HOVÁ MEHETNÉNK?
Térjünk vissza ahhoz az esethez, amikor Jézus megkérdezte a tanítványaitól, kinek mondják Őt. Látjuk azt a szilárdságot, ami abból származik, hogy ismerjük Isten kinyilatkoztatott akaratát. Nézzük meg Simon Pétert.
Miután Simon elmondta, amit az Atya kinyilatkoztatott a szívében, Jézus ezt mondta: "Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta" (Máté 16:18).
Jézus megváltoztatta Simon nevét Péterre. Ez jelentőségteljes, mert a Simon név jelentése "hallani". A Péter név, (görögül Petrosz) azt jelenti, hogy "kő". Annak eredményeképeként, hogy hallotta Isten Szavát, a szívében, ő kő lett. A sziklaalapra épült kőház kiállja a viharokat, amelyek nekiütköznek.
A kőszikla szó ebben a versben a görög petra szóból származik, ami azt jelenti: "nagy szikla". Jézus azt mondta Simon Péternek, hogy most már ő is abból az anyagból van, amelyre a házat alapozták.
Később Péter ezt írta az 1Pt 2:5-ben: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá." A kő egy nagy szikla kis része. Tartósság, szilárdság és erő van Isten kinyilatkoztatott Szavának a kősziklájában, és gyümölcsöt hoz annak az embernek az életében, aki befogadja. Az ilyen ember megerősödik annak az erejével, aki Isten Élő Szava, Jézus Krisztus.
Ahogy Pál apostol írja az 1 Kor 3:11-ben: "Mert más alapot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus." Ahogy keressük Őt, aki Isten Élő Igéje, ki fogja nyilatkoztatni Magát, és mi megerősödünk.
A János 5:26-ban azt látjuk, hogy amikor Jézus utolsó napjait töltötte a Földön, az élet nehezebb lett a szolgáló csoportja számára. A vallási vezetők és a zsidók üldözték Jézust, meg akarták ölni Őt. Amikor úgy tűnt, hogy jól állnak a dolgok, és az emberek erővel el akarták ragadni és királlyá tenni Őt, Ő visszautasította ezt, és elment onnan. (Lásd Jn 6:15)
"Miért tette ezt?" - gondolták a tanítványai. "Ez volt az Ő nagy lehetősége, és a miénk is." Zaklatottak voltak. Erősen tombolt a vihar.
"Elhagytuk a családunkat és a munkánkat, hogy kövessük ezt az embert. Sokat kockáztattunk. Hisszük, hogy Ő az Eljövendő. Végül is, Keresztelő János hirdette, és hallottuk, amikor Simon Péter megmondta Cézárea Filippiben. Ez két tanúbizonyság. De miért ingerli állandóan a meglévő vezetőket? Miért ássa meg a saját sírját? Miért tesz olyan kijelentéseket, mint 'Ó, hűtlen és perverz nemzedék, meddig leszek veletek?' velünk, a saját tanítványaival?"
A megbotránkozás kezdett eluralkodni ezekben az emberekben, akik mindent elhagytak, hogy kövessék Jézust.
Azután megtörtént a legvégső. Jézus olyat prédikált nekik, ami úgy hangzott, mint egy nyílt eretnekség. "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek" (Jn 6:53).
"Mit prédikál most?" - gondolták. "Ez túl sok nekünk!" Sőt, ezeket a vezetők előtt mondta a zsinagógában Kapernaumban. Ezeknek a tanítványoknak ez volt az utolsó csepp a pohárban!
"Sokan azért, akik hallották ezeket az Ő tanítványai közül, ezt mondták: 'Kemény beszéd ez; ki hallgathatja Őt?" Jn 6,60
Figyeld meg Jézus válaszát:
"Tudván pedig Jézus Magában, hogy e miatt zúgolódnak a tanítványai, mondta nekik: 'Titeket ez megbotránkoztat?" Jn 6,61
Ezek az Ő saját tanítványai! Ő nem tartotta vissza az igazságot, ehelyett szembeszállt az emberekkel. Tudta, hogy egyesek hibás alapon éltek. Jézus leleplezte azt az alapot, és lehetőséget adott nekik, hogy meglássák, milyen a szivük. De ők nem olyanok voltak, mint Simon Péter vagy a többi tanítvány, akik éheztek az igazságra. Nézzük meg a reakciójukat:
"Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak Vele többé." Jn 6:66
Figyeld meg, hogy nemcsak néhányan voltak, hanem "sokan". Egyesek kétségkívül azok közül voltak, akik korábban Cézárea Filippiben olyan gyorsan mondták, hogy "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül" (Mt 16:14). Nem Isten kinyilatkoztatott Szavára voltak alapozva.
A megbotránkozás annyira felerősödött bennük, hogy megtették azt, amit sokan ma is megtesznek - elmentek. Úgy gondolták, hogy rászedték őket és rosszul bántak velük, de nem úgy volt. Nem látták az igazságot, mert a szemük a saját önző vágyaikra összpontosult.
Most nézzük meg, mi történt Simon Péterrel, amikor Jézus a tizenkettőhöz fordult:
"Mondta azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok menni? Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jn 6:67-69
Jézus nem könyörgött ezeknek az embereknek. "Kérlek ne menjetek el. Éppen most veszítettem el az alkalmazottaimat. Hogyan boldogulnék nélkületek?!" Nem, Ő szembe fordult velük: "Ti is el akartok menni?"
Figyeld meg, hogyan válaszol Simon Péter, még ha küszködik is ugyanazzal a lehetőséggel, hogy megbotránkozzon, mint a többiek. "Uram, kihez mehetnénk?"
Amit hallott, biztosan őt is összezavarta, de benne megvolt a tudás, ami a többiekben nem volt. Cézárea Filippiben Péternek volt egy kijelentése arról, hogy ki volt Jézus valójában: "az élő Isten Fia" (Mt 16:16)
Ekkor, a próba tüzében azt mondta, ami bele volt gyökerezve a szívébe. "Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Ezek pontosan ugyanazok a szavak, amiket Cézárea Filippiben mondott. Ő volt a kő, amely Isten élő Szavának a sziklájára lett alapozva. Ő nem ment el megbotránkozva.
/John Bevere A Sátán csalija c. könyvből, 94-96 old/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése