A neveknek jelentése van. Valamiért adják a neveket. Valamit jelölnek vele, tulajdonságot, történést. Amely történés isteni okból történik. Tehát a névadás egy isteni akarat elismerése.
Mint ahogy látjuk, az álom, mint isteni kijelentés elfogadása, ez az ősatyáknál természetes Istentől jövő üzenet. Sokszor nemcsak kijelentést, de kiválasztást is hordoz magán, ezért áldást is. Az ilyen álmokhoz – az áldáshoz - való viszony azt is megmutatja, hogy ki mennyire fogadja el Istent urának. Függetlenül attól, ki kapja az álmot, ha isteni, a kijelentés megtörténtéhez való viszony vízválasztó, nyilvánvalóvá teszi az emberek szívének Isten felé állapotát. József 17 évesen természetesen még nem volt annyira okos, hogy tudta volna, hogy testvérei már régen elfordultak Istentől, szívükben nemcsak őt a kedvenc gyermeket gyűlölték, hanem magát atyáik Istenét. Elfordultak az áldás lehetőségétől. József viszont atyjának reménysége volt, hogy az áldást, a küldetést, amit ő kapott, tovább viszi. Ezért foglalkozhatott jobban és többet Jákób Józseffel.
Mit keresel? Testvéreimet keresem. – mondja József a pusztában bolyongva
Micsoda sokatmondó, mély tartalmú, és távolra is mutató kijelentés.
Még apja is megdorgálta az álmáért. Mit gondol magában ez a fiú, talán leboruljon előtte? Még ő sem értette meg, hogy a kijelentés nem a fiú nagyravágyásának kivetülése, hanem a távoli jövőre szól. Hiszen így mondta József: egyszer csak. Egyszer csak: ki tudja miért, ki tudja milyen előzményekkel, egyszer csak megtörtént ez. Nem ővé, akié az érdem, hanem ez egyszer csak meg fog történni. Nehéz ezt elhordozni az embereknek. Hogy Isten az, aki kiválaszt, Isten az, aki megáld, Isten az, aki felemel.
Rúben az, aki meg akarja menteni a gyermeket testvérei kezétől. Júda az, aki kitalálja, hogy adják el inkább rabszolgának. De nem sikerül nekik, mert a midjánaiták kihúzzák a kútból és eladják őt egy éppen arra járó izmaelita kereskedőkaravánnak, akik Egyiptomba viszik. Testvérek pedig levágtak egy kecskebakot, József köpenyét belemártották a vérbe és elvitték apjuknak. Ki tudja, hogy talán ez a kecskebak, nem azonos-e azzal a későbbi hagyománnyal, amit Azázelnek a pusztába küldenek a nagy engeszteléskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése