Sokszor úgy érzem, összeroskadok,
Többé nem lesznek jó és szép napok,
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok!
Éjszakák törnek rám,
És én úgy érzem, megfojt a magány!
Félelem, fájdalom
Kinozza lelkem, hogy el sem mondhatom!
Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek,
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak,
Nem lesz szívemben harag.
Ez sem oldotta meg a terhemet.
Mit tegyek ezután?
Mikor tűnik fel újra a szivárvány?
Lesz-e még megoldás?
Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?!
Van egy út, amit Isten készített,
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út a kereszt,
Ahol Isten szent Fia
Minden emberért életét adta!
Még ma jöjj, ahogy vagy,
Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad!
Félelem, fájdalom,
Eltűnnek végleg s te élhetsz szabadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése