/Zsidók 13,10/
Ezt olvashatjuk a Zsidókhoz írt levélben. Izráelnek, mint ahogy tudjuk, két oltára volt. Az egyik az előudvarban állt; erről a vér állandóan a földre folyt. A másik a szentélyben állt, erről tömjénillat szállt a menny felé. Ez a két oltár volt az atyák vágyának tárgya. "A te oltáraidnál, Seregek Ura, én Királyom és én Istenem" /Zsolt 84,4/. A papi szolgálatra csak Áron házát választotta ki Isten. Ezzel szemben egészen más a helyzet az Újszövetségben. Itt Isten minden igazi gyermeke papi szolgálatra van rendelve /1Pét 2,7-9/, és vágyik Isten oltárának eme szolgálatára, mint szent előjogára. Magasztalással eltelve állunk meg az első oltárnál, ahol nem a bakoknak, mint Izráelben, hanem a mi dicsőséges Urunknak és Üdvözítőnknek drága, értékes vérét látjuk folyni /1Pét 1,19/. A költővel együtt állunk elmélyedve a kereszt alatt, amely nekünk is, mint Pálnak, egyedüli dicsekedésünk lett /Gal 6,14/.
Szeretet ömlött és fájdalom fejéből,
Lábából éppen úgy, mint a két kezéből.
Mondd, van-e még ilyen szeretet a világon,
Van, aki glóriát tövisből hordozzon?
Az egész világnak ömlesztett kincsei,
Adomány, jótettek; emellett mind semmi.
Naponta megkeres, s mint az Ő gyermeke,
Hadd legyen életem kezébe letéve!
A golgotai kereszttől, a mi oltárunktól belsőleg mélyen megindítva lépjünk oda teljes imádattal, és nyújtsuk oda áldozatunkat annak, aki magát feláldozta érettünk. Melyek ezek az áldozatok? Egynéhányat megneveznénk:
A testünk odaáldozása. Urunk a testét feláldozta érettünk a kereszten /Zsid 10,5/, és mi, az Ő tanítványai kövessük az intelmet: "Szánjátok oda testeteket, élő, szent és Istennek kedves áldozatul" /Róm 12,1/. A mi testünk Istené /1Kor 6,19-20/. Pál ezt az áldozatot hozta, és önmagát "Jézus Krisztus rabszolgájá"-nak tekintette. Énekeljük a költővel:
Csak egy éltem van, s ezt az Úrnak adtam,
Szabad akaratból, hiszen tőle kaptam.
Áldozat az evangéliumért /Róm 15,16/. Erre az apostol nemcsak másokat figyelmeztet, hanem önmagát nem kímélve meg is hozta ezt az áldozatot /Csel 20,24/. Korának egész lakott világát betöltötte Krisztus evangéliumával /Róm 15,19/. Joggal mondhatta, hogy többet dolgozott, mint a többiek mindnyájan /1Kor 15,10; 2Kor 11,23/. Ezért figyelmeztethetett másokat is erre /2Tesz 3,1; 1Kor 15,58/. Nincs jogunk másokat olyan áldozathozatalra figyelmeztetni, amelyet mi magunk nem hoztunk meg. Így cselekednek a farizeusok /Lk 11,46/.
Örömmel gondolok vissza arra a fiatal testvérre, aki Afrika belsejébe jött, és amikor megérkezett, mindjárt ezekkel a szavakkal köszöntötte a négereket: "Testvérek, megérkeztem, hogy lerójam adósságaimat". Igen, mi mindnyájan az evangélium adósai vagyunk /Róm 1,14/. Újonnan születtünk a misszió számára, akár otthon vagyunk, akár a távolban. Sajnos kevesen hoznak valódi áldozatot az evangéliumért, inkább önmaguknak élnek és nem az Úrnak. A mulasztási bűnök semmivel sem kisebbek a cselekedeti bűnöknél, a hazugságnál, a lopásnál vagy a tisztátalanságnál /Mt 25,45-46/.
A szellemi áldozatok /1Pét 2,5-9/. Ha az evangéliumért hozott áldozatok jórészben a testi életünkhöz kapcsolódnak, akkor a szellemi áldozatok szívünkből származnak. Itt teljesedik be az Atya kívánsága: "Az Atya igazi imádókat keres, akik Őt szellemben és igazságban imádják" /Jn 4,23-24/. A gyülekezetben ezt a szellemi áldozatot mutatjuk be, különösen a kenyértöréskor és az imaórán.
A dicséret áldozata. "Vigyük a dicséret áldozatát mindenkor Isten elé" /Zsid 13,15/. Ahogy egykor az arany illatáldozati oltárról a kedves illat állandóan Isten elé szállt, úgy szálljon mindig a mi dicséretünk is Isten felé. A Zsoltáros önmagát figyelmezteti Isten dicséretére /a Szentírás 31102 verséből a két középsővel/:
"Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről" /Zsolt 103,1-2/. Dicsőítés és hálaadás, ez a Biblia középpontja, és ennek kell a mi életünk középpontjának is lennie /Zsolt 22,23.26; 116,12-14/. Ezt tette Jób még a legnagyobb nyomorúságban is. Megköszönte nemcsak azt, amit Isten adott neki, hanem azt is, amit elvett tőle /Jób 1,21; vö. Zsolt 50,23; 69,31/. A dicsőítést az Ige az "ajkak gyümölcsének" nevezi. Gondoljunk Anna hálaénekére: hálafolyam ömlött szívéből /1Sám 2,1-10/. Hasonló hálaéneket őrzött meg az Írás számunkra Erzsébettől, Máriától és Simeontól. De nemcsak ebben a fejezetben /Lk1/ találunk ilyen hálaénekeket, amelyek az ajkak gyümölcsének gazdag folyamai. Az ajkak gyümölcséhez tartozik az egész gyülekezet hálaadó éneke is. Ilyen példa található a gyülekezeti dicséretre és hálaadásra a Cselekedetek 2,47-ben. Dicsérő ének hangzik Isten előtt az egész örökkévalóságon át /Jel 5/. Isten gyermekei a hálaadás völgyében laknak /2Krón 20,26/.
Az anyagi áldozathozatal. "A jótékonyságról és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten" /Zsid 13,16/. Már láttuk, hogy Izráel népének ajándéka a pusztában milyen túláradó gazdagsággal áradt /2Móz 35,20-29; 36,5-6/. Az adakozásnak egy másik nagyszerű példáját látjuk a szegény macedónok esetében, akik nagy szegénységükből gazdagon adakoztak az Úrnak /2Kor 8,3/. Az anyagi áldozathozatal belső életünk mércéje. Aki keveset ad az Úrnak, ezzel mintegy bebizonyítja belső életének mélypontját, és talán azt is, hogy még nagyon kötődik a földiekhez. Egy fiatal hívő leány, aki arra kényszerült, hogy családját segítse, lassacskán elegendő pénzt gyűjtött össze egy karórára, és éppen meg akarta vásárolni. Ekkor részt vett egy missziós órán, és amikor hallott a misszió szükségeiről, gyorsan hazasietett, és elhozta megtakarított pénzét, hogy odaajándékozza a misszió számára. Barátom, akit ez az adomány mélyen meghatott, másnap este elmesélte az összejövetelen. Az óra végén egy vagyonos asszony elkérte a fiatal lány címét, és egy igen értékes aranyórát küldött neki. Így jutalmaz az Úr! A mi áldozathozatalunk drága, jó illat az Úrnak /Fil 4,18/.
Isten minden gyermeke papi szolgálatra van rendelve. "És tett minket királyokká és papokká Istenünknek" /Jel 1,6/. Péter azt írja, hogy királyi papság vagyunk, elhíva arra, hogy hirdessük Krisztus hatalmas dolgait /1Pét 2,5.9/. Minél többet tartózkodunk a függöny mögött, mint szent papok, annál gazdagabb lesz az általunk nyújtott áldozathozatal, és annál nagyszerűbb lesz az áldás, amely visszaömlik szíveinkbe.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése