Nincs mit törölni

A múltamon gondolkoztam.
Nagy takarítást végeztem.
Telefonom is kezembe került.
Névjegyek, sms-ek.
Minden simán ment,
megkönnyebbültem, vége.
Minden kivan törölve.
Aztán, amikor visszalépegettem telefonomban
hogy megnézzem teljes-e a törlés,
látom, hogy maradt egy sms.
Rányomom a törlés gombot.
A telefon kiírja:

NINCS MIT TÖRÖLNI

Nézem, dehát látom, hogy van mit,
rányomok megint a delete gombra,
a válasz újra:

NINCS MIT TÖRÖLNI

Jó hosszú perceket eltöltöttem, ezzel,
idegességemben sűrűn egymás után nyomkodni kezdtem a deletet,
a válasz:

NINCS MIT TÖRÖLNI
NINCS MIT TÖRÖLNI
NINCS MIT TÖRÖLNI

Megálltam.
Uram!
Ez egy üzenet??
Meg akartam szabadulni a múltamtól, Te meg azt mondod


NINCS MIT TÖRÖLNI (?)


Egy pillanatra megálltam, a kudarcomon csodálkozva.
Hát persze, a múltamat nem tudom megváltoztatni.
Szégyellni sincs mit rajta, de a jövőm az én kezemben van.

Sokan kimennek külföldre és megértem őket.

Az utcán megállítanak az emberek, vagy becsöngetnek:
"Bogi nincs mit enni"

- Kik mondják ezt? - kérdezte testvérem Angliából.
- Mindenki - mondom, - aki csak megállít. - válaszoltam.
- Most már nem a fűtés a gond, hanem nincs mit enni.
- Akik önzetlenül, önként segítenek azok is kétségbeesetten panaszkodni kezdenek: "Bogi nem tudok ennyit adni, nekem sincs már mit enni."
Testvérem mondta, Angliában sok magyar él, és biztos van bennük tenni akarás, hogy a hazaiakat segítsék.

Igen.
Mindenkinek választ kell adnia a felmerült országos problémákra.
Az is egy válasz, ha elmegyünk, ahol életben maradunk, és onnan segítjük azokat, akiket kényszerűségből elhagytunk.

De sok millióan azonban itthon maradnak, akiknek semmilyen segítségük nincsen, nekik is választ kell adniuk.

A gondolat.

Olyan nehezemre esett írni.
Írni arról mi történt, írni arról mit remélek.
Leírni a saját gondolataim, az én életem.
Mert itt így, vagy úgy, de mindig félelemben tartották az embereket,
ha nem akkor csak néztek rá, mint egy aranyos csudabogárra. Még a saját múltunkról se beszélhettünk nyíltan.
Sok ember csak élni akart - nem akart gondolkodni, arról, hogy valami nem stimel.
Igaz, sokakat még mindig nem érdekli, hová lesz az országból 3 millió magyar, de annak a 3 milliónak választ kell adnia.

Nevetem a híreket, hogy a közbeszerzések 80% zsír.
Nekem titoktartási kötelezettségem van. Arról nem beszélhetek mit látott a saját szemem, mit írt a saját kezem.
De nevetem ezeket a komoly cikkeket, oh ti kis buták! Ha tudnátok, ezek milyen egyszerűen működnek.

És?

Attól  még 3 millió magyar éhezik.
És nekünk más válaszokat kell adni, mint eddig adtunk.
Csak körbe-körbe forogtunk.

Kiknek kell más válaszokat adni?
Hát nem a politikusoknak, és az ország vezetőinek, hanem Krisztus igazi követőinek.

Nekünk.
Megkeresni, és megérteni Jézus mit mondott, hogyan éljünk ebben a világban.

Minket Krisztus követőket, nagyon lefoglalnak azok a dolgok, hogy itt a világvége.
Szinte nap, mint nap azt várjuk mikor jön vissza Jézus. Menekülés. Feladat áttolás ez.
Míg más keresztényeket meg nem érdekel, csak az, hogy jól éljenek, és megalkudnak a világgal.

Mind a két keresztény rossz választ adott.
Ugyanis egyik sem tölti be a küldetését. /"Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá.../
Az egyik reszketve otthon vár, feszülten készül a világvégére, olvasgatja prófétáit, a másik vidáman kezet fog azzal, akivel nem kéne.

A kérdés az: Hogyan éljünk ebben a világban Istennek tetsző módon?

Szerintem ez az első generális pont, merj gondolkozni és merj beszélni.
Eddig nem mertünk.
Második, akkoris merj, ha szegény vagy. Vagy ha megfélemlítenek.
Vállald fel minden gondolatodat.

A PRÓBÁKAT KI KELL ÁLLNI.

Legyen bátorítás számodra:

NINCS MIT TÖRÖLNI.

KRISZTUSBAN MÁR MOST GYŐZTÉL.

Az igazi jó válaszok, ezután fognak születni, a múltadból és a Bibliából.
Nincs mitől félni. Nyugodtan beszélj róla, írd le, elemezz, szólj, kiálts, cselekedj.
Nem vagy egyedül.
Sokan vannak, akik választ és megoldást keresnek. Akár elmentek külföldre, akár itthon maradtak.