A testvérek nagyon bebiztosították magukat, hogy visszamenjenek ahhoz az emberhez, segítséget kérni. Egyiptomba. Minden bebiztosításuk ellenére, mégis tőrbe lettek csalva. Józsefnek szembesíteni kellett őket bűneikkel. Kezében van, hogy segítsen családján, hogy az éhség idején életben maradjanak, mert, ahogy ő is mondja, Istennek volt akarata, hogy ez így történt, ahogy, vagyis, ő kormányzó lett Egyiptomban, mert így Izraelnek lesz maradéka. A csel, szerintem magasabb intelligenciájú, mint amit a testvérek először érthettek. De később biztos megértették:
„Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott?” Egyiptomi tisztségére utal. De József itt utal serdülőkorára is, Testvéreinek szegezi ezt a kérdést. „Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét.” – mondja Júda. Isten a titkok tudója, ő a kijelentő. A jövendőmondók, pogány papok olyat nem tudnak tenni, mint Isten, aki ad álmokat, beteljesíti és magyarázza azokat. Józsefben isteni bölcsesség lakott, ő rég tudta ezt szenvedései és győzelmei által. Testvérei még nem. Ahogy azt sem tudták József a testvérük áll előttük, akiben ez az isteni bölcsesség lakik. Nem pogány pap ő, hanem ősatyáik Istenének szolgája.
A testvérek hatalmas megigazításon esnek keresztül, de nemcsak a múlt bűnei miatt, hanem az Istennel kapcsolatos gondolataikban is, illetve az erkölcsi normákban is. Nem mintha már nem eléggé felkészültek volna, de a dolgoknak a mélyére is kellett hatolni. Leginkább pedig József szívének van szüksége gyógyulásra, aminek már kezdete a felbukkanó sírásai. Nem bírja türtőztetni magát. Szeretete olyan nagy testvére, Benjamin és apja iránt. Nagyobb, mint a benne lévő fájdalom. Erősebb a szeretet. Jézus főpapi imája jutott eszembe, amikor így imádkozik: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál” Jn 17,24. Józsefben is hasonló szeretet lehetett családja, testvérei iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése