/2Mózes 30,11-16; 4Mózes 1,2; 2/
Isten az engesztelési pénzt felajánlásnak nevezte. Ez az egyetlen eset, amikor Isten fizetést kíván az embertől vétkei engesztelésére. Izráelnek fel kellett ismernie, hogy nem minden további nélkül szabadult meg a szolgaságból Isten hatalma által, hanem bizonyos díjat kellett fizetnie ezért a szabadulásért. Elhangzott Isten parancsa: Minden húsz évnél idősebb izráelita férfinek fél ezüst siklust kellett hoznia. Ez a követelés ígéretet vont maga után: "hogy ne legyen rajtuk csapás". A fizetés teljesítése után tehát nem volt többé tartozás. Minden kiváltott férfi az Úr harcosainak sorába lépett, és Isten vitéze lett. Csak a tartozásaiktól megszabadultak szolgálhatnak Istennek.
Ezt az engesztelési pénzt nem lehetett másban, csak ezüstben kifizetni. Az Írás említ néhány adás-vételt, amelyet ezüstpénzben bonyolítottak le. Így vásárolta meg Ábrahám is Makpelá barlangját 400 ezüst siklusért /1Móz 23,15/. Józsefet 20 ezüstért adták el /1Móz 37,28/. Urunkat pedig 30 ezüst pénzért árulták el gyalázatos módon /Mt 26,15/. Hogy gyermekeinek örök szabadságot vásároljon, Urunk maga képezte a vételárat /Mt 20,28/. Igen nagy áron vásárolt meg minket /1Kor 6,19-20; Jel 5,9; 1Pét 1,18-19/. Mihelyst egy bűnös kapcsolatba jut Istennel, előtérbe kerül bűneinek kérdése. Csak egy tökéletes váltságdíj mentheti meg a haláltól, mert Isten előtt a bűnöst nem védi más, csak Krisztus vére.
Erre a kiváltásra minden izráelitának szüksége volt /12/. Ugyanazt az összeget kellett fizetnie mindekinek, a gazdagnak éppúgy, mint a szegénynek, a fejedelemnek éppúgy, mint a pásztornak. A test szerinti származás nem számított /Róm 3,23/. A fél siklus igei értelmében kifejezte annak elismerését, hogy "vétkeztem". A pénzt nem volt szabad összegyűjteni, és mint összbüntetést befizetni, hanem mindenkinek személyesen kellett elhoznia /14.v.; Zsolt 49,8-9/. Nem elég tehát azt mondani: igen, mi mindnyájan bűnösök vagyunk; nem, személyes vallomásnak kell elhangzania: én bűnös vagyok! Istenhez való viszonyában minden ember egyforma.
Az izráeliták az ezüstöt előzőleg Isten segítségével az egyiptomiaktól kapták, most Isten elé hozták azt, mint váltságdíjat. Vagyis mindenkinek azt kellett hoznia, amit Isten adott neki az Ő szeretett Fia által /Jn 6,53-58/. A Sátán ma is eláltatja az embereket, azt hazudja, hogy a keresztség külső ceremóniája, vagy más hasonló üres formákká merevedett dolgok elégségesek.
Az árat Isten szabta meg /13/. Fél sekel, sem több, sem kevesebb. Senki sem adakozhatott saját belátása szerint. Mondhatta volna valaki, talán mint Manassé: vétkem oly nagy, ezért többet kell adnom /2Krón 33,12 kk./, vagy Abdiás, aki ifjúságától fogva szolgálta az Urat, gondolhatta volna azt: nekem elég egy kis váltságdíj /1Kir 18,1-16/. Nem, mindenkiért ugyanazt az árat kellett megfizetni. A Jób 33,24-ben ezt a prófétai szót olvassuk: "Váltsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba". De hol található ez a váltság? Egyedül Isten szívében /Jn 3,16/. Az ár pedig: "Az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm" /Mt 3,17/.
Csak a szent sekel szerinti pénz volt érvényes /13/. Nem a kereskedelemben használatos, hanem a szentély számára érvényes sekelről volt szó. Így hangzik a közmondás: "Az igazi kereskedő még magát is eladná." Itt tehát nem számít az önbecsülés, vagy az emberek előtti jó hírnév, vagy éppen a jó vallásos nevelés súlya, hanem kizárólag a tiszta Ige és Isten csalhatatlan mértékegysége. Az Úr is, aki számunkra az egyedül érvényes engesztelés, megméretett, de nem találtatott könnyűnek, mint Belsazár. Nála teljes súlyt lehetett megállapítani. Ő a törvényt és a prófétákat teljesen betöltötte /Róm 10,4; Mt 26,54/. Benne volt a teljes igazságosság, amely egyedül számít Isten előtt. Isten egyetlen szellemi hamis pénzt sem tűr el. Vannak, akik azt mondják: "Igen, Krisztus váltsága szükséges, de az én imám és kegyességem sem értéktelen Isten előtt." Aki más evangéliumot hirdet, mint Krisztus egyedül tökéletes áldozatának evangéliumát, az elzárja a bűnös elől a mennybe vezető utat. Aki úgy hirdeti a megigazulást, mint saját munkájának eredményét, egyenesen bűnt követ el.
Így hangzott Izráelben a jelszó: fél sekel, sem több, sem kevesebb! Hozzátenni vagy elvenni, mindkettő súlyos következményekkel jár /Jel 22,18-19/. Mindenki adós, akár 50, akár 5000 pénzzel is tartozik. Isten előtt mindenki csődbe jutott és fizetésképtelen. Saul /Pál/ büszke lehetett páratlan származására, amely Benjámin ősatyáig volt visszavezethető, de mit használt ez neki? Hogy Isten felvegyen valakit seregébe harcosnak, abban nem segít semmiféle emberi származás.
Az engesztelési pénz üzenete. Mit mondott ez a fiatal izráelita számára? Tudta, hogy jó származása, nevelése vagy vallásos kötelességének pontos teljesítése mellett sem alkalmas a szolgálatra, csak ha teljesen kifizette az engesztelési pénzt. Minket is csak a Krisztus vére általi engesztelés tesz alkalmassá arra, hogy méltóan szolgáljuk az Urat. Csak aki hisz Isten Fiában, annak van örök élete /Jn 3,18.36/.
Aki lefizette az engesztelési pénzt, az belépett a seregbe. Az ilyentől elvárták, hogy Istenének és népének hűséggel szolgáljon /4Móz 1,54/. Isten gyermekei szabaddá lettek a szolgálatra /Lk 1,74-75; Tit 2,14; Csel 27,23 kk./. Mivel nagy áron vásároltattunk meg, Isten parancsa így hangzik: "Dicsőítsétek azért Istent testetekben és szellemetekben" /1Kor 6,20/. Ha azonban helyesen szolgálunk és küzdünk /2Tim2,5/, akkor a győzelem ígérete is a mienk /1Kor 15,57/. Zsákmánnyal és dicsérő énekkel térünk haza /Zsolt 118,15; Ézs 30,29/. Hiszen a mi harcunk Istenünk harca. Ő maga küzd értünk, az övéiért /2Móz 14,14; Józs 10,14; Zsolt 107,1-3/.
Mi történt az engesztelési pénzzel? Az ezüstöt beolvasztották, és felhasználása fontos tanításul szolgált a szentély látogatójának. Az összegyűjtött pénz súlya meghaladta az 50 mázsát. A szentély maga, azaz a 48 db arannyal bevont deszka egyenként két ezüst lábazaton állt, melyeknek súlya kb. 60 kg volt /2Móz 38,27/. A mi hitünk Krisztus váltságának örök és szétrombolhatatlan fundamentumán nyugszik. Amikor az izráelita föltekintett a pitvar kárpitjaira, látta, hogy azok ezüst kampókon függenek. Ha pedig a földre nézett, ott is láthatta, hogy az engesztelési pénzt mire használták fel. A megváltás ezüstjét éppúgy meg lehet találni és magasztalni fent, mint lent. Odafönn énekelnek a megváltottak a megöletett Bárányról /Jel 5/, e földön ugyanezt tesszük az úrvacsoránál, amikor a pohárért, mint Krisztus vérének jelképéért hálát adunk.
Mi történt azokkal, akik nem fizették meg a fél sekelt? Védtelenül járták útjukat. Védtelenek voltak a csapásokkal szemben. A meg nem váltott ember alkalmatlan az Úrért való szolgálatra és munkára, és a legszörnyűbb csapás, az örök kárhozat felé halad.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése