Amikor Abrám visszajött Egyiptomból, igen gazdag volt. Sok jószággal. Lót is vele jött, az unokaöccse. Akinek szintén sok jószága volt. Pásztoraik veszekedtek egymással, mert kevés volt a hely egymásnak. Ekkor beszélték meg, hogy elválnak egymástól. Lót a Jordán környékét választotta. Abrámtól keletre. Az ottani városok, mint például Sodoma, romlott lakossággal volt tele.
Abrám Mamré tölgyesében táborozott le, ami valószínűleg egy embert (királyt) is jelöl. Itt épített az Úrnak oltárt. Ez többször ki van hangsúlyozva, hogy Abrám, ahová csak letelepedett, segítségül hívta az Úr nevét, és oltárt épített Neki.
Itt értesülünk egy háborúról. És egy érdekes földrajzi beszámolásról. Hogy ahol most a Sós tenger van Sziddim völgye volt, ahol összegyülekeztek a királyok háborúra. Mivel Lót fogságba esett, és erről, amikor hírt kapott Abram, fogta 318 legényét, és üldözte Lót fogvatartóit, egészen Dánig. Amikor a Sodoma királya meg akarta köszönni Abrám visszautasította, csak a szükséges élelmet tartotta meg, és hogy Mamré és testvéreinek, akik ezek szerint vele tartottak fegyvereseikkel, kérte ki a részét.
Ez azért fontos, amint mondja is Abrám, hogy ne mondhassa senki, hogy Sodoma királya tette gazdaggá őt. Ugyanis előtte Melkísedek királyával találkozott, aki a Felségesnek a papja, Sálem királya, megáldja őt, bort és kenyeret vitt elé, ami a mi későbbi úrvacsorai képeinkben is jelen van. Abrám neki tizedet adott mindenből, ami a későbbi Lévitáknak, adott Úr szolgáinak járó adományt jelképezi. Abrám ezzel megerősíti mindazt, ami a későbbi Mózes törvényekben és majd az újszövetségi Jézus Krisztusi beteljesülésben végbemegy. Nem a gonosszá lett világ teszi gazdaggá Isten gyermekeit, hanem a Felséges és a Neki való szolgálat.
Abrámhoz ugyanis szól a Felséges, hogy mindaz a terület, ahová csak ellát, északra, délre, keletre, és nyugatra, neki adja és az utódainak, és annyi utóda lesz, mint a föld pora, amit nem tud megszámolni senki sem. Abrám a kenyérben, a borban és ebben a kijelentésben, gondolatban, szívében és cselekedeteiben is megerősíti itt, hogy a Felséges ígéreteinek beteljesülésében hisz és remél. Abrám a hit példaképe, és atyja mindazoknak, akik hisznek a Mindható ígéreteiben. Számuk már valószínű annyi, mint a föld pora, amit nem tud megszámolni senki sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése