Áron vesszője az élő hívők képe.
Végül tegyünk összehasonlítást Áron virágzó vesszője és Isten gyermekeinek gyümölcsöző élete között. Áron Isten szolgája és papja volt. Isten minden gyermeke ugyanígy mindkét elhívatás részese /1Pét 2,9; Jel 1,5-6; 1Tesz 1,9/. De ne felejtsük el, mik voltunk egykor.
Halott vesszők voltunk.
Áron vesszője éppen olyan száraz volt, mint a többié, és mi, mint vesszők, hasonlók voltunk ahhoz. Holtak voltunk bűneinkben és vétkeinkben. Sajnos mi még rosszabbak voltunk, Isten ellenségei, mint Kóré /Róm 5,10/. Nem támadtunk mi is a mi Főpapunk, Jézus Krisztus ellen? Nem akartunk róla tudni, inkább szolgáltunk a különféle vágyaknak és kívánságoknak /Tit 3,3/. Hasonló ítéletre szolgáltunk rá, mint egykor Kóré csoportja, amely a pokolba zuhant; de a mi Főpapunk érettünk ítéletre ment; sőt még többet is tett, megkeresett bennünket, lázadókat, és készített belőlünk:
Életre hívott vesszőket.
Áron, mint már olvastuk, kétszer nyert elhívást /2Móz 4,15-17; 3Móz 8/. Felöltöztették pompás papi ruhákba, majd felkenték, és ezután szolgálta Istenét. Többféle gyöngesége ellenére Isten szolgája maradt, mert Isten kegyelmi adományai és elhívása megbánhatatlanok /Róm 11,29/. Milyen vigasztalás ez számunkra! Nem hasonló a mi elhívásunk és felöltöztetésünk? Elhíva szent hívással /2Tim 1,9/, felöltöztetve az üdvösség ruhájába és az igazságosság palástjába /Ézs 61,10/. Elhívásunk tehát - hála Istennek - nem csupán emberi szervezet által történt, hanem már a világ alapjainak megvettetése előtt megvolt /Ef 1,4/. De mi is gyakran, mint Áron:
Megtámadott vesszők vagyunk.
Áron viselte a legmagasabb méltóságot Izráelben, ezért sokan irigyelték is őt. Ezt bizonyítja Kóré csoportjának lázadása. Pál ezt írja az 1Timóteus 3,1-ben: "Ha valaki püspökséget kíván /bibliai és nem emberi értelemben - a Kiadó megjegyzése/, jó dolgot kíván". E szolgálat indítóokának valódinak és tisztának kell lennie, ne hatalmi vágy vagy tisztelet legyen a hajtóereje, hanem csakis Krisztus szeretete, amely szorongat bennünket /2Kor 5,14/. Áront keményen támadták. Ez mindig a Sátán műve. Támadása elkezdődik már megtérésünk előtt, mert meg akarja azt akadályozni. De az ÚR győzelmet ad. Ha a megtámadott ember a maga részéről hűséges marad, gyakran megtapasztalja a Máté 10,36 valóságát, hogy az embernek saját háza népe az ellensége. A megtért asszony sokat szenved hitéért meg nem mentett férjétől; gyermekek szüleiktől és fordítva. Támadnak a szomszédok, a barátok, a munkatársak. Ezek a harcok gyakran nagy veszteséggel járnak /Mt 19,29/. A zsidók örömmel szenvedték el vagyonuk elrablását /Zsid 10,34/. Legnehezebb a támadást akkor elviselni, ha lelki testvérektől jön az. Ezt élte át Mózes és Áron. Isten szolgáit sajnos gyakran támadják igazságtalanul. Sok könny folyt már emiatt, e sorok írója saját tapasztalataiból jól ismeri ezt. Titkos gyanúsítgatások, rágalmazások nem mindig győzhetők le könnyen. Keserves volt számomra egyszer, amikor evangéliumi szolgálatomról, hogy megmagyarázzák annak sikerét, azt állították: démoni hatalmak állnak mögötte. Mit tehetünk ilyen esetben? Kövessük Mózes példáját, aki imádkozott. Istennek legyen hála, ha ezután mondhatjuk: "De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk" /Zsid 10,39/.
Hívő vesszők.
Amikor Mózest és Áront oly hallatlan módon megtámadták, leborultak Isten elé és hozzá kiáltottak. Mózes így szól: "Uram, Isten, te vagy menedékünk nemzedékről nemzedékre" /Zsolt 90/. Amikor Dávidot meg akarták kövezni, ezt olvassuk: "De te, ó, Uram, pajzsom vagy nekem" /1Sám 30,6; Zsolt 3,4/. Amikor Péter és János a nagytanács előtt álltak, hitben győztek ellenségeiken /Csel 4/. A hitből való ima látható meghallgatást nyer, amit Mózes akkor tapasztalt meg, amikor Izráel vízhiány miatt zúgolódott ellene /2Móz 15,24-25/. Ha egy "megtámadott vessző" olvassa ezeket az igei képekben elmondott sorokat, akkor ne keressen emberi segítséget, hanem boruljon hitben Isten elé, ahogy Mózes, és keresse Őt komolyan imában. Biztos, hogy a legjobb időben érkezik az isteni igazolás, és akkor úgy állsz itt, mint:
Rügyező vessző.
Hogy Isten milyen alaposan igazolta Áront, azt már tudjuk. És mi a legjobb igazolás? Gyümölcs, amelyet az ÚR általunk munkálhat! Az ÚR mondja: "Én választottalak titeket..., hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon" /Jn 15,16/. Kérjük a lelkek megmentését, ami a legjobb igazolás. Az igazolás szép útját mutatja be nekünk a Zsoltár 1,1 és 3. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk /Róm 8,31/? A vesszőnek minden alakjában láthatóvá kell válnia, nemcsak zöldellnie, azaz élni, hanem virágoznia is kell, azaz életünk által Krisztus természetét kell hirdetnünk. Pál "zöldellő gyermekekről" /Ef 6,13-, Péter "virágzó asszonyokról" /1Pét 3,1-6/ szól, az 1Timóteus 2,8-ban pedig "gyümölcsöző férfiakról" olvasunk, akik mindenhol szent kezeket emelnek föl, mint Mózes. A valóban átalakult szív beszél a leghangosabban, és befogja az ellenség száját.
A megőrzött vesszők.
Áron vesszőjét visszavitték a szentélybe, és a ládában őrizték meg. A láda magát az URat ábrázolja. Ő azt mondja nekünk: "Maradjatok énbennem és sok gyümölcsöt fogtok teremni" /Jn 15,5/. Ahogy a vessző a ládában maradt, úgy van a mi helyünk is Őbenne. Ne csak alkalomadtán menj a szentélybe, hanem lakj is ott, s akkor nem szűnsz meg a gyümölcsözéstől /Jer 17,8/.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése