El akarom mesélni, hogy tudok egy zsoltárt énekelni. Ez a 121. zsoltár. Nem tudom, hogyan történhetett, hogy a sötét utcában, hazafelé menet egyszer csak tudtam énekelni. A memorizálás mindig is nehezemre esett. A Bibliából soha nem tudtam egybefüggő hosszú szöveget megtanulni, ezt a zsoltárt, mégis anélkül, hogy tanultam volna tudom. Ismételnem se kell, hogy mindig friss maradjon.
Azt hittem, hogy egy kazettáról tanultam meg, észrevétlen. Ezért tudakozódva eredetéről elénekeltem több énekes barátomnak is, ismeri-e valaki. De egyetlen egy keresztény barátom se ismerte. Ellenben elismerték, hogy szép, és valóban hűen éneklem a zsoltárt. A Bibliából nyomon követték.
Nem tudom, hogyan lehetséges, ez már 17 éve rejtély az életemben.
A mai napig ugyanúgy éneklem szöveghűen, sötétben sétálva, vagy ha félelmeim vannak.
Most itt ebben a próféciában találkoztam vele újra. Ahogy megláttam a szövegben, rögtön késztetést éreztem, hogy ezt a próféciát megosszam.
A másik, a minap láttam egy kupakot, ami a lefolyó cső rácsozatán megakadt, ahogy eresztettem le a vizet. Sokáig kattogott oldalt, a hangra lettem figyelmes, mert a víz sodrása dobálta a falához, míg nem egyszer, mikor nyúltam volna le, hogy megszabadítva felvegyem, a víz nyomása kiegyenlítette vergődését, és a lefolyó cső tetején, a rácson, mozdulatlan megállt. Nem látszott, hogy önmaga körül forogna, noha forgott, hanem mintha csak odaragasztva állt volna, a víz körülötte sebesen folyt lefelé.
A kupak nem tudott lefolyni, mert méretileg nagyobb volt, de az oldalfalnak se verődött tovább.
Miután lefolyt a víz, a kupak megállt forgásában. De ugyanúgy, ugyanott maradt. Pár pillanatig csodálkozva néztem, hogy meg se moccan. Nem dőlt, se jobbra, se balra.
Így vagyunk mi is, talán egy ideig a körülmények tudnak minket dobálni, mi hangosan felszisszenünk, de ha sziklaszilárdan az Úr Igéjébe hit által kapaszkodunk, egy idő után kiegyenlítődünk, és mindennek ellenére, gond nélkül Krisztusban állva, Neki szentelve életünk élünk a világban.
Ha majd pedig körülöttünk minden lezajlott, minden lefolyt, mi ugyanott bántódás nélkül maradva, forgásunkból is megállva, csodálkozva Jézusra tekintünk. Hogy Ő jön-e le hozzánk, vagy felemel a magasba, az már mindegy is. Egy biztos: mi el nem süllyedünk.
Ez a kép is eszembejutott, hogy ezt a próféciát elolvastam.
---
Dieter Bestaendig: Végidő látomás 2008.08.05.
Miután az utolsó tudósítást 2008.aug.4-5-ről - a nemzetközi bank-krízis évszázad-hanyatlásának kiszélesedéséről - a dossziéba fűztem, elfáradtam és rövid időre az irodámban lévő fotelba helyezkedtem, kissé megpihenni. Alig csuktam le a szememet, felismerhetően láttam magam előtt egy óriási, örvénylő tengert, amelyben, mit egy árvíz után, sok magával ragadott tárgy - házak (bank-épületek), reklám-táblák, emberek, vállalatok és papírpénzek - amelyeket egy óriási áradat feltartóztathatatlanúl magával ragadott egy kilométer széles mélységhez - és óriási vízesésként a morajló mélységbe zuhant.
Először azt gondoltam, hogy ez egy hallucináció, és imádkoztam Istenhez: "Adonai, ha ez tőled van, akkor mutasd meg újra ezt a látomást!" Ma, 2008.08.06-án azt mondta Jesua: "Írd le, amit láttál, mert ez meg fog történni!" Ebben a tengerben (a népek tengerét szimbolizálja úsztak táblák, amelyeken az állt: drágulás, olajár, hanyatlás-összeomlás szükség-bizonytalanság. Mindez, egy örvény hatalmas szívóerejével az egyre gyorsabbá váló áramlattal a mélységbe ragadtatott. Láttam, amint az örvénylő mélységből egy állóképhez hasonló képződmény kiemelkedik. Úgy nézett ki, mint egy műemlék, fehér márványból. Ahogy jobban megnéztem, a kép átváltozott egy óriási férfi alakká, aki felemelt karokkal a tenger mélyéből felnövekedett. A különleges e figurán az volt, hogy úgy nézett ki mintha fehér márványból lett volna de mégis élő volt. Széttárt kezeiben egy óriási lap volt és így kiáltott: "Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok és megterheltek vagytok, mert én vagyok a megoldás a ti problémáitokra és hatalmamban áll, hogy megszabadítsalak titeket, és segítsek nektek. Ahhoz hogy én segíthessek nektek, kell hogy szövetséget kössetek velem!" Ez a hamis messiás Jesua/Jézus szavaival szólította meg a kétségbe esett embereket, jóllehet, ő személyében a félrevezető és antikrisztus, akit mindenki követni fog, akik az igazság szeretetét Jézus Krisztusban /Jesua HaMasiachban nem fogadták be!
Láttam, amint ez az óriási figura az örvény közepéből kinövekszik és a tengeren áll, mialatt az örvény az élő állókép körül forgott. Minden, ami a tengeren úszkált, minden csak e körül a beszélő szobor körül forgott és minden az ő ellenőrzése alá került, mert ő volt a történések középpontja. Mialatt ezt láttam, Isten Szelleme két bibliai helyre emlékeztetett. Az egyik a Jelenések 13-ik, a másik Dániel könyvének 3-ik részében található, amelyben Nebukadneccár a nagy állóképet felállíttatta, hogy azt a népek és törzsek a Perzsa-Birodalomban imádják. Aki a parancsnak ellenállt, meg kellett öletnie. Mert Sád'rák, Mésák és Abéd-Nego, Dániel társai megtagadták az állókép imádását a tüzes kemencébe dobták őket, ahol az Örökkévaló angyala által megmentettek.
A Jelenések könyve 13,1-ben: "És láttam, a tengerből egy bestiát feljönni..." és tovább a 15-18-ik versek: "Megadatott neki, hogy szellemet (pneuma) adjon a bestia/fenevad képmásába, úgy, hogy a bestia/fenevad képmása beszéljen, és azt tette, hogy akik nem imádják a bestia/fenevad képmását, azok mind megölettessenek. És odahat/kényszerít, hogy mindenkit, jelentékteleneket/kisembereket és nagyokat/tekintélyeseket, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon *bélyeggel megjelöltessen; és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a bestia/fenevad neve vagy nevének a száma. Itt bölcsesség szükségeltetik; akinek értelme van számolja ki a bestia/fenevad számát! Mert ez egy embernek a száma: és az ő száma hatszázhatvanhat."
[*charagma/χάραγμά, pontos jelentése: bevésett v. beégetett v. bemaratott bélyeg; (amint azt az állatoknál alkalmazzák, faji v. tulajdonjogi ill. tudományos megfigyelési okokból) megj. ford.]
Az antikrisztus fellépésének előkészületei a világtörténelmi eseményekkel felgyorsultak. Ez az örvénynek egy halálos szívása. Isten prófétai szava feltartóztathatatlanul beteljesedik, mert ennek így kell történnie! Itt a döntés órája, amikor Isten Szelleme az igazságkeresőket 'fölfelé' akarja vonzani, hogy az antikrisztus halálos szívását 'lefelé' kivédhessék. Isten mindig föntről beszél hozzánk emberekhez, míg az antikrisztus a népek tengerének mélységéből.
A 121. Zsoltár mondja:
"Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan jön segítségem?
Segítségem az Örökkévalótól jön, aki az eget és a földet alkotta!
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őríződ.
Lásd, nem szunnyad és nem alszik Izráel őrízője!
Az Örökkévaló a te őríződ! Az Örökkévaló a te árnyékod jobb kezed felől.
Nappal a nap nem szúr meg téged, sem éjjel a hold.
Az Örökkévaló megőríz téged minden bajtól, megőrzi lelkedet/életedet.
Az Örökkévaló megőríz kimentedben és bejöttödben mindörökké!"
Hívd még ma Jesua HaMasiach/Jézus Krisztus nevét és kérd komolyan, hogy megmentsen az ítélet óráján ami a földkerekségre jön!
"Endzeitvision vom 05.08.2008"
www.strassenevangelisation.de
"Und aus dem Meer stand einer auf ..."
"Endzeitvision vom 05.08.2008"
Autor: Evangelist Dieter Bestaendig
Fordította: Katharina Becker
www.zsidok-keresztenyek.eu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése