Áron kivirágzott vesszője, amely főpapi voltának ismertető jele, illetve isteni bizonyítéka, egyúttal különös utalás a mi Urunkra, a nagy Főpapra. Ez a fejezet néhány tanulságos összehasonlítást nyújt Krisztus és Áron között.
Áron Isten választottja.
Elhívása abban az időben történt, mint testvéréé, Mózesé /2Móz 4,15/. Főpapi elhívása azonban csak a pusztában következett be /3Móz 8/, ott mondta az Úr: "Vegyed Áront". Nagyobb az, amit az Úrról olvasunk a Zsoltárban: "Pap vagy te örökké" /110,4/. A Máté 12,18-ban különös hangsúlyt nyer az Ő kiválasztása: "Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem, Szellemem adom belé". Az utóbbi, mint nyilvános elismerés történt a néptömeg előtt a Jordánnál, amikor az Úr megkeresztelkedett /bemerítkezett/.
Ekkor szállt a Szent Szellem galamb formájában reá /Mt 3,16/.
Áron papságát keményen megtámadták /4Móz 16,3/.
Urunkkal még súlyosabb módon történt meg ez. Nem ismerték el mint Isten küldöttét és Fiát, hanem csak mint egy ács fiát, a Józsefét. A sok jelről és csodáról, amelyek bizonyították istenfiúi voltát, röviden annyit mondtak, hogy Belzebúb által vitte végbe, és nem nyugodtak addig, míg el nem vérzett a kereszten. És kik követték el ezeket a gonoszságokat? Mindkét esetben a nép vezetői.
Áron száraz vesszője.
Áron vesszője semmiben sem különbözött a többi tizenegytől. Ebből a szempontból mit mondhatunk az Úrra vonatkozólag? "Emberhez hasonlóvá lett" /Fil 2,7/. Külsőre a többi emberhez hasonlított, mint ahogy Áron vesszője a többi vesszőhöz. Úgy született, mint a többi gyermek, és a próféta éppen róla mondja, hogy "nem volt alakja és ékessége". Az emberek meggyalázták, kigúnyolták és megvetették. Egyébként az Urat többé-kevésbé összehasonlították egy vesszővel. "Isai törzse vesszőszálá"-nak nevezik /Ézs 11,1/, és az Ézsaiás 53,2-ben "mint vesszőszál sarjadt ki". Ahogy Áron vesszője a többi vessző mellett feküdt, úgy fejezte be életét a mi Urunk mások mellett a kereszten. Az emmausi tanítványok panaszkodtak: "Azt reméltük, hogy Ő az, aki megváltja Izráelt" /Lk 24,21/. Számukra Ő tehát egy halott vessző volt. Ahogy másokat, úgy helyezték az Urat is sírba, de hamarosan bekövetkezett Isten hatalmas cselekedete: "Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson" /Csel 2,27/. Isten megelevenítette a holt "Krisztus" vesszőt, végtelenül hatalmasabban, mint Áron vesszőjét.
Áron vesszőjét a többivel együtt a szentélybe vitték.
Ott történt a mindenkit meggyőző csoda. Az élettelen vessző rügyet, virágot és gyümölcsöt hozott. Az Úrról Pál azt írja a Róma 1,4-ben: "Aki a Szent Szellem szerint a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult". Körülötte holt vesszők /más sírok/ voltak, de Ő, mint a feltámadott, bebizonyította mindenkinek, hogy él. Péter hangosan hirdette a sokezres tömegnek: "Akit Isten feltámasztott, annak vagyunk mi mindnyájan tanúbizonyságai" /Csel 3,32/. Hol maradt az erős őrizet, és mi van a nehéz kővel és a római császári pecséttel? Mindnyájan megszégyenültek, mint Kóré csoportja. Gyakran halljuk a kérdést: Más vallán nem éppen olyan jó, mint a keresztény vallás? Buddha, Konfucius vagy Mohamed, sokkal nagyobb számú követőikkel nem múlják-e felül Krisztust? Erre csak azt válaszolhatjuk: ezek mindnyájan meghaltak, de Krisztus él! Minden vallásalapító és szektavezér hasonlít a holt vesszőhöz, és régen végük van. De Krisztus feltámadása hatalmas bizonyíték /Csel 17,31/, hogy Ő ma is él és gyümölcsöt terem. "Ha önlelkét áldozatul adja, magot lát és élete meghosszabbodik" /Ézs 53,10/. Benne látjuk Istennek nagy, hármas csodáját.
Feltámadott a halálból, virágot hozott, azaz megörvendeztette és megelevenítette a tanítványokat, rájuk lehelt, és termékennyé tette őket: "Fogadjátok be a Szent Szellemet". Már halála előtt olvasunk e háromféle csodáról. Feltámasztott három halottat, és eme bizonyíték alapján sokan hittek küldetésében és elhívatásában /Jn 11,45/. Meggyógyította azt az embert, aki néma, vak és megszálott volt, mindhárom betegségéből, mire a nép Messiásnak tartotta őt /Mt 12,22-23/.
Csak Áron vesszőjét helyezték a ládába.
Ott őriztetett örök emlékül. Bár szemünk számára ma már nem látható, megtalálható az Igében /Zsid 9,4/. A mi Főpapunk ott van, ahol János látta a ládát, a fönti szentélyben /Jel 11,19/. Oda ment föl Krisztus, és ott tartózkodik, mint nagy Főpap, zöldell /él/, virágzik és gyümölcsöt hoz. Az Ő papsága nem olyan, mint Ároné, aki meghalt. Ő örökké él /Zsolt 110,4; Zsid 7,24/. Nem szűnik meg a gyümölcsözéstől. Áron bement a szentélybe, és meghintette /vérrel/ a kegyelem székét, hogy engesztelést szerezzen magának és a népnek. A mi Főpapunk az Ő tulajdon vére által ment be, ott ül a kegyelem székében /Zsid 9,12/, és mindenkor fogad bennünket, az Ő papjait. Isten előtt áll, és közbenjár Nála érettünk /Zsid 7,25/.
Áron vesszője még egyszer kivirágzik.
Izráel hamarosan ismét össze fog gyűlni Főpapja alatt az újjáépített jeruzsálemi templomban, és ott végzi majd istentiszteletét. Ez azonban egy nagyobb Főpap alatt történik, mint Áron volt, Jézus Krisztus, a papkirály alatt. Jön, és Kóré csoportját, vagyis az Antikrisztust követőivel együtt megsemmisíti, és ahogy Kóré csoportját elnyelte a föld, úgy vettetik az Antikrisztus és a hamis próféta a tűznek tavába /Jel 19,20/.
Áron zöldellő vesszője akkor nemcsak Izráel, hanem minden nép számára virágozni fog és gyümölcsöt terem. A Föld minden népe megáldatik általa. Akkor nemcsak a vessző fog virágozni, hanem a puszta is átváltozik Isten virágos kertjévé /Ézs 35,1-2/.
Ó, nagy nap, sóvárogva várunk!
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése