A menny lakói

     Két dolog van, ami minket az Úrban elhunytakkal kapcsolatban foglalkoztat. Hol vannak és milyen a helyzetük? Alapjában véve Pál mind a két kérdést megválaszolja a Fil 1,23-ban.

A Szentírás azonban további felvilágosítást is ad a mennyről és annak lakóiról. Csak a bibliaolvasás körüli közömbösségünknek tulajdonítható, hogy ezekről ilyen keveset tudunk.

Sok ember azt gondolja, hogy a mennyország nem sokkal több, mint a megsokszorozódott áldások helye, s megelégszenek a Jel 7,16-17 drága szavaival, hogy ott nem lesz már semmi szenvedés.

Bármennyire is szép is ez a kilátás a szenvedők részére, mégis kevés a menny teljességéhez képest.

Mások úgy gondolnak a mennyre, mint az örök nyugalom helyére. Az Írás azonban sokkal többet mond. A menny a gyönyörűséges hely, és sokféle lakója van, ellentétben a pokollal, amely a gyötrelmek helye, és sajnos nagyon sok lakója lesz.


A menny az Atya Isten lakóhelye

     Ézs 63,15 a mennyet Isten "szentséges és dicsőséges hajlékának" nevezi.

Salamon a templom felavatásakor a "mennyet Isten lakóhelyének" mondja (1Kir 8,30).

Dávid elragadtatva Isten csodálatos hatalmától így szól: "Ha a mennybe hágok fel, ott vagy ..." (Zsolt 139,8).

Az Úr Jézus pedig ezt mondta: "Atyátok, aki a mennyben van" (Mt 23,9). Amikor Jézus imádkozott, mindig a menny felé tekintett. Minden arra mutat, hogy a menny az "Isten lakóhelye".

Gondoljunk azonban egyúttal a drága ellenoldalra is. Ugyanaz az Isten, aki a mennyben lakik, azt mondja:
"Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és az alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosak szellemét és megelevenítsem a megtörtek szívét" (Ézs 57,15)


A menny az Úr Jézus otthona

     Innen jött az Úr Jézus (Jn 3,13; 6,38) és mennybemenetelkor oda fogadtatott vissza (Lk 24,51; Csel 1,11; 3,21; Zsid 9,24).

A tanítványokkal való utolsó együttléténél azt mondta, hogy Ő az Atyához megy. Visszament a mennybe, mert az Ő népe nem fogadta be (Csel 3,22; 2,34; Ef 4,20; 1Pt 3,22; Jn 20,17).

Ebből a mennyből jön nemsokára vissza, hogy "nyomorúságos testünket elváltoztatva" bennünket is magával vigyen (Fil 3,21). Az első keresztények komolyan számoltak ezzel a ténnyel (1Tesz 1,10; 4,16).


A menny a Szent Szellem otthona

     János azt mondja, hogy az égből látta leszállni a Szent Szellemet (Jn 1,32).

Pünkösdkor szintén mennyből szállt alá a Szent Szellem (Csel 2,2-4).

Az Úr Jézus maga mondja, hogy Ő az Atyához megy és onnan elküldi a Szent Szellemet (Jn 14,16-17).

Ezzel a Szent Szellemmel teljesednek be a Krisztusban hívők (Ef 5,18), hogy Őhozzá hasonlóvá legyenek. A Szent Szellem most a Gyülekezetben lakik, ez az Ő temploma, és nemsokára visszatér az atyai házba, ha ezt az épületet már elkészítette (Ef 2,19-22). Tehát az Atya, a Fiú és a Szent Szellem a mennyben laknak.


A menny az angyalok lakóhelye

     A mennyben lakó angyalokról olvasunk Mt 16,27; 18,10; 24,30-31; Mk 8,38; Lk 1,19 stb helyeken.

Az angyalok Isten küldöttei, akik szél vagy tűz gyanánt jelennek meg. Ott állnak mindig Isten trónja előtt az Ő állandó rendelkezésére. Bár sokfelé küldetnek el, lakóhelyük mégis a menny.


A menny a megváltottak otthona

     Érthető, hogy ez a tény érdekel minket a legjobban, mert ez személy szerint érint mindnyájunkat, minthogy ez lesz rendeltetési helyünk az örökkévalóságban.

Itt találkozik majd valamennyi szent, az igaz Ábeltől kezdve az utolsóig, aki kegyelemből még odaszámláltatik.

Ide ragadtatott el egykor Énók és Illés.

Ide tekintett be István, amikor a menny megnyílt előtte, s látta az Urat az Isten fenséges jobbján.

Már ide mehetett szellemben János, és írhatta le azokat a csodálatos dolgokat, amiket látott (Jel 4 és 5).

És nemsokára ide ragadtatik el a Gyülekezet, mert az Úr előrement, hogy számára helyet készítsen (Jn 14,1; Zsid 11,16)

E világon Isten gyermekei idegenek, vándorok, félreismertek, megvetettek és meggyalázottak, de a mennyben várja őket a dicsőséges atyai ház.

     Mint ahogy rangkülönbség van az angyalok között a mennyben, pl. kérub, szeráf, fejedelem, hatalmasság, élőlények a trón körül stb., amelyek mind angyalok, ugyanígy nagy különbség lesz odafenn a megváltottak között is.

Igaz, hogy minden hívő megigazult (Róm 8,30), mind megmosatott a Jézus Krisztus vére által, s mind alkalmassá tétetett az örökségre odafenn, mégis nagy különbségek lesznek köztük (1Kor 15,41).

Az üdvösség ingyen van, teljesen kegyelem által. De más és más lesz odafent az egyes hívők helyzete.

Pál már e földön biztos volt a koronában (1Tesz 2,19; 2Tim 4,8).

Létezik egy folyamatos áthasonulás Őhozzá (2Kor 3,18), a szentség utáni törekvés (Zsid 12,14).

Dániel is rámutat a nagy különbségre az egyes hívők között ama napon (Dán 12,3).

Serkentsen ez mindnyájunkat hűséges életvitelre és a legnagyobb áldozatra. A mi ottani helyzetünket mi magunk határozzuk meg itt e földön (Mt 25,20-23; Lk 19,12-13).

A mennynek kincseit már itt e földön kell megszerezni (Mt 6,20; Lk 19,21).

Aki szűken vet, szűken is arat (2Kor 9,6).

Kik közé tartozunk majd? Azokhoz, akik koronát nyernek, vagy azokhoz, akik mezíteleneknek találtatnak Ő előtte? Szenteljük magunkat egészen az Úrnak, mert Ő méltó arra, hogy Őt tiszteljük és az Ő szolgálatában magunkat felemésszük.

/G. R. Brinke: A túlvilágról c könyvből 19-21 old/

---

Ehhez kapcsolódó írásom:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/04/a-feher-ruharol.html