"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2021. február 5., péntek

1.Móz 42,1-38

 

József egész Egyiptom kormányzója lett. Jákób meghallotta, hogy van gabona Egyiptomban ezért elküldi oda fiait. Amikor Józsefhez érnek, József azonnal felismeri őket, de ők nem. Ők a földre borulnak előtte, de ő keményen beszél velük. József ekkor visszaemlékezett az álmokra, amiket annak idején kapott, hogy meg fog előtte hajolni apja, anyja és testvérei. Milyen lehet Isten kijelentésének hordozója lenni, és megvalósulásának résztvevőjévé válni, miközben emberileg dúl benne a harag, a fájdalom, és közben Istennek kegyelmének az a megtapasztalása, hogy ő is a Mindenható kezében van? Az a kontraszt, hogy birtokosa Istennek ilyen jóindulatának, hogy Vele van az Úr, és az, hogy most szemei előtt láthatja Isten ígéreteinek beteljesedését, közben felszakítódik szívében megannyi fájdalom, amit testvérei okoztak. Nyilvánvaló, hogy ezek olyan fájdalmak, amiket csak Isten tud meggyógyítani szívében. És nyilvánvaló, hogy most ő bosszút állhatna, mert olyan helyzetbe került, hogy megtehetné. Vajon mire használja Isten kijelentését, Isten vezetését, Isten áldását? Egész életünk erről szól, vajon Isten kegyelme, amit bennünk és velünk elvégzett, hiábavaló lesz, esetleg rombolunk vele, vagy áldássá leszünk, túljutva minden minket ért sérelmen? József Benjamint kéri, mint bizonyítékot, hogy nem kémek. De Benjamint apja jogosan nem engedi el. A testvérekben elindul, a lelkiismeret hangja, hogy Józsefért kell most börtönben bűnhődniük, Isten igazságos ítélete miatt. József azonban értette beszédüket, mert azok nyelvét beszélte, azok pedig nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. József pedig elfordult és sírt. Olyan fájdalmasan megható jelenet, hogy az olvasóember újra és újra sírni kezd, amikor olvassa ezt itt. Simeont börtönbe vetette, többi testvérét gabonával haza küldte, de pénzüket visszatetette.

Azok pedig haza mentek és elmondtak mindent apjuknak. Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok, ha legkisebb testvéreteket elhozzátok. Becsületesek. József azt kereste, mennyire változtak meg testvérei.

Egy igazi családi dráma. Az apa sírni kezd, hogy elveszíti fiait, mire Rúben felajánlja, az ő két fiát öljék meg, ha nem hozza vissza Benjamint. Micsoda hihetetlen együttérzés apjával! Talán már ott tartanak, hogy elmondják a teljes igazságot József testvérükkel kapcsolatban, de hogyan lehetne fokozni apjuk fájdalmát ilyen kritikus időszakban? Istennek olyan hihetetlen erős keze nehezedik rájuk, aminek Jákób valóban áldozata, a testvéreknek pedig a megigazítás ideje.

Hihetetlen, összetett lelki folyamatokban pillanthatunk bele, ráadásul több embernél egyszerre. A Biblia egyik legszívbemarkolóbb része ez, egy már nagy közösségnek mondható nagycsalád emberi drámai krízise. Ki gondolta volna, hogy egy serdülő gyermeknek - Istentől kapott - álma 20 év múlva ide vezethet? Mindennek van következménye. És ezt már ők is tudják, ezért megfontoltak, a hogyan továbbal. Nem akarnak újabbat véteni.

És mint egy ismétlődő rigmus hallatszik József szívének vágya, minden igaz hívőében: 

Testvéreimet keresem.

Vajon megtalálom-e őket?




Nincsenek megjegyzések: