Hogyan lehet, hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz?
Pedig így van. Ez egy olyan tény, amit Ádám és Éva bukása után, minden Földön élőre igaz. Mindenki rossz útra tért a földön.
Isten azt mondta akkor: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket.
Milyen kemény kijelentés ez, hogy az emberrel együtt, mindent, amit teremtett. Ráadásul ez a kemény kijelentés kétszer van megerősítve, ahogy általában Noé történeténél a fontosabb dolgok.
Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt.
Ez annyira fontos kijelentés Isten részéről, hogy értenünk kell. Ha másodszor másképpen, de ugyanazt elmondja. Értetni akarja velünk az ítéletet. A súlyos helyzetet, helyzetünket, felelősségünket, tehetetlenségünket, kiszolgáltatottságunkat, semmisségünket, hogy amikor az Ő kegyelmének elrendeléséből, látjuk majd világunkat, mint Noé leszármazottai, a megmaradottak, akkor értékelni tudjuk azt, hogy Ő így döntött, így végzett, de mégis igazságos volt. És mivel élünk, mégis kegyelmes. Igazságos, mert Noé igaz ember volt, feddhetetlen. Istennel járt. Őt meghagyta. Sőt rendelkezett utódairól és még az élőlényekről is. Még mielőtt az Özönvíz elkezdődött volna szövetségre lépett Noéval. Miután kijött Noé újra szövetségre lépett vele, de úgy mint minden ezután születendő emberek megbízott követével. Ott rendelkezett az embertől várt rendről és az ígéretéről. Ebben a szövetségkötésben, aminek jele a szivárvány, már Isten rendelkezik a vérrel kapcsolatban. Majd az ígérete: többé nem átkozom meg a Földet és özönvízzel nem pusztítom el az ember miatt. Micsoda kegyelem, hiszen az ember, ahogy itt is írva van, bűnös marad és lesz továbbra is.
Mégis amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. Mi mindannyian, akik élünk, Noé leszármazottai vagyunk és ennek a szövetségnek a tagjai.
Ezután az első teremtés történethez hasonlóan Isten újra hasonlóan, és ugyanúgy rendelkezik, újraindít:
Isten megáldotta Nóét és fiait, (Sémet, Hámot és Jáfetet) és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
Az özönvízben: A víz százötven napig áradt a földön. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
1. hollót
2. galambot
3. ismét galambot - olajfalevél
4. ismét galambot - nem tért vissza
Amikor Noé kijött a bárkából, égőáldozatot mutatott be Istennek, ami kedves volt Isten előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése