Hannah Arendt (születési neve: Johanna Arendt) (Linden /ma Hannover része/, 1906. október 14. – New York, 1975. december 4.) német zsidó származású amerikai filozófus, politikai filozófus, történész, író, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a totalitárius rendszerek kutatója. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hannah_Arendt)
Ajánlott film: https://www.youtube.com/watch?v=KDO5u2YSbm0
„Szívszorító és elgondolkodtató film Hannah Arendt (Barbara Sukowa) életének egyik legnagyobb fordulópontjáról, amikor szembesülve a náci Eichmann kisszerűségével felfedezte, hogy a gonosz banális is tud lenni. Ahhoz, hogy valaki gonosszá váljon, elég annyi, hogy megfossza magát emberi mivoltától, így személyként többé nem létezve nem kell felelősséget vállalnia tetteiért. Arendt tehát démonikus dimenziójától fosztotta meg a gonoszt, miközben feltárta az ember végtelen sebezhetőségét. (…)
Eichmann viselkedését vizsgálva a zsidó-német származású filozófusnő a gonoszság kisszerűségével találkozik. A kisszerűség és a gonoszság a mai napig igen távol álló fogalmaknak tűnnek. Arendt a két fogalmat összekapcsolja. A gonosz úgy teremti meg a kisszerűséget, hogy kisszerűvé teszi az embert. Így annak egyetlen célja az lesz, hogy elvegye az emberi mivoltot a másiktól. Ha nem marad már semmi személyes benne, a vele kapcsolatos bűntudat kikapcsolható. Ez a „másik” saját maga is lehet, így tetteiért nem tudja többé felelősségre vonni magát. Ez a szörnyű és aljas logika érdekli Arendtet és így a film rendezőjét is. Ez a logika irányította a nácizmust és a létező szocializmust is Gestapostúl AVH-stúl.” https://www.filmtekercs.hu/kritikak/film-essze-hannah-arendt
„(…) a totalitárius rendszerek, miközben azt próbálták bizonyítani, hogy minden lehetséges, anélkül, hogy tudták volna, felfedezték, hogy vannak bűntettek, amelyeket az emberek sem megbocsátani, sem megbüntetni nem képesek. Amikor a lehetetlent lehetővé tették, az eredmény a megbüntethetetlen, megbocsáthatatlan abszolút rossz lett, amelyet már nem lehetett az önérdek, a kapzsiság, a pénzsóvárság, a rosszakarat, a hatalomvágy és a gyávaság motívumaiból megérteni és megmagyarázni; és amelyet ezért a harag nem bosszulhatott meg, a szeretet nem viselhetett el, a barátság nem bocsáthatott meg. (…)
Egész filozófiai hagyományunk lényegéből fakad, hogy nem vagyunk képesek felfogni a ’radikális rosszat’. Ez egyformán igaz a keresztény teológiára, amely még az ördögnek is égi származást tulajdonít, és Kantra, az egyetlen filozófusra, akinek az általa teremtett kifejezésben legalább meg kellett sejtenie valamit ennek a rossznak a létezéséről, igaz, azonnal racionális magyarázatot is adott rá ’az eltorzult rossz akarat’ fogalmával, amely érthető motívumokkal magyarázható. Egyetlen dolog látszik csupán felfoghatónak számunkra. Azt mondhatjuk, hogy a radikális rossz olyan rendszerrel összefüggésben jelentkezett, amelyben minden ember egyformán fölöslegessé vált.” (Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei, fordította Berényi Gábor)
https://ligetmuhely.com/liget/arendt-es-az-emberi-allapot/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése