/2 Mózes 12/
A tizedik csapás volt a legsúlyosabb, amelyet Istennek a fáraóra, a kemény nyakú királyra és annak népére küldenie kellett, és magát a királyt is nagyon érzékenyen érintette. Nemcsak elengedte Izráelt, hanem igyekezett ki is űzni az országból. Felismerte, őrültség Isten ellen harcolni, és észrevette, hogy ez az ő és népe romlását jelenti. Kérjük, olvassa el mindenki az 1Mózes 11-12 fejezeteket, így elhagyhatjuk a hosszabb leírást.
Időzzünk egy kicsit a tizedik csapásnál és a húsvéti báránynál, mert jelképes értelemmel bírnak. A húsvéti bárány, az 1Korintus 5,7 és Ézsaiás 53,7 szerint előképe a mi Urunknak, az Isten Bárányának, Aki hordozza a világ bűnét /Jn 1,29/.
Miből is állt a tizedik ítéletcsoda, és mit eredményezett? Az Úr tudatta Mózesen keresztül népével, hogy az első hónap 14. napján minden elsőszülött, legyen az ember vagy barom, elpusztul Egyiptomban a fáraó elsőszülöttétől a legkisebb rabszolga elsőszülöttéig, de egész Izráellel szemben Isten kivételt tesz. Isten sohasem ítéli el azokat az embereket, akik hisznek az értékes vérben és elfogadják azt, mert "Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak" /Róm 8,1/. A húsvéti bárány története az egyik legvilágosabb és legnagyszerűbb utalás a mi húsvéti Bárányunkra, Krisztusra, aki megöletett értünk. Az események sorrendje röviden a következő:
Az isteni halálos ítélet.
"Átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet" /12,12/. Ez a megrendítő bírói ítélet mindenkire vonatkozott az országban, akár egyiptomi volt, akár izráelita, Isten nem ismer és nem is tehet különbséget: "Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül" /Róm 3,23/. A halálfélelem rájuk nehezedett, és szorongott, remegett, reszketett mindenki az éjszakától.
Az isteni kegyelmi ajánlat
/5/. Ahogy a halálos ítélet kivétel nélkül vonatkozott minden elsőszülöttre, ugyanúgy érvényes volt az országban mindenkire Isten kegyelmi ajánlata is. Aki hitelt adott ennek az ajánlatnak, leölt a nyájból egy bárányt, mint helyettest az ítéletben. Valakinek ugyanis meg kellett halnia, vagy az elsőszülöttnek saját és családja bűnei miatt, vagy az egyéves báránynak. A báránynak hibátlannak kellett lennie, mert csak az ilyen közelíthette meg Jézus Krisztusnak, Isten Bárányának előképét /1Pét 1,19; Zsid 9,14; Mal 1,14/. A Bárány, mint a bűnösök helyettese, már a világ alapjának lerakása előtt szerepelt Isten üdvtervében /Jel 13,8b; 1Pét 1,20/. Az 1Mózes 3,21-ben látjuk, Isten maga volt az, aki az ember megmentéséért és bűnének elfedezéséért az első vért ontotta. A bűnös vétkeiért vérnek kell folynia. Isten maga gondoskodott egy bárányról, ahogy előbb Izsák feláldozásánál is ezt tette /1Móz 22,9-13/. Ugyanezt a gondolatot látjuk Ábel áldozatánál /1Móz 4,4/. Minden leölt bárány csakis az Egy bárányra mutat: "Isten Bárányára".
A bárány mint a helyettesítés képe
/3/. Isten ítélete alapján Egyiptomban minden elsőszülöttnek szüksége volt egy helyettesre, mert csak így kerülhette el a halálos csapást. Amit Izráelnek a páskabárány jelentett, azt ma számunkra Isten Báránya jelenti. Csak aki Isten Bárányát választotta hitben, az nem megy ítéletre /Jn 3,16; 5, 24/. Jézus Krisztus, Istennek Báránya helyettünk halt meg /1Pét 1,18-19/, "bűnné tétetett értünk" /2Kor 5,21/. A bárány az ártatlanság, a hibátlanság képe, mely tiltakozás nélkül, némán áll nyírója előtt. Nagyszerű előképe ez Krisztusnak, Isten Bárányának.
A bárány vérének alkalmazási módja
/7/. A családfő a bárány vérével bekente a két ajtófélfát és a szemöldökfát. A halál elől az egyetlen biztos menedéket a vér helyes használata jelentette. Az Úr azt mondta: "Meglátom a vért és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre" /13/. Isten nem a vétkező bűnösre, hanem a vérre tekintett /Zsolt 130, 3-4; Zsid 9,11-28/. A vérben van bűneink egyedüli engesztelése. Krisztus vére eleget tett a törvénynek és Isten igazságosságának is; ugyanakkor a vérben nyilvánult meg mérhetetlen szeretete és kegyelme /Jn 3,16/, úgyhogy akin Isten meglátja a vért, az szabadon közlekedhet Őhozzá /Zsid 10,19/. Kedves olvasóm, látja-e rajtad Isten ezt a vért? Ha látja, akkor olyan biztosan állsz az ítéletben, mint Egyiptomban a vér által megmentett elsőszülött az öldöklő angyal előtt.
A nagyszerű szabadulás.
Az Úr azt mondta, mindenütt, ahol a vért meglátja, elmegy mellette az öldöklő angyal. Miért? Mert azokban a házakban volt már halott. A bárány "meghalt" az elsőszülött helyett, s ezért az megszabadult. Az öldöklő angyal csak azt a házat sújtotta, amelyikről hiányzott a vér. A bűnös, aki hisz a vérben, megtisztul minden bűntől /1Jn 1,7/, nem rabja többé a halálfélelemnek /Zsid 2,15/, sőt ellenkezőleg, örül mint Pál, hogy Krisztusban van /Fil 1,21.23/.
A vér ezen az éjszakán Izráel népének elsőszülöttjeit nemcsak a haláltól, hanem egyúttal a fáraó félelmetes rabszolgaságától is megszabadította. Isten gyermekei közül sokan sajnos a vér hatásának csak az egyik oldalát ismerik, bűneik bocsánatát, de a bűn hatalmából való szabadulást nem látják. Az elsőszülött mindkettőt egyszerre élte át. Sokan elfelejtik azt az igazságot, hogy Krisztussal együtt meghaltak és fel is támadtak /Gal 2,20/. Isten gyermeke minden szenvedélytől megszabadult, és ezután nem kell a bűn szolgájának lennie. Szabad lett a bűn törvényétől, élhet Istennek. Az Úr megmondatta a fáraónak, hogy az Ő népének Isten számára kell szolgálnia a pusztában, ezért szabadította meg őket. Hasonló módon, ha hiszel a drága vér általi megbocsátásban, számolhatsz azzal, hogy minden bűntől és kötözöttségtől szabad vagy.
A bárány táplálékul is adatott Izráelnek.
Láttuk, hogy a bárány vére megváltást és szabadulást hozott a népnek, de azt is láthatjuk, hogy a bárány húsa táplálékul szolgált. A bárányt tűzön kellett megsütni, hogy a család elfogyassza; ez adott erőt az úthoz, amelyre még ezen az éjszakán indultak. Krisztus nemcsak a vérét ontotta, hanem teljesen odaadta magát értünk. Ezért mondja az Úr: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak" /Jn 6,54/
Ennek a fejezetnek a részletei olyan fontosak és értékesek, hogy nem futhatunk át rajtuk felületesen, jóllehet szemlélődésünk tulajdonképpeni tárgya a szent sátor. A bárányt megsütötték a tűzön, és ez Isten Bárányára mutat, aki a szenvedések tüzében égett. A bárányt keserű füvekkel kellett elfogyasztani, ami szintén Krisztus keserű halálára mutat.
Vessünk még egy futó pillantást arra, hogyan fogyasztották el az izráeliták a bárányt. Azon az éjszakán vonultak ki, tehát mint zarándokok, állva és menetkészen ették a bárányt. A Krisztus vérében rejlő üdvösség jövevényekké és idegenekké tesz bennünket /1Pét 2,11/. Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük /Zsid 13,14/. Izráelnek továbbá kovásztalan kenyérrel kellett ennie a bárányt. Előzőleg minden kovászt el kellett takarítani. A kovász a Bibliában a bűn, a gonosz képe. Isten népe szent nép, és ezért minden kovászt, azaz fölismert bűnt eltávolít /1Kor 5,7-8/. Izráel sietve ette a bárányt, várva a pillanatra, amikor Isten parancsot ad a kivonulásra. Ez Isten népének útja ma is: kivonult e világ Egyiptomából, és megy a visszajövő Úr, az Ígéret földje felé. Mint a világtól és a bűntől elkülönültek, sietünk Őutána, a mi Tűz- és Felhőoszlopunk után, és kiáltjuk: "Jövel hamar, Uram Jézus!"
Mi történt az egyiptombeliekkel?
Nem hittek Istennek és az Ő szavának. Meg van írva: "Aki pedig nem hisz, elkárhozik" /Mk 16, 16/. Azon az éjszakán, amikor Izráel elsőszülöttei megmenekültek, Egyiptomban minden elsőszülött meghalt. Leírhatatlan az az ijedelem, amely ébredéskor elfogta a népet. A pusztító angyal minden házból, amelynek ajtajáról hiányzott a vér, elragadta az összes elsőszülöttet. Nem volt ház, amelyben ne lett volna halott. Egyiptom történelme során eddig nem hallatszott még olyan jajveszékelés, mint ezen az éjszakán. Pedig ők is megmenekülhettek volna, ha hisznek Isten szavának, és oltalmat keresnek a bárány vére alatt. Hasonlóképpen lesz majd egyszer, amikor Isten népe kivonul és beköltözik a mennyei Kánaánba, öröm és gyönyörűség tölti el akkor őket; de sírás és jajgatás hallatszik azoknál, akik az elközelgő ítélet felé mennek. Megtapasztaltad már a megtisztító vért a szíveden? Csak így tudsz majd részt venni az eljövendő nagy kivonuláson.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése