatainkat természetesen újra Krisztusra irányítja, Aki hordozta bűneinket, szenvedett és meghalt értünk. A két bak azonban rámutat a bűn egész komolyságára és annak rettenetes következményeire, de ugyanakkor a vér általi engesztelés biztos útjára is.
Mindkét bakot a gyülekezet bocsátotta rendelkezésre, és elhozta Áronhoz, a főpaphoz, a sátor bejárata elé. Sorsot vetettek rájuk, az egyiket halálra szánták, a másikat kiűzték a pusztába, ahol reménytelen pusztulásnak lett kiszolgáltatva. Az izráeliták látták a haldokló bak vonaglását, látták, ahogy ömlött a vére, hallották a halálhörgést és tudták, hogy mindez az ő bűneikért történt. Összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozati eseményt élt át a százados és a sokaság a kereszt alatt, nem csoda, hogy a mellüket verték, amikor a keresztre feszítettre néztek, és ennek az ószövetségi előképnek valóságos beteljesedését élték át /Lk 23,47-49/.
A leölt bak. Amint már láttuk, ezt a bakot a nép bűneinek engesztelésére sorsolták ki. Ez határozottan rámutat az Egyetlenre, akit Isten már a világ alapjainak lerakása előtt kiválasztott bűneink engesztelésére. Péter a Cselekedetek 2,23-ban azt mondja, hogy Urunk Isten elrendelt tanácsvégzéséből és előretudásával istentelen kezek által öletett meg. Igen, az Úr maga tesz bizonyságot halála előtt arról, hogy "az Emberfia elmegy, amint meg van írva" /Mt 26,24/. Azért jött a világra, hogy meghaljon a bűnösökért /Mt 20,28/. A bűnnek megfelelő engesztelésre van szüksége, hogy meg lehessen bocsátani /Zsid 9,22/. Ezeknek a fontos igazságoknak találjuk itt előrevetett árnyékát. A bakot tehát leölték, de mi lett annak vérével? A vérrel a főpap bement a szentek szentjébe, hétszer meghintette az engesztelési fedelet, a függönyt és a szentély egyéb tárgyait.
Megtisztít a bűntől /Zsid 9,13-14/.
Eltörli a bűnt és engesztelést szerez /1Jn 2,2/.
Megsebzett lelkiismeretünknek békét hoz /Zsid 10,19-22/
Győzelmet ad minden ellenség fölött /1Sám 7,9-10; Jel 12,10-11/.
Elzárja a kárhozatba vezető utat /2Móz 12,13/.
Megnyitja a mennybe vezető utat /Lk 23,43; Jel 7,14/.
Az Ő dicsérete betölti az eget /Jel 5,9/.
Krisztus helyettes áldozata teljesen elég, a bűnt maradéktalanul kiengeszteli és eltörli. A nép sohasem engesztelhette ki Istent bűnei miatt, de hozhatta a bakokat engesztelésül. Az igaz és szent Isten csak Fiának vére alapján tudja az istentelent megigazítani /Róm 4,5/. A háromszor szent Isten minden követelése Krisztusban teljesedett be. A vádló elhallgattatott /Róm 8,33-34/. A bűnös most már az örök élet reménységének teljes bizonyosságát bírja /Zsid 6,11/, és hitben már bátran közeledhet Istenhez, Akitől azelőtt joggal rettegett. Krisztus áldozata elegendő minden bűnös megtisztulására, amennyiben ezt hittel elfogadja /Mt 12,31/.
A pusztába kiűzött bak. A leölt bak bizonyság arra, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat /Zsid 9,22b/, és hogy a bűnért szükséges az engesztelés. A bak Izráel helyett és Izráel bűnéért pusztult el. A másik bak sorsa azt jelképezte, hogy a bűn örökre levétetett a bűnösről. A második kecskebak fölött a főpap beismerte a nép bűneit úgy, hogy mindkét kezét ráhelyezte a bakra, és így a vétkek átkerültek arra. Ugyanez történt Urunkkal, amikor Isten "mindnyájunk vétkét reá vetette" /Ézs 53,6b/. A bűnnel terhelt bakot kivezették a pusztába, hogy soha többé vissza ne térjen. Ahogy a bak soha nem tért vissza, úgy a bűn sem. Ez a bűnbocsánat egyik legszebb képe.
A bűn úgy eltávolíttatott tőlünk, mint a bak Izráeltől, hogy soha többé vissza ne térjen /Zsolt 103,2/.
Isten nem emlékszik többé bűneikre /Zsid 10,17/.
Háta mögé vetette a bűnt, és ezáltal örökre tökéletesen eltávolította azt /Ézs 38,17/.
A tengerbe süllyesztette ott, ahol az a legmélyebb /Mik 7,19/.
Teljesen eltörölte a bűnt /Ézs 44,22; Jer 31,34/.
Áldott következmény. Krisztus áldozatát szemlélve a két bak előképében érezhetjük, mit érdemeltünk volna: halált, mint az első bak, és azt, hogy Isten elűzzön szeme elől, ahogy a másik bakot elűzték. Ha elgondolkozunk ezen, bepillanthatunk Isten szerető szívébe, aki nem kímélte egyszülött Fiát, hanem Őt mindnyájunkért odaadta /Róm 8,32; 1Jn 4,10/. Péter kérdi: milyen kegyesen és szentül kellene akkor járnunk /2Pét 3,11/! Krisztus áldozatának valódi felismerése vezet megszentelt és új életre, amely bővölködik jó cselekedetekben.
Georg R. Brinke
Ehhez kapcsolódó írásom:
Adjátok meg Azázelnek, ami Azázelé
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/adjatok-meg-azazelnek-ami-azazele.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése