"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. március 16., szombat

A bajban is az Ő irgalma



Igaz, hogy korunk természeti katasztrófáiban Isten Önmagát nyilatkoztatja ki szentségében, bűn fölötti haragjában, félelmetes bírói fenségében. De ugyanígy - ha nem még jobban - bemutatkozik szeretetében és együttérzésében is. Jeremiás próféta szavaiban ezt üzeni:

"Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; 
mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! 
Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged... 
Jó az Úr azoknak, akik várják Őt; 
a léleknek, mely keresi Őt... 
Sőt ha megszomorít, meg is vigasztal 
az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. 
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát." 
Jer. sir. 3,22-33

Jóllehet Isten szent haragját a Földre küldött ítéleteiből láthatjuk, mégis ezeket irgalma mérsékli. A katasztrófaterületeken sokan csodálkoztak azon a természetfölötti módon, ahogyan emberek védelmet találtak és megmenekültek csak percekkel azelőtt, hogy biztos halál érte volna őket. Házuk összedőlt, de ők megmenekültek. Vagy nem voltak odahaza, vagy nem tartózkodtak abban a szobában, ahol biztosan meghaltak volna.

     A szemtanúk jelentései szerint a bozóttüzek gyakran váratlanul haladtak éppen a kerítésüknél, a hátsó ajtónál vagy az otthonuk ablakainál. Néha a házuk melletti fák elégtek, miközben a házukat semmi sérelem nem érte.

     A tűzzel folytatott hosszú, eredménytelen küzdelem után Új Dél-Wales rendőrminisztere mondta, hogy ha a következő 72 órában "csak" 2000 vagy 3000 házat veszítenek el, akkor elég jó a helyzet - ugyanis feladták a tűzzel való harcot. Attól kezdve csupán az emberek életét és értékeit mentették. E hivatalos előrejelzés mellett csodának számított, hogy a valóságban ott csak 200 ház pusztult el.

     A "Csoda a viharban" című cikkben egy házaspárról írtak, akit súlyos csapás ért a Kék hegyekben. Látták, amint a tűzvihar hirtelen átkelt a hegygerincen. Másfél perc alatt elérte a házukat, érezték az ablakukon át perzselő forróságot, amint a tűz továbbhaladt. Körülöttük minden elégett, megfeketedett és füstbe burkolózott, de valahogy a házuk biztonságban maradt.

     Tehát még a súlyos ítéletben is az isteni irgalom sok példáját tapasztalták. Kaliforniában gyakran még a sajtó is csodának nevezte, hogy nem sokan vesztek el a kilencmilliós városban. Isten gondviselésének a jele volt, hogy a Los Angeles-i földrengés egy kivételes ünnepen, reggel 4 óra 31 perckor érkezett, és nem egy munkanap csúcsforgalmának idején. Alig voltak néhányan a felüljárókon, amikor azok összeomlottak. Ezenkívül az iskolák, hivatalok, üzletek és az emberekkel rendszerint zsúfolásig megtelt épületek üresek voltak.

     Mindebben Isten szeretetét láthatjuk. Előzetes ítéletei előzetes figyelmeztető jelek. Isten kérlel bennünket: "Változzatok meg, térjetek vissza, hogy a még súlyosabb csapások ne szakadjanak rátok." Vajon tettei és szavai megfelelő választ támasztanak bennünk? Felé fordulunk-e könyörgésekkel, szomorkodva bűneink felett, őszinte bűnbánattal, alázattal és bizalommal? Ha igen, akkor újból átéljük Isten ígéretének valóságát, hogy gyöngéden bánik azokkal, akik Őt félik.

"Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát; 
kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket."
Zsolt 145,19


/M. Basilea Schlink: Isten szól általuk c. könyvből/

Nincsenek megjegyzések: