Erről az alábbi cikkről, vagyis ezekről a változtatásokról lesz véleményem. Az egyházi fenntartási intézményekről is. Majd megírom. De lehet, hogy előtte felkeresem Herczog Máriát, ha már a múltkor, nem fogadtam el az állásajánlatát. Úgy tűnik minden megérett rá. Vagy lehet, már túl késő? Hogy lehet úgy kimenni Magyarországról, hogy nem hagyjuk el az országot? Azt hiszem sokan vagyunk úgy, becsületes, keresztény hívő emberek, akik azt mondjuk, nemet az egyháznak. Köszönjük nem kérünk belőlük, bőven megismertük őket, azt is milyen tisztességtelen eszközökkel dolgoznak a mai napig! Mi a tisztesség és a becsület mellett állunk. Igazak vagyunk. Nem az tesz igazzá, hogy megeszünk-e egy 5 cm-es kenyér darabot, hanem a döntésünk, amit a tisztesség, becsületesség, és igazság mellett teszünk. ...
Áldott legyen a mi Urunk! Jézus Krisztus és az Ő Atyja.
Az állam átpasszolná
a gyermekvédelmet az egyházaknak
Januártól állami fenntartásba kerülhetnek a települési önkormányzatok által fenntartott gyermekvédelmi intézmények, valamint a fogyatékosokat és a pszichiátriai betegeket ellátó otthonok. A Fővárosi Önkormányzat tiltakozik a tervezet ellen, mondván: érthetetlen, hogy ha a főváros vállalja és képes biztosítani szociális intézményeinek további színvonalas működtetését, akkor miért ragaszkodik a kormány azok kényszerállamosításához? Az egyik lehetséges magyarázat az a törekvés, miszerint az államosítás célja a szféra – elsősorban a gyermekvédelmi szakellátás – egyházi kézbe való átadása.
Jövőre befejeződhet a szociális szféra államosítása, s e téren is a hazai ellátás színvonalában tapasztalható területi egyenlőtlenségek megszüntetése a hivatalos magyarázó elv. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter javaslata szerint állami fenntartásba kerül a fogyatékos, a pszichiátriai és a gyermekvédelmi szakellátás, míg az idős- és a hajléktalangondozás az önkormányzatok kötelező feladata marad. A szociális szférában az államosítás kiterjed az ingó és ingatlan vagyonra is, ami a műemléképületek vonatkozásában komoly tételt jelent, továbbá nem elhanyagolható szempont egyes intézmények bezárása esetén.
A miniszter az előterjesztésében január 1-jével 42 szociális és 126 gyermekvédelmi intézmény – TEGYESZ-ek, lakásotthonok, gyermekotthonok, nevelőszülői hálózatok – állami fenntartásba vételét indítványozta. A 168 intézmény közül 125 a Fővárosi Önkormányzat tulajdona, a fennmaradók többsége megyei jogú városoké. (A megyék által fenntartott intézmények már korábban állami fenntartásba kerültek.) A szakmabeliek véleménye szerint a minden racionális érvet nélkülöző javaslatot a kormány elfogadta, és benyújtotta a parlamentnek.
A szakbizottság egy napon belül jóváhagyta és általános vitára bocsátotta a tervezetet.
Amúgy a társadalmi egyeztetésre négy napja maradt a szakmának, beleértve egy hétvégét és a szabadságon lévő minisztériumi kontaktszemélyt. A bírálatoknak nyoma sincs a jelenlegi törvényjavaslatban, amelyről várhatóan december közepén szavaz a parlament. Utána jó esetben két hét marad a komplett ellátórendszer átalakítására, amire szokás szerint sem idő, sem pénz, sem kidolgozott koncepció nem áll rendelkezésre. Asztalosné Zupcsán Erika szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár a szakbizottság előtt kifejtette: hátravan még az EMMI alá tartozó szociális és gyermekvédelmi főigazgatóság felállítása is, amely november 15-ével kezdi meg működését. Kiderült: jövőre nemcsak központi szakmai és pénzügyi irányítás alá vonják a szociális és gyermekvédelmi szakellátást, hanem egy fillérrel sem adnak hozzá több állami támogatást, mint az idén. Ez azt jelenti, hogy az eddigi önkormányzati hozzájárulástól elesnek az intézmények, ami a fővárosi fenntartásban lévőket sújtja majd a legdrámaibban.
„Ez egyértelmű forráskivonást jelent, hiszen a főváros intézményeinek költségvetésében példátlan magas arányt, 30 százalékot tesz ki a fenntartói hozzájárulás, aminek a megszűnését kizárólag elbocsátásokkal lehet kompenzálni. Intézményünk esetében ez a dolgozóink felét érintheti, ami önmagában is a szakmai színvonal romlásához vezet, de ha ehhez hozzávesszük a ránk váró átláthatatlan központosítási folyamatot is, az egész ellátórendszer veszélybe kerül” – mondta el érdeklődésünkre Inotay György, a tordasi Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonának vezetője.
A mintaértékűnek számító fővárosi szociális és gyermekvédelmi szakellátórendszer állami fenntartásba vétele a törvényjavaslat értelmében elkerülhetetlen, ezért Szentes Tamás egészségügyi és szociális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes a héten nyilatkozatban tiltakozott az átalakítás ellen. A közlemény szerint a Fővárosi Önkormányzat egyetért a szociális intézmények állami gondoskodásba vételével, ha a megfelelő működési feltételek nem biztosítottak. Mint írják, „a főváros szakosított szociális ellátóintézményei nem tartoznak ebbe a körbe, mivel intézményeink stabilan gazdálkodnak, nincs adósságuk, magas szakmai színvonalon működnek, és biztosítják a rászorultak számára az ellátásokat”. A főpolgármester-helyettes utalt arra is: intézményeikbe számos alkalommal jelentkeztek a megyéktől már állami gondoskodásba vett – megyei intézményfenntartó központokhoz (MIK) került – intézmények lakói a magasabb színvonalú szolgáltatás miatt. Mivel a jövő évi központi költségvetés ismeretében nem biztosított a szakellátás színvonalának megőrzése, ezért azt javasolják, hogy a fővárosi fenntartásban működő szociális intézmények állami gondoskodásba vételére ne kerüljön sor.
A fővárosi indítvánnyal kapcsolatban megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, de válasz lapzártánkig nem érkezett. A tiltakozás különösen indokoltnak tűnik annak fényében, hogy – mint azt kérdésünkre Szentes Tamás kifejtette – a Fővárosi Közgyűlés október 13-án szinte egyhangúlag fogadta el a Főváros Szociális Koncepcióját. A koncepció lényeges eleme az önfenntartó, a skandináv államokban szokványos, a helyi piacokra, helyi munkaerőre építő intézményfenntartási modell. A főváros vidéki intézményei általában a régiójuk legnagyobb foglalkoztatói. Ezt kívánta a koncepció tovább szélesíteni. Aznap, amikor a Közgyűlés elfogadta a fővárosi koncepciót, jelent meg a szakminisztérium honlapján az egyes fővárosi szakosított intézményeket államosító törvénytervezet. A fővárost váratlanul érte a javaslat, hiszen ezt nem előzte meg nemzeti szociális koncepció elfogadása – hangsúlyozta a főpolgármester-helyettes.
„Az eddigi központosító átszervezések súlyosan negatív tapasztalatai, akár a kulturális, akár az oktatási, akár az egészségügyi vagy a szociális szférát vesszük, eleve nagyobb óvatosságra kellene, hogy intsék a kormányzatot a további átalakítások folyamán” – vélekedik Inotay György. Tény, hogy a megyei önkormányzatoktól idén januárban a MIK-ek irányítása alá került szociális és gyermekvédelmi intézmények teljes tömege őszre fizetésképtelenné vált, mivel az államosítás miatt idén elestek a korábbi 20 milliárd forintos fenntartói hozzájárulástól. A fővárosi és megyei jogú városok szakintézményeinek államosítása további 15 milliárdos hiányt teremt, és további 8000 ellátott személy és 2000 szakdolgozó helyzetét veszélyezteti.
Mint arról korábban beszámoltunk (Keresztúton a gyermekvédelem. Hetek, 2012. június 22.), a kormány kevéssé titkolt célja a hazai gyermekvédelmi szakellátás egyházi kézbe adása. A finanszírozási elv is ezt támasztja alá, hiszen a kormány továbbra is biztosítja az egyházi kiegészítő normatívát, azaz egyházi kézbe adott intézmények esetén 1,93-as szorzóval számítják a finanszírozást. Becslések szerint a gyermekvédelmi szakellátás egyharmada került eddig egyházi, döntő részt katolikus szolgáltatók kezébe, s várhatóan ez a sors vár a fővárosi és a Pest megyei gyermekvédelemre is.
Az egyházi hatáskörből netán kimaradó intézmények a túlélés érdekében a gyerekek családi pótlékát lesznek kénytelenek felemészteni, miután megszűnik ennek érinthetetlensége: a havi támogatás ezentúl nem a gyámi számlákon gyűlik 18 éves korig, hanem az intézményi letéti számlákra folyik be, s a gyerekek személyes szükségleteinek fedezésére fordítható, amibe akár az étkeztetés is beleérthető. Az eddigi otthonteremtési támogatást felváltja egy bérlakásprogram, ami csak a munkajövedelemmel rendelkezőknek ad átmeneti megoldást. A 25-27 ezer állami gondozott egy fillér nélkül kerül majd ki az ellátórendszerből, ami növeli hajléktalanná válásuk esélyét, ami eddig egyharmadukat sújtotta.
Másik fontos változás, hogy ezentúl a 12 év alatti gyermekeket elsősorban nevelőszülőknél helyeznék el, ami összhangban van ugyan a nemzetközi tendenciákkal, de irreális annyiban, hogy rengeteg gyereknek intézményi szakellátásra lenne inkább szüksége, másrészt a jelenlegi nevelőszülői kapacitás sem képes ennyi gyermek befogadására. Magyarországon a nevelőszülőknél való elhelyezést az összes gondozott kétharmadára kiterjesztenék, s a hivatást jobban támogatnák anyagilag is.
A nevelőszülői rendszer szakmai színvonala is egyenetlen, ennek orvoslásaként független jogi képviselő felügyelné a tevékenységét. Arról nem tudni, miként alakítanák át a nevelőszülői rendszerek bemeneti oldalát például az alkalmasság tekintetében.
Inotay György szerint a hazai gyermekvédelmi és fogyatékosellátás eddig legalább a 18 év alattiak számára kielégítő rendszerben működött, mostantól fogva viszont a gyermekkorú érintettek ellátórendszerét szétzilálják, s végképp ellehetetlenülhet a fővárosi pszichiátriai betegek szakellátása is.
Egyházak ideje
„Eljött az ideje, hogy az egyházak nagyobb szerepet vállaljanak a gyermekvédelemben, és úgy tűnik, mintha a polgári kormány ebben együttműködőbb lenne” – nyilatkozta az atv.hu-nak Kothencz János, a Szeged-Csanád Megyei Egyházmegye gyermek- és ifjúságvédelmi főigazgatója, a katolikus Szent Ágota Alapítvány alapítója. Az azonos nevű szolgáltató szervezet – amely Csongrád, illetve Bács-Kiskun megyében gyakorlatilag az egész szakellátást lefedi – egyfajta modellintézménynek számít a megújítani szándékozott gyermekvédelmi szakellátásban. „A személyes véleményem az, hogy az egyházak az állammal való szimbiotikus együttműködésben a hazai gyermekvédelmi szakellátás fenntartását simán megcélozhatnák” – fogalmazott a főigazgató, aki a római katolikusok, a görög katolikusok és a reformátusok részéről egyaránt érzékeli az érdeklődést a lehetőség iránt. A „szimbiotikus együttműködés” egyébként szerinte azt jelentené, hogy az állam „minden létező eszközzel” segíti az egyházat a szakmai kooperációtól kezdve a finanszírozásig. A maga is állami gondozottként felnőtt Kothencz János úgy véli, az egyházak sokkal mélyebben, egyfajta szerető-törődő hozzáállással tudnak jelen lenni a családból kiemelt gyerekek életében, ami hatékonyabb, mint az állami gondozás-felügyelet. Elismerte ugyanakkor, hogy sok a félelem és az idegenkedés a gyermekvédelemben való egyházi szerepvállalást illetően, és „sok rossz példát, hírt hallani a világ médiáiból”. Saját tapasztalatai alapján mégis azt mondja, „értékszocializációban” nagyon sok pluszt tudnak adni. „Szó sincs hittérítésről. A gyerekek számára sem tesszük kötelezővé a katekista nevelést, és a nevelőszülők számára sem előírás az ideológiai elkötelezettség. Nyilván, ha a gyermek megkérdezi, hogy miről szólnak a stációképek, vagy szeretne hittantáborba menni, akkor a katolikus egyház kész a vallási nevelést biztosítani, de ez szabad választás alapján kell, hogy működjön, nem kényszerítéssel” – magyarázta Kothencz János.
Forrás: http://hetek.hu/fokusz/201211/az_allam_atpasszolna_a_gyermekvedelmet_az_egyhazaknak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése