"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2021. január 17., vasárnap

1.Móz 1,1 - 2,25

 

Nagyon sokszor olvastam már a teremtéstörténeti részt. Ami most megfogott, 2,22-25.

„Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”

Milyen szép lenne, hallani a mi korunkban ezt. A minap véletlenül egyik testvérem megosztására tévedtem a facebookon. Ahol a Hillsong magyarországi gyülekezetének Istentiszteletére invitál. Rögvest egy coming outolásba botlottam ott. Arról tudtam, hogy Ausztráliában néhány éve hatalmas botrányok voltak a melegek befogadásából, de hogy már itt vannak Budapesten, ebből kimaradtam.

Az egyház álláspontja mérvadó kell, hogy legyen, legalább azok számára, akik figyelnek rá. Annak idején a karizmatikus szentszellemesdi tévtanítások idején is lettek szakadások. Ezt ugyanolyan hóbortnak tekintem, ami jön és megy. Ami igazán érték, maradandó. Gondolom, hogy a deviáns dolgok a világtörténelemben újra és újra felbukkannak. Kellenek olyan hívő emberek, akik bölcs nyugodtsággal képviselik a maguk álláspontját, ami ellenkezik a világéval. Csak így hozhatunk igaz megtérőket Krisztushoz. Mai világunkban mindent kifordítanak. Csűrik csavarják a szavakat, pszichológiát gyártanak belőle, és olyat értelmeznek, ami nincs az Igében. Kellenek, papok, lelkészek, vezetők, akik Isten Igéjére hitelesen támaszkodva, rendíthetetlenül, meg nem inogva a világ befolyásától segítik az eltévedt bárányokat. Annyi segítségre szoruló, egyébként jószándékú ember van, akik ilyen-olyan megkötözöttségükből, vakságukból nem bírnak kijönni egyedül. Nekem is volt beszélgetésem meleg hívőkkel. Volt szerencsém látni, a vágyat arra, hogy megszabaduljanak, és úgy éljék meg Isten Igéjét, ahogy írva van. De mit tegyenek, ha a szószékről is az elfogadást hirdetik és nemhogy segítenék a szabadulásban, hanem házasság szentségében összeadják őket?

Nekem nagyon tetszik ez az Ige, bár 20 éves házasságomban az utóbbi évek éppen nagyon nehezek (és végül válással végződött - utólagos beírás). Nagyon fontosnak tartom, hogy a férfiember, Krisztusban a helyén legyen, ha ez nincs meg, bizony a hívő asszony állhatatosságán múlik minden. Vágyok arra, hogy megigazult hívő férfiemberek vegyenek körül, mint nőt, hogy a férjem, még jobban szeresse Krisztust, és még jobban ragaszkodjon feleségéhez, megértve egy test vele, nem csak a testiségben, de szellemben is. A világnak óriási szüksége van, hogy lássa működni valóságosan Isten Igéjét, házaspárokban. Én azt gondolom a hívők óriási felelőssége, hogy nem állhatatosak és nem fegyelmezettek, ebben a dologban. Tovább halmozva, a már amúgy is sok megbotránkozást. 

Nem az én dolgom, hogy ítéletet tartsak se mások, se magam felett, de amit lát az ember, attól igen is lehet szomorú lelkében. És segítségül kérheti a Jó Istent, hogy segítsen megmaradni ebben az elfajult világban, tisztán.

„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” (Jak 1,27)

Örülök, hogy munkám során 600 árvával foglalkozhattam. És volt dolgom évekig özvegyeket látogatnom, segítenem. Ez az életem. Isten segítsen meg minket, és adjon erőt, hogy az Ő Igéjéhez méltónak bizonyuljunk, jártunkban, keltünkben, beszédünkben, és gondolkozásunkban.


Nincsenek megjegyzések: