"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2011. május 17., kedd

A szent kenet olaja - 33. rész

/2Mózes 30,22-33/

   Készen áll a szent sátor és annak minden eszköze. Következhetett a felszentelés. A szent hajlék eszközeinek, amelyek szolgálatra voltak rendelve Isten házában, igen szentnek kellett lenniük /29/. De hiányzott még a fő dolog, a szent olajjal való felkenés. Az Úr csak ez után az esemény után költözhetett a hajlékba.

   Nem rendkívül fontos figyelmeztetés ez Isten minden gyermeke számára, akik egyre több szellemi felszerelés után nyúlnak? Csak ott, ahol a hajlék /a mi testünk/ teljesen elkészült, és méltó arra, hogy a felséges Isten lakása legyen, csak ott következhet be a felkenetés és ezzel a beköltözés. Aki nem szakított teljesen minden bűnnel és tisztátalansággal, ne higgye azt, hogy a Szent Szellem beköltözik hozzá. Isten az Ő Szellemét annak adja, aki engedelmeskedik neki /Csel 5,32/.

   A középpontban természetesen Áron és fiai állnak. Áron főpap az egyetlen főpapnak, Krisztusnak az előképe, Áron fiai pedig azoknak, akik Krisztuséi, a gyülekezet szolgái. Rajta nyugodott meg az Úrnak Szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme /Ézs 11,2; 61,1-3/. Róla mondja Péter a Cselekedetek 10,38-ban: "A názáreti Jézust Isten felkente Szent Szellemmel és hatalommal". Ő sohasem szorult e figyelmeztetésre: "Teljesedjetek be Szellemmel" /Ef 5,18/, követőinek szól ez. "Öröm olajával kenték fel társai fölé" /Zsolt 45,8/. Vizsgáljuk még meg ennek az olajnak néhány részletét.

   A szent olaj neve.

   Neve: "Szent kenetnek olaja" /31/ Ez egyúttal a célját is meghatározta. Az olajat a legértékesebb fűszerekből keverték, az Isten által pontosan megadott minőség és mennyiség szerint, a szent súlymértéknek megfelelően. Tehát ezeket nem emberi megfontolások és előírások határozták meg.
Mindez csodálatos szimbólumokban mutat a Szent Szellemre.

   Isten a kenet olaját, mint sajátját tekintette. Azt mondja: "Kenetnek olaja legyen ez nekem" /31b/.
Isten megparancsolta, hogy ezzel az általa meghatározott személyeket és tárgyakat kell megkenni.

   Mivel a szent kenet olaja az Ő tulajdona volt, Isten föltételen igénye kiterjedt mindarra, amit ezzel az olajjal megkentek. Isten tehát ezzel a cselekedetével kezét Áronra, Áron fiaira és a szentélyre helyezte; ezután minden Őhozzá tartozott, és egyedül az Ő használatára és rendelkezésére állt. Erről beszél Pál komoly figyelmeztetése: "Nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek levő Szent Szellem temploma, akit Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben és szellemetekben, amelyek Istenéi" /1Kor 6,19-20/.

   Isten tehát csak azt keni fel, akit Ő maga kiválasztott, és aki magát neki maradéktalanul és visszavonhatatlanul rendelkezésére bocsátja.

   A szent kenet olajának felhasználása /26-30/.

   A szent sátrat és minden eszközét ezzel az olajjal kellett felkenni. Csak ezek után töltötte be Isten dicsősége a hajlékot /2Móz 40/.
Minden felkenendő tárgy név szerint van felsorolva. A sátor, a láda, az asztal, a gyertyatartó, az illatáldozati oltár, az égőáldozati oltár és a mosdómedence, összesen hét tárgy. Ehhez a szentélyhez tartoztak mindenekelőtt a papok, hogy a ház Urának szolgáljanak. A 2Timóteus 2,21-ben az apostol edénynek nevezi a szolgákat, és azt mondja: "Ha valaki tehát ezektől magát tisztán tartja - vagyis a tisztátalan edényektől elkülöníti magát -, tisztességre való edény lesz, megszentelt és hasznos a ház urának, minden jó cselekedetre alkalmas". Felismertük már életünknek e magas, méltóságteljes célját: a tisztesség használható edényének lenni? Az olaj csak akkor folyik bőségesen, ha minden feltételt teljesítettek. Vegyünk egy példát Ábrahám életéből. Meghallotta Isten hívását, hogy költözzön ki egyedül, mégsem tudott azonnal elszakadni mindentől, és magával vitte apját, Tárét és unokaöccsét Lótot. Nagy nehézséget okoztak mindketten Ábrahámnak, és éveken keresztül akadályozták a számára Istentől rendelt cél elérésében, míg végül mindkettőjüktől megvált. Csak ezután nyerte el a teljes áldást /1Móz 13,14-18/. Isten csak olyan embert tud használni, aki engedi magát megszabadítani saját énjétől, a pénztől, a megbecsüléstől az emberi véleményektől való függéstől, sőt gyakran a legközelebbi hozzátartozóktól /Mt 10,37; 1Kor 7,29-31/.

   A szent olaj további felhasználása.

   "Kend fel Áront és fiait is, így szenteld fel őket papjaimmá" /30/. Nemcsak Isten lakóhelyét és annak eszközeit kellett felkenni, hanem mindenekelőtt a szolgákat. Csodálatos utalás ez a főpapra, Krisztusra, de ugyanúgy az Ő fiaira is, azaz Krisztus szolgáira. Először Áront kenték fel, azután a fiait. Éppen így kenetett fel a mi Főpapunk a bemerítéskor, pünkösdkor pedig mi, az Ő fiai. Az Úr a Szent Szellemtől fogantatott /Lk 1,35/, ugyanez vonatkozik ránk, az övéire /Jn 1,13; 3,3/. Teljes hódolattal fogadhatjuk el, hogy Fiának Szelleme rajtunk nyugszik /Gal 4,6; 1Pt 4,14/. A Szent Szellem az életnek, az erőnek a jelképe. Hogy csak egyedül a Szellem elevenít meg, az Ezékiel 37,7-10-ből világosan látható. Jóllehet a holt csontok egymáshoz illeszkedtek, bőr és hús növekedett rajtuk, de hiányzott a fő tényező, a lehelet, az élet, azaz a Szellem /vö. Róm 8, 5-11/. Az egyetlen döntő feltételt János nevezi meg az 1János 2,27-ben: "Az a kenet, amelyet kaptatok tőle, bennetek marad". "Maradjatok énbennem" - mondja az Úr a János 15,5-ben. Akkor hozunk mi is mindig sok gyümölcsöt. Ne engedjük magunkat újból és újból a világ által, annak kívánságai és birtoklásának vágya által vonzani és megcsalatni. Nem szabad ebből a "maradjatok"-ból kiesni. Ezt Krisztus napján jóvátehetetlen, súlyos veszteségként kellene elkönyvelnünk. És rólunk, az Ő papjairól legyen ugyanaz elmondható, amit Ő, a Főpap önmagáról mondott: "Mert én mindenkor azt cselekszem, amelyek neki /az Atyának/ kedvesek" /Jn 8,29/. Milyen csodálatos előkép.

   A szent kenet olaját nem lehetett közönséges célra felhasználni /32/.

   "Ember testét azzal meg ne kenjék." Áront csak akkor kenték meg, miután tetőtől talpig felöltöztették, mert Istennek tetsző módon a ruha betakarta őt, mint ahogy már láttuk. A test alkalmatlan a jóra, keresztre való /Róm 7,18/. Nincs szent /hús/ test, és nem is lehet megszentelni azt. Ami testtől született, test az /vö. Jn 3,6; 1Kor 15,50/. A test, a világ nem képes befogadni a Szent Szellemet. Az Úr azt mondja: "Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé" /Mt 7,6/. Emberek, akik gondolkozásmódjukban kutyákkal és disznókkal hasonlíthatók össze, nem találnak semmi gyönyörködtetőt a szent dolgokban. Ijesztőek a test cselekedetei /olv Gal 5,19-21/. Szentségtelenítsék meg a szent kenet olaját azáltal, hogy ezt a testet megkenjék vele? Soha! A papokon kívül senkit sem kenhettek fel. Kérdezd csak meg magadtól: Isten felkent papja vagyok-e már?

   A szent kenet olaját idegenre sem kenhették.

   "Aki azzal idegent ken meg, irtsák ki" /33/. Már korábban láttuk, hogy a páskavacsorán idegen nem vehetett részt, és itt ahhoz hasonlóan mindenféle idegen kizárásáról van szó a szent olajjal kapcsolatban. Péter pontosan követte ezt a tilalmat. A Cselekedetek 8,18-24-ben olvasunk Simonról, a varázslóról, aki látszólag megtért, hitt és meg is keresztelték. Amikor meglátta a valódi hívőkben a Szent Szellem munkálkodását, és felismerte, mi történt az apostolok kézrátétele által, pénzt kínált nekik és azt mondta: "Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy valakire ráteszem a kezemet, Szent Szellemet nyerjen." Megrendítő volt az apostol válasza: "A te pénzed veled együtt vesszen el" /2/. Nincsenek-e sokan olyanok, mint Simon, akik tisztességtelen állapotban és módon kívánnak valamit? Az emberek megkeresztelkednek, hagyják, hogy Isten elismert gyermekei kezüket rájuk vessék, hogy ők is nagy dolgokat vigyenek véghez, de sokszor milyenek az indítóokok? Tündökölni akarnak, és ez Isten előtt utálatos /Péld 16,5/. Sokan kívánják a szellemi adományokat, de csupán hasonló szentségtelen célra /vö. Mt 7,21-23/. A Szent Szellem nem a mi dicsőségünkre adatott, hanem Krisztus megdicsőítésére /Jn 16,14/. Sokan imádkoznak érte, de ahogy Simon, vesztükre. Pál egészen másképpen ír a hívőknek Róla, az Úr Jézus Felmagasztalt adományáról /Ef 1,13; 2Kor 1,21-22/.

   "Utánozni tilos!"

   Ezt olvashatjuk esetenként különleges termékek csomagolásán. Igénk szerint a szent kenet olajának utánzása, mint a szent füstölőszereké is, halálbüntetéssel járt /33.38. vers/. Isten ezt a szent olajat és a füstölőszert mintegy törvényesen védte. Hallottuk már, hogy a kenet olaja nem csekélyebb valami, mint a Szent Szellem szimbóluma. Ennek utánzása egyenesen vakmerőség. E könyv írója részt vett néhány összejövetelen, ahol el merték követni ezt a hamisítást. Nagyon súlyosak voltak a következmények. Büszkélkednek a szellemkeresztséggel, miközben nyilvános bűnökben élnek, s megcsalják még saját lelki testvéreiket is cselekedeteikben. Az utánzás ilyen bűnébe esett Anániás és Safira is. El akarták hitetni a gyülekezettel, hogy teljes áldozatot hoztak az Úrnak, ahogy ezt Józsefről, vagyis Barnabásról olvassuk a Cselekedetek 4,36-37-ben. Ez a házaspár azt akarta, hogy a testvérek észrevegyék és megdicsérjék, mint Józsefet, de hamisan jártak el. Miközben József valódi adománya nyilvánvalóan sok örömet és felüdülést nyújtott, Anániásnak és feleségének áldozathozatala csalódást és keserűséget okozott, nekik pedig halált szerzett.

   Gyakori a szép imák utánzása, vagy azok kívülről való megtanulása azért, hogy az ember különösen szelleminek látsszon; ez nem őszinte dolog, és ezért tilos utánzás. Az Úr mondja: "Szíve pedig távol van tőlem" /Ézs 29,13/. Ez nem szellemben való szolgálat /Fil 3,3/. Utánozzák az ébredést is, lelki /pszichikus/ izgatás és más, egészen Szent Szellem nélküli módszerek által. Vannak olyan esetek is, amikor a megtéréseket utánozzák. Olvassuk el, mit ír Pál a korintusiaknak /1Kor 1,26-31/, és felismerhetjük, hogy: Isten előtt csak Krisztus áldozata, a drága vér érvényes.

   A szent kenet olajának áldása.

   A Zsoltár 133,2-ben a testvéri egyetértés áldásáról olvasunk, amely mint drága olaj folyt le Áron szakállára és ruhájára. Az ember fölismerte Áront a fölkenésről, ahogy ma is föl lehet ismerni Isten gyermekeit a fölkenésről. /1Jn 2,27/. A Szent Szellem munkája nem maradhat rejtve a hívőkben. Dr. Kurz írja egyik cikkében, hogy a keleti emberek sok olajat használnak föl. Olajjal kenik meg magukat, olajjal főznek, és ezt használják lámpáikba is. Így legyen ez nálunk is - átvitt értelemben. Mi Szellem által fölkent emberek akarunk lenni; a Szellem szolgáljon a belső ember táplálására és erősítésére, és lámpáinkban egyedül a valódi olaj, a Szent Szellem olaja világítson. E szent felkenetés embereiből élő víz folyamai ömlenek /Jn 7,38/. Betániai Mária ezzel a szent olajjal, az értékes nárdussal kente meg a mi Urunkat, miközben az egész ház betelt a drága illattal. A felkentek így árasztják szét ma is Krisztus jó illatát /2Kor 2,15/.

   Az Ő jó illata betöltötte az Atya szívét, egykor majd az egész teremtett mindenséget is be fogja tölteni /Péld 27,9; Ef 5,2/.

Georg R. Brinke

Ezen a blogon ehhez kapcsolódó írás: http://testveremnek.blogspot.com/2011/05/szent-olajrol.html

Nincsenek megjegyzések: