Egy történet

Elmesélek valamit.

1998-ban történt, egy cégnél. Középvállalat volt.
Itt dolgoztam külsős irodistaként...
A lényeg, hogy egy napon, amikor a vezérigazgató jól megalázott többek előtt azon tekintetben, hogy hívő vagyok, és tisztasági fogadalmat tettem, másnap behívatott a szobájába.
Én még nem voltam a vezérigazgató szobájában, a titkárnőkhöz jártam fel rendszeresen.
Semmi dolgom nem volt a vezérigazgatóval. A titkárnők kint meglepődve elhallgattak a behíváson.
Nekem szólt a hívás, mit volt tenni, cselekednem, döntenem kellett, bementem.
Leült az asztalához, én vele szembe.
Mit akarhat? Még mindig fájt a bántó kigúnyolása... tudtam valami jelentőségteljes dolog lesz.

Nem körülményeskedett, rögtön rákérdezett: "Mondja, hogyan áll a zsidókkal?"

Meglepődtem. Ez kérdés?
Még akkoriban nem volt tapasztalatom arról, hogy a keresztény vallások igen felemásan, bolondul állnak hozzá a zsidókhoz. Fiatal voltam, és minden tekintetben tapasztalatlan.
Csak a Bibliát olvastam, és ösztönösen vonzódtam az olyan szolgálatokhoz, mint az Éjféli Kiáltás, vagy Zimány József.

Mit volt mit tenni, ami a szívemen a számon. Őszinte ember voltam, rögtön egy szuszra válaszoltam, minden tudásomat és hitemet beleadva:
"Isten választott népe, Ábrahám utódai, ígéret szerint örökösök. Szeretem a zsidókat, e népbe foglaltattam bele, és minden keresztény. Jézus Krisztus közöttük született, ám ők még nem ismerték fel benne a Messiást, de felfogják ismerni."

Megfordította az asztalán lévő képet, hogy lássam. Egy családi fotó volt.
Majd ezt mondta: "Csak azért, mert én zsidó vagyok. Apám a Don-kanyarnál volt, anyám Auswitzban. Én nem vagyok vallásos, de keresem az identitásom."

Még néhány szót mondott, aztán visszafordította a képet. És végeztünk.
Zavarban voltam... én akkor még tényleg nem értettem, létezik társadalmunkban olyan, hogy antiszemitizmus?

Később pro- és kontra megértettem és megismertem, vannak rossz zsidó vezetőink, voltak rossz zsidó emberek, meg jók is, és vannak zsidó emberek, itt is és ott is, és vannak Krisztus hívő zsidó emberek és van Izrael, és közöttük ilyen is, meg olyan is.
Ez pedig mind különböző, és mégis egy. Mind Ábrahám leszármazottja test szerint és mind egy drága isteni ígéret birtokosa.
És van a világ, amely méltatlanul taposta ezt a népet, és e nép szétszóratottsága ellenére létezik.
Vannak ellenük elkövetet bűnök, és vannak gonosz eszmék, amelyek ellenük irányulnak.
Én nem tudtam, hogy ők mennyit szenvednek az identitás keresésben, később azonban láttam, és beszéltek is róla nekem, ők is.

Ez volt az első ilyen nagyobb találkozásom ezzel a kérdéssel. Később kirúgták őt a cégtől, de még így is jól járt anyagilag, a cég is tönkrement... Nagy volumenű eszmei megállapításokat nem lehet abból levonni, ki, hogy, mit rontott el ebben az országban. Túl sokan, túl sok mindent, a legnagyobb baj pedig a szervezetlenség... Nagyon sajnálatos, hogy túlhajtott, kihasznált, agyonnyomorított, tehetséges és jó lelkű emberek fáradnak bele az éhbérért való küzdelembe, mert hivatal- és cégvezetőink egy dolgot nem tanultak meg az egyetemeken: SZERVEZNI. Helyette azonban bőven van gondolatuk és idejük azzal foglalkozni, hogy bűnbakokat keressenek.
Az már talán csak mellékes, hogy közben lopnak, hazudnak és csalnak, mert az már az egész forgó szél, a káosz következménye.
Nem tudom, hogy Magyarországon van-e egyáltalán egy tisztességes dolgozó ember? Aki nincs rákényszerítve, hogy adót csaljon, vagy lopjon, vagy hazudjon a mindennapi létezése során, a mindennapi létezéséért.
Talán mind rossz zsidók vagyunk-e?
Mindenki nézzen magában, így van-e?
Ha igen, ítélje meg magát ez a nép, és keljen föl egységesen, saját maga ellen, hogy már pedig ezekután mindenben tisztességes lesz. Mert e nélkül senki se látja meg az Istent.