A menny

Életemben sokat utaztam és sok országban voltam. Mielőtt felkeresünk egy idegen országot, szívesen hallunk arról egyet-mást, s egy jó útikönyvből tájékozódunk felőle.

Előbb-utóbb mindnyájan a legnagyobb útra, az örökkévalóságba indulunk. Vajon nem kell-e erről mindazt elolvasni, amit csak lehet?

Az egyedüli könyv, amely az örökkévalóságról felvilágosítást ad: a Szentírás. A Szentírás az örökkévalósággal kapcsolatban két dolgot említ: a mennyet és a poklot.

Közel 40 éve, hogy megismertem az Úr Jézus Krisztust. Ez idő alatt sok összejövetelen és konferencián vettem részt. Hallgattam jelentős szónokokat, de egyszer sem hallottam, hogy beszéltek volna a mennyről. Nemrégiben magamban is felfedeztem ezt a hiányt, mert a mennyei Jeruzsálemen kívül én sohasem beszéltem róla. Ez kényszerített arra, hogy elgondolkozzam e téma felett, s egy-két bibliaórát tartsak a mennyről.
Mielőtt magával a témával foglalkoznánk, vessünk fel előbb néhány fontos kérdést.

Ki jut a mennybe?

     Biztos, hogy nem mindenki. E kérdésről nagyon világosan ír a Biblia. A törvénytudó Nikodémusnak azt mondta az Úr Jézus: "Aki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3)
A természeti ember önmagától nem juthat a mennybe, akármilyen vallásos vagy nemes érzésű.

     Mit mond erről a Szentírás? Az egész ember romlott. "Csalárdabb a szív mindennél" (Jer 17,9; Mt 7,11. 17; 15,19).

     Keresztelő János bizonyságot tesz arról, hogy az ember csak bűnbánat és az Istenhez való visszatérés által menekülhet meg. Hasonlóról tesznek bizonyságot a próféták is (Ézs 1,18-20; Ám 4,12).

     Tudjuk, hogy az apostolok milyen komolyan szólítottak fel a bűnbánatra; gondoljunk csak Péter pünkösdi prédikációjára (Csel 2,38).

Ezt a bűnbánatot hirdette Pál is mindenütt, ahová eljutott az evangéliummal. Az athéni hallgatóknak azt prédikálta: térjetek meg, mert ez az Isten parancsa (Csel 17,30)

A 2Tessz 1,8-9-ben igen komolyan szól azokhoz, akik visszautasítják az evangéliumot és megmutatja a rettenetes megtorlást. Tudjuk, hogy Pál, mint Krisztus apostola milyen komolyan hirdette az embereknek: "Béküljetek meg az Istennel" (2Kor 5,20). Másoknak megmagyarázta, hogy ők természetüknél fogva Isten ellenségei, s ezért meg kell békülniük Vele (Róm 5,6-10).

A Szentírás végén Isten megtérésre szólítja fel az embereket azáltal, hogy megmutatja nekik bűnük következményeit (Jel 22,15) A bűnöst sürgetően hívja az élet vizéhez, hogy vegyen és igyék ingyen (Jel 22,17). Figyelemreméltó, hogy milyen sokrétű a kegyelem utolsó hívása a Szentírásban. A Szent Szellem azt mondja: "Jövel!" A menyasszony így kér: "Jövel!" S akik már meghallották és engedelmeskedtek a hívásnak, szívből így kiáltanak a bűnösök felé: "Jöjj!"

     Amint egykor az ember egy bűn miatt került ki a Paradicsomból s jutott messze az Istentől, úgy hirdeti ma is a Szentírás: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bűnös" (Jak 2,10; Gal 5,3).

Tehát csak az újonnan született emberek láthatják meg az Isten országát, azaz juthatnak a mennybe.


Hogy jutunk be a mennyországba?

     Egy biztos, hogy nem cselekedetek által. A Szentírás határozottan megmondja: "Nem cselekedetek által" (Ef 2,9). Ellenkezőleg, akik a törvény cselekedetei által akarnak üdvözülni, azok átok alatt vannak (Gal 3,10). Aki másként akar bemenni, mint Jézuson, az ajtón keresztül, az tolvaj (Jn 10,9). Az ilyen megrabolja Krisztus keresztáldozatát és semmivé teszi azt.

    Az ember azért sem üdvözül mert sokat tűrt és szenvedett, mint ahogy azt egyesek gondolják. A nyomorúság és a szenvedés néha arra szolgálnak, hogy a bűnök világosságra kerüljenek (1Kir 17,18).

    János 14-ben az Úr az atyai házról beszél a tanítványoknak. Elmondja, hogy juthatnak oda be az emberek. A 6. versben világosan olvasható: "Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam".

Csak az üdvözül, aki elhagyja a bűn széles útját és arra az új és élő útra lép, aki maga Jézus. A nagy nyomorúságból kikerült szentekről meg van írva, hogy azért állnak Isten trónja előtt, mert megmosták ruháikat a Bárány vérében (Jel 7). Felismerték, hogy igazságuk olyan, mint a szennyes ruha, és ezért mosódtak meg. Pál is azt írja az 1Kor 6,11-ben: "Ti megmosattatok".

Az üvegtengernél lévő győztesek a Bárányt követték (Jel 14,4; 15,2). Tehát Isten Bárányának a követése a Bárány trónjához vezet.

     Amikor Keresztelő János az eljövendő királyra mutatott, azt ezekkel a szavakkal tette: "Térjetek meg" - tartsatok bűnbánatot! Mintha azt akarta volna mondani, törjetek pálcát életetek fölött, ismerjétek be bűneiteket, s akkor nyitva áll az út az Isten országába. Ahogy a tékozló fiú az ismert "vétkeztem"-mel jött, úgy kell és szabad jönnie minden egyes bűnösnek.

     A bűnbánat után következik a megbocsátás. Jézus azt parancsolta, hogy a megtérést és a bűnök bocsánatát prédikáljuk (Lk 24,47). Isten Krisztus halála alapján mindent megbocsáthat. Az Úr megbűnhődött a bűneinkért. Mennyei jogunk vére által biztosított (Zsid 10,19).

      E mennyei javakhoz az út a Krisztus Jézusban való hit. A bűnös bizalommal és nyugodtan hihet Isten Igéjének, és hálásan ismerheti fel, hogy Jézus Krisztus kifizette az adósságot, s bűnünket testében vitte fel az átokfára. Most már nem választ el semmi az Istentől, s az út a mennybe nyitva áll számunkra. Ezen az úton, és csak ezen, jártak mindazok, akik már a mennyországban vannak.


/G. R. Brinke: A túlvilágról c könyvből 8-10 old/