Nyolc csoport, amely nem mehet a mennybe

Jel 21,8

     A hetedik vers megmutatja nekünk a győzőket és dicsőséges örökségüket. valóban érdemes "ama nemes harcot megharcolni".

Nézzünk, mint Mózes, a jutalomra (Zsid 11,26), amely küzdelmünkben bátorít és kísértéseinkben győzelemhez segít.

Ha mindannyian, a győzők és az elveszettek, a jutalomra néznének, akkor a győztesek még hűségesebben állnának meg a harcban, és az elveszők megtérnének.

Vessünk egy rövid pillantást a mennyből kizártakra.

A bűnösök nyolc csoportját sorolja fel az Ige, akik nem mehetnek be az új Jeruzsálembe, hanem a tüzes tóba vettetnek, amely a második halál. Nekik tehát nemcsak az első halál, Ádám bűnének gyümölcse jutott osztályrészül, hanem a második is. Ez a saját bűnük következménye, mert elvetették a megváltást.

Tekintsünk röviden végig a nyolc csoporton.


A gyávák

     Ezek az elsők a nyolc közül. Miféle emberek ezek?

Olyanok, mint Agrippa, aki ismerte az utat, s "majdnem keresztyénné lett" (Csel 26).

Emellett azonban a Krisztus követésének nehézségeire és gyalázatára tekintenek, és ezért nem döntenek. Ezek kifelé nem nagy bűnözők, hanem határozatlanok, akik kétfelé sántikálnak (1Kir 18,21). Ezek a hitéletben csak terhet és lemondást látnak. Félelmük azonban megfordított, mert azoktól félnek, akik a testet ölik meg. A bűnösök e csoportja a legnépesebb. Annak ellenére, hogy bűneik nem oly gorombák, mint a következőké, mégis a tüzes tóba kerülnek, mert a megváltást gyávaságból elvetették.


A hitetlenek

     Ezek azok, akik az Igét minden alakjában tagadják és kigúnyolják, akik - mint Heródes - az Urat "semminek állítják" (semminek sem tartják) (Lk 23,11).

De nemcsak ők a hitetlenek, hanem azok is, akik - mint a Fáraó - megismerték Isten mindenhatóságát és kegyelmét, de nem hittek és nem engedelmeskedtek neki.

Vagy olyanok, mint Lót gyermekei, akiket kegyesen neveltek, de sohasem jártak az igazság útján, akiknél a hallásból sosem fakadt hit.

Vagy, mint Nóé kortársai, akik látták a nagy mentőeszközt s hallották az igazságosságról szóló beszédeket, de ők maguk nem hittek, és elpusztultak.

Még olyan is, mint Lót felesége - aki bár elindult, de nem szív szerint jött ki.

A hitetlenek osztályrésze a tüzes tó.


Az utálatosok

     Itt azokról van szó, akik vigyáznak arra, hogy ne kövessenek el durva bűnöket. Ennek ellenére mégsem tiszták, mert senki sem tiszta, aki asszonytól született. Nem ismerik magukat, s nem tudják, hogy minden bűn foltja megtalálható rajtuk, hacsak meg nem mosdottak a Bárány vérében, mert csak a tiszta szívűek láthatják meg az Urat.
A mulasztások is megterhelik és beszennyezik az embert, aki ezek miatt elvész (Mt 25,45-46).


A gyilkosok

     A bűnök egyre durvábbak lesznek.
A gyávából hitetlen lesz, aki később elveti azt, amit egykor hitt, s beszennyezi magát a bűnök sokaságával.
Sokan lettek már ezek közül gyilkosok és paráznák.

Sokan lesznek ebben a csoportban, kezdve a testvérgyilkos Kainnal, aki egykor szintén hitt és áldozatot mutatott be.

De nemcsak ezek a gyilkosok, hanem azok is, akik az életet csírájában ölik meg.

Vagy azok a gyermekek, akik állandó bosszantásaikkal szüleik korai halálát okozzák.

És hány férfi lesz felesége gyilkosa kicsapongó élete miatt.

De azok is gyilkosok, akik olcsó bérért dolgoztatnak, s így a munkások családjait éheztetik (Jak 5,4-6).

De gyilkosok a gyűlölködők is (1Jn 3,15).


A paráznák

     Ezek alatt nemcsak azokat értjük, akik ezt a rettenetes bűnt kenyérkeresetül választották, hanem azokat is, akik nyíltan vagy titokban a testiségnek élnek. De a Szentírás több olyan parázna nőt említ, akik megtértek.

Gondoljunk Támárra, vagy Ráhábra, akik az Úr Jézus nemzetségi táblázatában is szerepelnek (Mt 1).
A Lk 7,36 versekben szereplő nő és a samáriabeli asszony szép példák erre (Jn 4).


A bűbájosok

     Varázslók. Ezek azok, akik - mint Saul - a sötétség hatalmasságaihoz menekülnek (1Sám 28). A varázslás a démonokkal való érintkezés, s ezért tiltja ezt szigorúan az Isten.


A bálványimádók

     Egyesek nagyban űzték és űzik ezt a bűnt, mint pl. Akház (2Krón 28), vagy Manassé (2Krón 33).

Mások elrejtik bálványaikat, mint Ráhel (1Móz 31,34). Ha azonban Bételbe (Isten házába) akarunk jutni, mint Ráhel, akkor előbb el kell tűnniök a bálványoknak.

Isten imádásán kívül minden más imádása csak bálványimádás, s teljesen mindegy, hogy ez milyen vallási irányzatból származik. 

A fösvénység is bálványimádás (Kol 3,5), mert egy bűn sincs úgy elterjedve, mint a pénz szeretete.
Azért mondja Pál: "kerüld a pénz szerelmét", mert ez minden rossznak a gyökere, amely az embereket a romlásba dönti.


Minden hazug

     Ebben benne van a nyílt vagy szükségből való hazugság minden fajtája. Minden képmutatás, bűn és csalás.

A hazugok csoportjába beletartozik minden természeti ember (Zsolt 116,11).

Minden ember hazug, s így mindenkinek meg kell térnie, különben a tüzes tóba vettetik, s ez rettenetes (2Tessz 1,7-9).

Sok út vezet a kárhozatba, de csak egy az üdvösségbe!

Itt Isten még egyszer figyelmezteti a bűnöst s megtérésre szólítja fel, hogy elnyerje az életet.

A Szentírás első lapjától az utolsóig Isten szeretetét látjuk, amellyel lehajol a bűnöshöz, s óvja a kárhozattól.

Még egyszer hallja meg minden ember, hogy ki mehet és ki nem mehet be az új Jeruzsálembe!

Erről az igazságról tegyünk hűségesen bizonyságot minden bűnösnek.


/G. R. Brinke: A túlvilágról c könyvből 30-32 old/