Izráel népének története Egyiptomtól Kánaánig, Isten szeretete megnyilvánulásának, kijelentéseinek és csodáinak szakadatlan sorozata. Az útra kelésnél két dolgot élt át a nép: Isten kedvessé tette őt az egyiptomiak szemében, és Isten parancsa szerint kapott drága arany, ezüst ajándékokat és ruhákat /2Móz 12,35-36/. Így gondoskodott a hű Isten előre az ő népéről, mert Izráel a pusztában nem tudott dolgozni, sem vásárolni. Izráelnek évszázadokon át kellett ingyen dolgoznia; a kivonuláskor elnyert jutalmát, ahogy meg van írva: "Nem fáradnak hiába" /Ézs 65,23/. A másik nagy meglepetés az eddig ismeretlen tűzoszlop megjelenése volt. Amint a nép menetkész lett és kitekintett a sötét éjszakába, ott állt előtte vezére tűzoszlop alakjában. Sokaknak összeszorulhatott a szíve, de a tüzes felhő eloszlatott minden félelmet. Hasonlóan járnak mindazok, akik e világ Egyiptomát elhagyták, annak hátat fordítva Krisztus követésének útjára léptek. A Sátán megpróbálja a szívet aggodalommal eltölteni, hogy lehetetlennek lássa az új utat. De nézzünk Jézusra, és elmúlik a szorongás, mint ahogy a hó elolvad a napon /Zsid 12,2/. Megtapasztaljuk az Úr nagyszerű vezetését, s átéljük hatalmának és jóságának csodáját. Maradjunk még egy kicsit a felhőoszlopnál.
A felhőoszlop Isten természetfölötti csodája volt.
Isten nemcsak kiszabadította Izráelt a kegyetlen szolgaságból, hanem láthatóan kísérte is veszélyekkel tele útján. A felhőoszlop nem szokásos felhő volt, mert azt a sivatag vihara csakhamar elfújta volna. Isten maga rejtőzött a felhőben, mint egy köntösben. Látszólag egy gyenge felhő, de valóságban erős oszlop. Egészen úgy, mint Urunk, aki gyönge gyermekként született, de elmondhatta magáról: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" /Mt 28,18/. Ahogy az Úr a felhőben volt, úgy olvassuk, hogy Isten Krisztusban volt /2Kor 5,19/. Ahogy a felhőben, ugyanúgy Krisztusban egyesült a gyöngeség és az erő. A felhő változtatta külsejét. Nappal mint felhőoszlop, éjjel mint mint tűzoszlop volt látható, de mindig ugyanaz a felhő volt. Így jelent meg az Úr az emmausi tanítványoknak is más alakban, nemsokára azonban észrevették, hogy az ő Uruk volt az /Lk 24,31/. Az Úr ugyanaz az örömben, mint a szenvedésben, az egészségben, mint a betegség napjaiban. Számíthatunk minden helyzetben az ő jelenlétére /Mt 28,20; Zsid 13,5-6.8/.
A felhőoszlop volt Izráel vezetője.
Ez az oszlop vezette ki a népet a régi életből, és vezette be az új életbe, és ez választotta ki az utat is /5Móz 1,33; Zsolt 78,14/. Úgy vezette Izráelt, mint apa a gyermekét. A felhő Izráelt kezdetben nem a szárazföldön vezette át, hanem a Vöröstenger mélységének útján, vagyis látszólag lehetetlen úton. Éppen ezen az úton kellett a népnek meglátnia Isten dicsőségét és erejét. Mint ahogy Lázár betegségénél emberi gondolkodás szerint az Úr későn jött, de éppen így nyilvánította ki dicsőségét Lázár feltámasztásában /Jn 11/. A felhő tehát megtanít bennünket minden saját véleményünk és utunk feladására, és arra, hogy kövessük a Bárányt, ahová megy /Zsolt 23,4; 32,8/. Nekünk csak várnunk kell és csöndben maradni /Ézs 30,15; Csel 1,4/, de el is indulni, ha fölemelkedik a felhő /4Móz 9,15-23/. Egyszer, amikor Pál bizonytalan volt útját illetően, vezetésért könyörgött; Isten látomásban felelt neki: látott egy macedón férfit, aki kérte: "Jöjj át és segíts nekünk" /Csel 16,9/. Pál és munkatársai azonnal felkerekedtek, és Görögországba utaztak. Ahogy a felhő vezette, úgy ment az apostol. Hasonló történetet olvasunk a Cselekedetek 8,26-tól: Fülöp parancsot kapott a Szent Szellemtől Samáriában, hogy a pusztán át menjen, és amint ment, találkozott a kamarással, akit az Úrhoz vezetett. Engedjük-e mi is, hogy az Úr válassza meg útjainkat? Követjük-e a felhőt, ha vezetni akar, például: a párválasztásban, a hivatás megválasztásában, a lakásproblémában? Ki dönt ezekben? Az Úr, vagy anyagi előnyök? Nem minden izráelitának volt joga belépni a szentélybe, de mindegyiknek szabad volt nézni és követni a felhőt. Jaj nekünk, ha olyan helyen járunk, ahol nem megy előttünk a felhő. Ezt Izráel megtapasztalta, amikor a felhő nélkül vonult harcba, és vereséget szenvedett az ellenségtől /4Móz 14,41.45; Zsolt 44,9-13/. Amikor Izráel elhagyta az Urat és idegen istenek után ment, fogságba került Babilonba. Ott nélkülözniük kellett a felhő vezetését, sírtak és hárfáikat a fűzfákra akasztották. /Zsolt 137,1-2/. Ez a felhő velünk sem jön, ha mi is, mint Démás, megszeretjük a világot, mert a világ barátsága ellenségeskedés Istennel. /Jak 4,4/.
A felhő volt Izráel oltalmazója.
Izráel útja kiút nélküli völgyön vezetett át. Egyszerre ott állt a nép a mély és széles Vöröstenger előtt. Mögöttük jöttek az egyiptomiak, akik vissza akarták vinni őket a fogságba. Izráel Istenhez kiáltott, és Isten meghallgatta kiáltásukat: "Ne féljetek, álljatok meg és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek, mert az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni. Az Úr hadakozik értetek, ti pedig csöndben legyetek" /2Móz 14,13-14/. Mózes Isten parancsára rásújtott a tengerre, és az szétvált. Izráel hit által átment a tengeren. De figyeljük csak meg, mi is történt most. A felhő, amely egyébként Izráel előtt ment, hirtelen megváltoztatta a helyzetét, és Izráel és az egyiptomiak közé lépett. Ha az egyiptomiak meg akarták támadni Izráelt, akkor Isten ellen kellett harcolniuk, és ennek következményeit ismert a fáraó. Az izráeliták oldalát megvilágította a felhő, az egyiptomiak oldalát sötétségbe borította, és az üldözőket összezavarta. Izráel akadálytalanul vonulhatott tovább /2Móz 14,19.29/. Isten népének nem kell félnie semmilyen helyzetben és semmilyen ellenségtől, mert az Úr vele van /Róm 8,31-34/. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellemem által, mondja az Úr" /Zak 4,6/. Az evangéliumnak ugyanaz a hatása, mint a felhőnek. A hívőknek élet illata az életre, a hitetleneknek pedig az ellenkezője /2Kor 2,15-16/. Olvassuk még: Lk 1,68-75/. Az Úr ma is köztünk és ellenségeink között áll, és engedi, hogy meglássuk és az Ő hatalmát és dicsőségét.
A felhő Isten kinyilatkoztatásának helye Izráel számára.
A felhőből beszélt Isten az Ő népével /2Móz 14,15.26; 4Móz 9,15.23/. A felhő ott nyugodott a szent sátoron és a frigyládán, és Isten szólt: "Innen fogok veletek beszélni". Nekünk is van egy felhőnk, amelyet megkérdezhetünk, ez Istennek szilárd és megbízható Igéje, "mint sötét helyen világítő szövétnek" /2Pét 1,19/. A felhő mutatta az utat Izráelnek /4Móz 9,18/, Izráel kinyilatkoztatási helye volt /Zsolt 99,7/ és a nép dicsősége /2Móz 40,34/. Figyelemre méltó az is, hogy a felhő csak a szent sátoron pihent meg; így mindenki látta, hol lehetett, mert akkor, mint tűzoszlop világított. Így találhatjuk meg mi is az Urat minden időben és minden alkalomkor az Igében.
A felhő volt Izráel gondviselője.
A naponkénti manna a felhő közelébe hullott. Ha Izráel saját útján ment volna, vagy egy szép pálmaligetben maradt volna, amikor a felhő fölemelkedett, akkor éhen halt volna. Ahová Isten állított minket, ott külsőleg és belsőleg is gondot visel rólunk. Missziós utamon Afrika belsejében kétszer kerültem nehéz anyagi helyzetbe. Azt mondtam az Úrnak: "Nem azért küldtél engem ide, hogy éhen haljak, hanem, hogy hirdessem az evangéliumot." És időben, csodálatos módon gondoskodott rólam az Úr. Ő tudja, hogy éppen az egyik vagy a másik bokor alatt fekszik egy éhező, mint Illés, és kielégíti éhségét /1Kir 19,5 kk./
A felhő fénnyel ajándékozta meg Izráelt.
Éjjel és nappal Izráel előtt ment, hogy minden körülmények között akadálytalanul vonulhasson a nép /2Móz 13,21-22/. Később azt mondta Józsué Izráelnek: "Hiszen nem jártatok még soha ezen az úton" /Józs 3,4/, és így volt ez most is, zarándokútjuk kezdetén. Isten gyermekei minden időben biztosa lehetnek az Úr vezetésében, és haladhatnak éjjel és nappal. Gyakran van sötétség körülöttünk. Dávid azt mondja: "Lábam szövétneke a te Igéd" /Zsolt 119,105/. Továbbá ugyanez a zsoltáros mondja: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy" /Zsolt 23,4/. A minap meglátogattam egy haldokló testvért; teljes várakozással lépett be e sötét völgybe, mint István, és gondolt a fénylő kijáratra /Csel 7,55/.
A felhő beárnyékolta a Szent sátrat
/2Móz 40,34/. Isten mindene volt népének: vezére, gondviselője, világossága, oltalmazója. A pusztában, ahol izzón sütött a nap, szétterült a felhő, mint egy hatalmas ernyő, és árnyékot adott. A trópuson az éjszakák közismerten hidegek, de a tűzoszlop meleggel ajándékozta meg a népet. A felhő őrzőjük is volt, mert Izráel őrizője nem alszik, még csak nem is szunnyad el /Zsolt 121,5-6; 105, 39/. Senki sem merte volna Izráelt megtámadni, az ellenség nagyon jól látta a felhőoszlopot. Izráelnek ez a hatalmas Istene a mi Istenünk is!
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése