"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2021. január 29., péntek

1.Móz 27,1 - 28,9

 

Milyen fontos volt abban időben, az embereknek az áldás. Egészen másképpen gondolkoztak, az adott szóról. És egészen hittek benne, mert tartalma volt. A Bibliai beszámoló szerint pedig Isten kiválasztott embereinek a kéréseit meghallgatja Isten és teljesíti. Abban az időben – úgy tűnik ebből a részből – ez teljesen természetes volt. Az édesanya viselkedése, hogy Jákóbot tolta előtérbe, arra enged következtetni, hogy Ézsau hettita lányok miatt, már tévútra keveredett, az eredeti Isteni elhívástól. Hiszen, Isten egyrészt nem avatkozik be a történésekbe, másrészt meg is áldja Jákóbot majd. Legalábbis azt az isteni útat, amin járni törekszik majd, és amihez Isten maga is segítséget ad neki. A feleség nagy szerepe is kitűnik itt. Közreműködik a csalásban, nemcsak motivál, de kreatív is. Amikor Háránba küldi Jákóbot a halál elől, abban látszik, hogy Izsáknak elmondja, hogy azért, hogy onnan vegyen feleséget magának. Tehát itt hazudik férjének abban, hogy miért megy el a fia, - nem mondja el, hogy mert meg akarják ölni – másrészt elmondja, hogy miért támogatta a csalásba a fiút. Szerintem, Izsák, nem látott, de érzett: tapintott, szagolt. Mégha öreg is volt, egy vadast könnyű megkülönböztetni egy tapasztalt gasztronómusnak, ami egy ilyen nomád embernél valószínűsíthető. Véleményem, hogy felismerte, hogy Jákób van előtte. Az áldás úgy gondolom részéről is jóváhagyott volt. A felesége miután elmondta Jákób tervezett útját újra megáldja Izsák Jákóbot. Tehát a házaspár igen jól működött, kölcsönösen együttműködött ez nemcsak élethosszig tartó boldog szerelem volt. Ézsau jellemfejlődésében is egy pillantást kapunk, hogy felismeri ebben, hogy szülei rossznak tartották a házasságát, igyekszik ezt kijavítani. Nyilvánvaló, nemcsak a szülők miatt, akiken nyilvánvaló Isten kezét látta, hanem felismerve miért veszítette el az áldás lehetőségét, az anno engedelmessége hiánya miatt. Az Isteni útra Jákób ráléphet tehát, Ézsautól pedig ez elvétetett, mert nem ismerte fel „meglátogatásának” idejét, kiválasztottságának Isteni magasabbrendűségét. Ebből a történetből azt veszem le, hogy Ézsau itt elindul a megigazulás útján, ha már ő elveszítette az áldásos isteni kiküldetést ezt tudomásul veszi, de eltökélt, hogy amit lehet azt még helyretegye. Isten és maga között.



Nincsenek megjegyzések: