Bevezetés

... ahhoz, amit majd álmaimról írok.


Arra gondolok sok esetben nem kell kidobni a fürdőkádat a gyerekkel együtt.
(A vizet persze megőrizzük, mert az nagy kincs, manapság.)

Az elszakadt köteleket, szétesett világunkban, amikor már semmi sem olyan, mint amilyen volt, hiába is keressük.

Noha vannak belénk ívódott kódok, amelyeket igyekszünk megtartani, ha nem most, akkor Isten ítéletében fog az is szétmálani.

Mert a tűz, mindent felemészt. Ami fa, széna, pozdorja.

Mégis a legtisztább anyag, az arany, amelyet sokszor kell tisztítani, minél lágyabb, annál tisztább lesz.

Sok ember keresi Megváltóját!
A kegyelem idejét éljük, noha sűrűsödnek fölöttünk a fenyegető felhők.

Sok rossz dolog van, amihez Istennek semmi köze, ez a mi társadalmi, gazdasági világunk.
Ha a rosszfelé megyünk, rosszat kapjuk. Ha egymást becsapjuk, kihasználjuk, örvényeket csinálunk, ami egy idő után fejünkre zuhan. Ebből is van megtérés, de kevesen térnek meg.
Ha örvényben vagyunk, megkeményedünk.
Ha kemények leszünk, Isten nem tud velünk mit tenni. A kemény emberek hogyan hívják segítségül az Úrat? Sehogyan. Ha megis tennék, csak külső látszatból, vagy belső indítatásból, hogy Istent maguk alatt tudják, saját hasznukra. Ezért lesznek a természeti katasztrófák, azoknak, akik már semmilyen mód nem lehet Isten ismeretétre felébreszteni, de itt is csak kevesen térnek meg.
A természeti katasztrófák pedig sok embert fognak érinteni. Egyre többet, a Föld lakosságának 1/3-át. Benne lesz keresztény és hamis egyaránt. (Több, mint kétmilliárd ember - gondold el Jer 25,33 úgy mondja, annyi lesz, mint a trágya.)

Isten azonban Mindenható! Király, Uraknak Ura! Teremtő. Jó. Igaz. Szent. Nagyon szeret minket, a természeti csapásokat is azért küldi. Az Ő kezében van minden. Ismerjük fel ezt, és adjuk Neki a dicsőséget.

---

Harminchat évesen tettem fel azt a kérdést magamnak, milyen érzés lehet engem szeretni?
Megkérdeztem magamtól mi a szeretet?

---

Harminchat évesen azt is feltettem kérdést, hogy az ember életútja, meghatározhatja-e, akadálya lehet-e az Istenhez való jutásához? Mint például a nyomorúságos élet, az elvetettség, az elutasítottság?

Mind a két kérdésre egyértelmű választ találtam magamban. Miközben Swedenborg-ot és Lober Jakabot olvastam (erről a honlapról: http://jezusatyank.hu/) , és miközben olvastam őket három gyötrő álmomon gondolkoztam, amire magyarázatot kerestem. /Megjegyzés: Ezen a honlapon sok olyan írás van, amivel egyáltalán nem értek egyet, nem ajánlom, és elhatárolódom. Az, hogy a két fent említett írót olvastam, nem tükrözi hitemet. Őket is fenntartással ajánlom, erős hívőknek, akik a megítélés képességének birtokában vannak. Sok olyan dologról tesznek bizonyságot, ami nem lehetséges, csak szellemi kinyilatkoztatás által. Hogy milyen szellem által, az a vizsgálat tárgya. Vannak keresztények, tanítók, akik egyértelműen gonosz szellemeknek tulajdonítják ezeknek az embereknek az írásait.
Én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy aki Igét hirdet, minden 'irányzatról' tudjon. Nem gondolom, hogy bármitől félni kellene, de azt igen, hogy le kell tudnunk leplezni minden tévtanítást. Ehhez pedig szükséges az ismeret. Egyébiránt azt is vallom, hogy minden által tud szólni hozzánk a bennünk lakozó Szent Lélek. Új területeket tud megvilágosítani. Lehet pont egy tévtanítás felismerése által. Azt is gondolom, hogy sokszor idő kell egy-egy vizsgálathoz, leleplezéshez, sőt azt tartom, hogy a bennünk lakozó Szent Lélek világosít meg, és leplez, ezt pedig akkor teszi, amikor szükséges. Swedenborgról nem gondolom, hogy hamis tanító, igaz nem olvastam minden művét./

Az emberi lélek, két oldalról kutakodik, először is szeretné megérteni a miérteket a világban, másodsorban, azt, ami benne van.

Három álmot kaptam, ami évek óta nyomott engem. /2006-tól/
Sehogyan se értettem meg. Rendkívüli álmok! Félelmetesek! Mélyre hatóak. Mélyebbre, mint ahol én vagyok.
Az elmúlt egy évem erről a gyötrelmemről szólt, kutakodtam, kerestem, és kértem az Urat, magyarázza meg, mit jelentenek az álmok, ha kell vigyen feljebb.
Láttam életemben minden álmom Istentől volt, szóról szóra betelt, a jövendőm meglett, mégis van ez a három álmom, ővelük mi lesz? Követeltem a feleletet.

Ahogy könyveket olvasok a Lélek bennem, mindenre figyelmeztet. Ha van mire.
Kijelentéseket ad, magyaráz.
Sokszor egészen másról, és máshogy, mint amit olvasok.
Sokszor egészen máshova is jutok, mintahová a könyv vezetett volna. Hiszen éppen így vezet a Lélek.

Vannak Lélekben írt könyvek is, amelyeket egyébként sem lehet, és nem szabad a betűje szerint olvasni.

Én nem tudok így írni, nem is akarok. És szellemileg nem is látok, olyan mélyre, hogy így írhatnék. A nálam lévő igen, valóban igen, a nem pedig nem.
Ennél többem nincsen, mert nem vagyok rá képes, semilyen szinten. Sem pozítiv kinyilatkoztatásban, sem képmutatás szintjén.
Ez sokszor problémákhoz vezet emberekkel való kapcsolatomban, akik mindennapi életükben másoktól ehhez vannak szokva.
Ha azt mondom szeretlek, nem hiszik.
Ha azt mondom Jézus az ÚR és az élet, azt hiszik én nem hiszem, csak mondom.

Pedig, amit én írok, és mondok azt úgy gondolom, ahogy mondom.
Ezért lesznek írásaim prózaiak, Lélekben talán nem úgy felemelőek.

Én ezt kaptam. Erre vagyok képes.
Ám a lelkem igenis nagy magasságokban jár. Kibeszélhetetlen titkokat ért meg.
Amire nincsenek szavaim, bár nem is keresek. Gügyögök, és ismétlek, mint egy kisgyermek.
Egyébként is mérhetetlenül fáraszt a beszéd, az írás, sokkal több gondolat, kinyilatkoztatás van bennem, mint ami leírok. Tele vannak a füzeteim. Nem is gondolom, csak remélem, hogy egyszer végére érek, hogy ide a blogomban olvashatóan leírjam. /na csak azért, mert a kézírásomat még én se tudom elolvasni./

Most tehát a következőkben neki gyűröm magam, hogy írjak erről a három gyötrő álomról, és azokról a dolgokról, amiket megértettem.

Lehet valahol ismétlek majd, meg hosszú lesz, vagy éppen rövid. Egy biztos, valamit megértettem. Amihez aztán embernek nem sok köze, csak az Istennek, bármit olvastam is közben. Bármi történt is velem.

Azt is tudom, hogy mivel rendkívüli, lehet majd kevesen értik meg. Félreértik, félremagyarázzák, sőt megtámadják majd magyarázatomat. Lehet, kútba is dobnának, csak fogjam be a számat.
Akiket viszont a Lélek tanít, azok megértik, éppenúgy, ahogy nekik kell megérteniük, amihez nekem nem lesz sok közöm.
Ha csak egyetlen egy embernek hasznos lesz, az örökéletre, az én mennyei jutalmam nagy lesz!
Boldog leszek.
Azt a vigasztalást is tudom, hogy a szeretet mindennél nagyobb, ahogy Márti barátnőm mondta:
"Bogi! nem értem, amit mondasz, de tudom, hogy az ÚRban vagy, bízom benned!"

Én sem értem testvérem! De, ami fontos, hogy te szeretsz engem és én is szeretlek téged. Tudom, hogy számíthatok rád, és te is számíthatsz szeretetemre, bármit is jelent ki nekünk az Isten, álomban, és bárhogyan is magyarázza azt meg, a szeretet a legfontosabb, bármi is történjék velünk az életben.
A többi nem érdekes! Csak egy mese szép séta, értetlenkedőkkel, nyavalygókkal, ellenségekkel, és barátokkal. Mi kövessük Jézust! Még hozzá: ÖRÖMMEL:

O, de szeretném látni, ahogy János követte Jézust, a tengerparton!
Mert ő örömmel követte, magától.
Míg Péter hátrafordult:
Uram és vele mi lesz? - kérdezte.
Jézus pedig így válaszolt:
Mit törődsz te vele, te kövess engem!
Pétertől nem oly rég háromszor kellett megkérdeznie,
szeretsz te engem?
János azonban boldogan, ragaszkodva követte, mindenhová,
még oda is, ahová senki más apostol, a kereszthez.
O, de szeretném látni János szeretetét!
Micsoda öröm a szívnek.