A szent sátor /hajlék/ elnevezés, amit ennek a szállítható Isten házának adtak, nem fejezi ki pontosan Isten gondolatát. Bár Isten tervezte és alapította, jelentése mégis egészen más. Az elberfeldi /német fordítás/ Biblia a "találkozás sátrának" nevezi. E hajléknak olyan helynek kellett lennie, ahol a bűnös találkozhatott Istenével, vagyis Isten szeretetének és kegyelmének kinyilatkoztatási helye ez a bűnös számára. Isten lehetőséget talált arra, hogy a bűnöst kiemelje bűneiből, és visszahozza a Vele való közösségbe. Időzzünk el egy kicsit ennél a találó kifejezésnél:
A találkozás sátra
Milyen szép elnevezés ez!A bűnösnek erre a találkozási helyre elkerülhetetlenül szüksége volt Istennel, ha nem akart még távolabb kerülni tőle. Itt válhatott tehát a bűnös újra Isten gyermekévé egy helyettes áldozaton keresztül, amely magára vette a bűneit. De hisz a találkozás sátra csupán az Úr Jézusra mutató előkép, Aki testté lett és közöttünk lakozott. Ahogy Isten ezt a sátrat népe javára és hasznára építtette, úgy küldte el az Ő Fiát, hogy minket atyai szívéhez visszavezessen. Péter írja: "Hogy minket Istenhez vezéreljen" /1Pét 3,18/. Tehát azért jött e világba, hogy minket, elveszett bűnösöket megmentsen Isten számára. Ő a Közbenjáró /1Tim 2,5; Zsid 8,6/. Nincs szükségünk senki közbenjáróra! Szabadon közeledhet mindenki az Úr Jézushoz! A közbenjáró tiszte az, hogy két egymástól elidegenedett embert vagy pártot ismét összehozzon és kölcsönös megelégedéssel kibékítsen. Röviden: ellenségekből barátokat teremt. Salamon bűne miatt Izráelben szakadás történt, a birodalom két részre hullott. De mindkét rész számára csak egyetlen találkozási hely maradt: a templom. Aki ma Istenhez akar közeledni - legyen még oly távol is -, csak a mi Urunk Jézus által teheti, Aki Emberfia és Isten Fia egyben. Vére által kibékített minket Istennel, az Ő Atyjával. Krisztusnak, az e g y e t l e n Közbenjárónak engesztelő műve alapján mindenki bátran közeledhet Istenhez, és úgy fordulhat Hozzá, mint fiú az apához.
Lépjünk be először a pitvarba. Milyen volt ez? Hossza száz, szélessége ötven könyök /50 ill. 25 méter/, és körül volt véve fehér lenvászon kerítéssel. Ez az elkülönítés emlékeztet az Énekek Éneke 4,12-re: "Körülzárt kert vagy te". Ez a kerítés vagy vászonfal 56 akácfa oszlopon nyugodott, és ezek érc cövekekhez voltak erősítve kötéllel. Az oszlopfejek ezüstből készültek, ugyanúgy a horgok is, amelyek a lenvászonkerítés felfüggesztésére szolgáltak. Kívülről nézve Istennek ez a háza semmi vonzót nem nyújtott a szemnek. Ha valóban meg akarta ismerni valaki ezt a házat, úgy az előírt úton kellett mennie, és csak akkor látta meg a belül elrejtett nagyszerűséget. Isten az Ő dicsőségét nem a kíváncsi emberek számára viseli látványosságul. Ezt mindenekelőtt magasztos Urunkban és Üdvözítőnkben, Isten szép és gazdag ajándékában látjuk, aki a legnagyobb egyszerűségben jött a világba. "Nem volt sem alakja, sem ékessége" /Ézs 53,2/, de azok, akik ismerték Őt és hittek benne, bizonyságot tettek: "Láttuk az Ő dicsőségét" /Jn 1,14/. Mint ahogy a kívülálló semmi különöset nem lát a szent hajlékban, ugyanúgy a természeti ember sem lát semmit Isten Fiában. Egyeseknek bolondság, másoknak botránkozás, de azoknak, akik Őt megismerték és betekintettek kegyelmének tengerébe, Ő a "legszebb az emberek fiai között" /1Kor 1,23; Zsolt 45,3/.
A pitvar felszerelése. Két eszköz állt benne, a vörösrézből készült oltár, amelyet égőáldozati oltárnak is neveznek, és a réz mosdómedence.
Az oltár a sátor bejáratánál állt; a továbbiakban majd jobban megismerkedünk vele. Lehetetlen volt úgy belépni a szentélybe, hogy az ember előzőleg ezzel az oltárral ne találkozott volna. Emlékezzünk csak a paradicsomkert bejáratára a bűnbeesés után. Ott álltak előtte a kerubok kivont karddal, akik lezárták a paradicsomba visszavezető utat. Aki megpróbált volna behatolni, meghalt volna. Ehhez hasonlóan lehetetlen volna az örök szentélybe is a belépés, ha Jézus Krisztus a bűnös helyett előzőleg fel nem áldozta volna magát.
Az előudvar másik, éppen ilyen fontos eszköze volt a vörösréz mosdómedence; erről is lesz még bővebben szó. Mellette kellett elhaladni a szentélyhez vezető úton, tehát a rézoltár és a szentély bejárata között állt. Ebben a medencében fürödtek meg a papok a papszenteléskor, mielőtt átvették volna a papi ruhát.
Amikor bementek a szentélybe azért, hogy szolgáljanak, mindannyiszor ebben a medencében kellett megmosni kezüket és lábukat. Aki a mosakodást kihagyta, annak meg kellett halnia. Nagy igazságot tanulhatunk ebből: "Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat" /Zsid 12,14/. vagy ahogy maga az Úr mondta: "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják" /Mt 5,8/.A pitvar látogatói. Ide minden izráelita beléphetett. Ez a belépés nagy döntést jelentett, amelynek alapvető változás volt a következménye, vagyis arról tett bizonyságot, hogy az illető Istennek akar élni. Kívül saját ruházatában állt, de itt tiszta vászonnal volt beburkolva. Itt lehullott az önigazultság szennyes ruhája, és örömmel közeledhetett az érte hozott áldozat alapján Istenhez /Ézs 12,2; 61,10/. És ez mind az ember saját fáradozása nélkül történt. Az előudvarba mindenki beléphetett, ezt tanulhatjuk meg a Lukács 15 három példázata alapján.
Ez az a hely, ahová mindenki úgy jön, mint a tékozló fiú az Atyához, ahol nem csupán új ruhát, hanem egy ünneplő ruhát kap, és ezáltal méltó és kész lesz arra, hogy részt vegyen az Atyával és a vendégekkel az ünnepi vacsorán /Mt 22,11-13/. Engedjük, hogy az önigazságosság fügefalevelei hadd hulljanak le, és öltözzük fel Krisztus igazságosságának ruháját, mert csak egyedül ez számít Isten előtt, és semmi más. Jób sokáig tudott védekezni derekasan három barátja előtt, de amikor Isten közelségébe lépett, az oly nagyon megpróbált ember felismerte és beismerte vétkeit, megbánta bűneit porban és hamuban /Jób 42,1-6/.
Ezekbe az "előudvarokba" hívja a Zsoltáros a testvéreit /Zsolt 100,4/. Aki nem szereti Istent, nem ismeri az Ő háza iránti vágyakozást sem /Zsolt 84,2/. A szent hajlék, ahogy azt már hallottuk, az eljövendő dolgoknak csak árnyéka /szimbóluma/. Mennyivel végtelenül nagyobb a valóság. Az átlag izráelita nem mehetett tovább az előudvarból, mi azonban ma, hála Krisztus vérének, teljesen szabadon beléphetünk a függöny mögé, sőt egészen be a Szentek Szentjébe /Zsid 10,19-23/. A pitvar a hit általi megigazulás állapotát jelképezi. A szentély annak állapotát ábrázolja, aki hitben növekszik és fejlődik, aki a Szent Szellem által isteni természet részesévé lett. Életét halálba adta, Krisztussal együtt megfeszíttetett, eltemettetett és feltámadt. Ne csak a pitvarba lépjünk be, hanem felmagasztalt Urunk egyszeri áldozatára támaszkodva lépjünk tovább Isten királyi székéhez, ahová bejárásunk van. Nem nyugszunk, míg ezt a dicsőséges célt el nem érjük.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése