A papi tisztség: Izráelt az istentiszteletekben Isten előtt közbenjáróként képviselni, ez a főpap kötelessége volt. Az alábbiakban áttekintést nyújtunk a főpapi tisztségről, kötelességekről és jogokról, miközben Chr. von Viebahn értékes fejtegetését követjük.
"Az egész papság élén a főpap állt. Az első főpap Áron volt. Sajátos jogai és kötelességei voltak: Izráel egész gyülekezetét ő képviselte Isten előtt; és amikor Izráelért bűnért való áldozatot kellett bemutatni, ahogy az elsősorban a nagy engesztelési napon történt, azt ő végezte. Az Úr megkérdezése - tanácsát és akaratát illetően - az 'urim és tummim' /fény és jog/ által, egyedül a főpap dolga volt /2Móz 28,30; 4Móz 27,21; 5Móz 33,8/. Tehát a főpap a legmagasabb és legszentebb szolgálatra volt rendelve! Ezenkívül ő ügyelt fel az istentiszteletekre, döntő szava volt a nehéz jogi esetekben /olv. 5Móz 17,8-13; vö. 2Krón 19,8.11/. A zsidóság későbbi történetében a főpap volt a nagytanács állandó elnöke: Máté 26, 87.89; 27,1. Ezért támasztott Isten magasabb követelményt a főpappal szemben, mint másokkal, tekintettel annak szentségére és felszentelt voltára /3Móz 21,10-15/.
Az efód /2Móz 28,15/ a főpapi szolgálati ruha legfontosabb darabja volt. Ez a felső ruhadarab térdig ért, amelyet mint díszt és tartozékot hordtak egy meglehetősen hosszú égszínkék palást fölött /31-35/. Ez alól kilátszott a finom szövésű fehér papi köntös. Vizsgáljuk meg elsőként közelebbről az efódot. Azonos színű öv tartotta össze, amelyeken egy-egy aranyba foglalt nagy onixkő volt. Az efód anyaga a következő színekből állt: kék, bíborpiros, karmazsin és fehér, mindez átszőve arany lapokból kimetszett finom fonallal - csodálatos művészi szövőmunka volt ez /39,2-7/. Az öv ugyanabból az anyagból készült. A vállakon levő egy-egy drágakőbe Izráel hat-hat törzsének neve volt bevésve, hogy hordozza a főpap az egész népet emlékeztetőül az Úr előtt! A vállapoktól a mellpajzsig egy-egy fonott aranylánc vezetett. A mellpajzs egy négyszögletes táska volt, az efódhoz hasonló anyagból; ezt a mellen hordták, és tizenkét csillogó drágakő volt ráerősítve, amelyekbe Izráel 12 törzsének neve volt bevésve."
A főpap és a papok között néhány dologban sok hasonlóság mutatkozik, és ebből szükségszerűen adódik bizonyos ismétlés is, de ezek az összefüggések miatt elkerülhetetlenek, hiszen a szent hajlék egyes dolgai és berendezései az Írásban is többször ismétlődnek, legyen ez nekünk is megengedve.
Ahogy a bűnösnek áldozatra van szüksége, hogy Istenhez közeledhessen, mivel vér nélkül nincs bűnök bocsánata, úgy van szüksége a hívőnek is főpapra, közbenjáróra, aki gyöngeségében, hiányaiban és hátrányaiban képviseli, és mindent rendbe hoz, ami nincs rendben. Ezt közönséges ember azonban nem képes elvégezni, hanem csak egy, aki bár valóságos ember, de ugyanakkor magasan embertársai felett áll.
Ez csak olyasvalaki lehet, aki mindenképpen tökéletes személyiség, és így magához Istenhez közeledhet. Egy ember, akinek tulajdonságai alapján joga van bármikor Isten elé járulni, de aki ugyanakkor tökéletes szeretettel, együttérzéssel és irgalommal szolgál a testvérnek.
Ezeket a feltételeket azonban csak egyvalaki tudta betölteni, a mi Urunk. Amit Áron, a főpap oly csodálatosan szimbolizál, az Krisztusban tökéletesen beteljesedett.
Áron főpappal kapcsolatban néhány részlet kínálkozik, amellyel röviden foglalkoznunk kell, hogy azok Krisztus végtelenül nagyobb főpapságát még nagyobbá tegyék előttünk.
Származása és elhívása.
"Te pedig hívasd magadhoz testvéredet, Áront" /2Móz 28,1/. Áron tehát testvér volt, egy népből. Áron nem saját maga jött arra a gondolatra, hogy főpap legyen. Ezt olvassuk a Zsidók 8,3-ban: "Minden főpap... rendeltetik". Ahogy testvérei közül egyedül Áron rendeltetett főpapságra, úgy a mi Urunk is. Áron ezzel az elhívatással az egész Izráel fölé került. Ezt később Isten alaposan igazolta Áron virágzó vesszőjének csodájával. A mi Főpapunk is "test és vér része" /Zsid 2,14-17/. Mindenben hasonló volt testvéreihez /Zsid 2,17/. Ő "az atyák közül való volt test szerint" /Róm 9,5/, Dávid magvából /2Tim 2,8/, szűztől született /Ézs 7,14/. Mindenben hasonló a testvérekhez, ezért nem idegen, hanem barát a számunkra /Én 2,6/.
Fontos Áronnak a nagy tisztségre való előkészítése.
Megmosták.
Ezt Mózes végezte el a réz mosdómedencében. Áron, mint főpap, Krisztus előképe volt, de éppen a megmosatás különböztette meg a valódi főpaptól, Krisztustól, Akinek erre nem volt szüksége, mert szent, ártatlan és szeplőtelen volt /Zsid 7,26/. Ennek ellenére az Úr formailag alávetette magát a Jordánban egy hasonló mosdásnak, hogy minden igazságot és előképet betöltsön /Mt 3,15/.
Felöltöztették.
A megmosdás után Mózes hosszú fehér ruhába öltöztette fel őt. Mint később látni fogjuk, eddig semmiben sem különbözött a főpap a többi paptól. Ami azonban a lenruha után következett, az már alapvető különbséget jelentett. A szent ruhákat, amelyeket Mózes a továbbiakban ráadott, egyedül ő hordta.
Ha Áron Isten előtt kívánta képviselni a népet, akkor hasonlóvá kellett lennie Őhozzá. Ez egyrészt úgy volt lehetséges, hogy bűne és tisztátalansága jelképesen eltöröltetett, másrészt a sok jelentésű pompás ruha felöltése méltó helyet biztosított számára Isten előtt.
Megkoronázták.
Mózes egy turbánhoz hasonló süveget tett Áron fejére, amelyen egy arany lap volt elhelyezve ezzel a felírással: "Szentség az Úrnak".
Olyan volt ez, mint egy őt díszítő korona, ahogy a mi felmagasztalt Urunkat megkoronázták /Jel 19,12/ tisztelettel és dicsőséggel /Jel 5,12/. Csak ezzel a nagyszerű ékszerrel közeledhetett Áron Istenhez, hogy gyakorolja a főpapi szolgálatot, a közbenjárást. A drágakövek, az arany mellpajzs, az urim és a tummim stb. mind testvérei fölé emelték őt.
Fölkenték.
Erről az igen fontos eseményről már sokat hallottunk. Itt csak a rend kedvéért érintsük. Áron fölkenése /2Móz 28,41/ csak előképe volt az Úr fölkenésének, amelyet a Jordánban élt át, és aminek maradandó ereje volt /Mt 3,16/. Amiben Áron, a főpap jelképesen részesült, azt tökéletesen bírja a mi örökkévaló Főpapunk, Krisztus, ezért Ő az egyedül tökéletes Főpap /Zsid 7,28/. Származása is egyedülálló, mert Isten papja Ő, Melkisédek rendje szerint /Zsid 7,17/.
Áron meghalt, és méltóságát fia örökölte; ám a mi Főpapunk örökké él. Papsága elmúlhatatlan. Áron Izráel közbenjárója gyöngeségben, de a mi Urunk erőben az.
(Ezen a blogon lásd még a felkenetésről: A szent olajról)
Áron volt Izráel számára az áldások közvetítője,
aki vérrel ment a szentélybe, és meghintette azt.
Ezek után gazdag áldásokkal jött ki onnan /4Móz 6,24-26/. Amikor Zakariás az arany oltáron illatáldozatot mutatott be, a nép kívül állt és várta az áldást /Lk 1,9.21/. A maradandó áldást a mi Főpapunk ajándékozza tökéletességben. Ezt a mennyei szentélyből nyújtja nekünk /Csel 3,26/. Áldásként tartózkodott a földön, és sokakra helyezte áldóan kezeit. Áldó kezekkel ment a mennybe, és áldóan terjeszti ki azokat a kegyelem trónján érettünk, mert általa kell a föld minden nemzetségének megáldatni /1Móz 12,2-3; 28,14; Ef 3,14-21/. Mi is várjuk Őt, mint egykor Izráel, magával vigyen oda a függöny mögé, ahová útnyitóul ment /Zsid 6,19-20/. Leírhatatlanul nagy az az áldás, amelyet odafönt készít nekünk, hiszen a legdrágább ígéretek teljesednek be általa /2Pét 1,4; 2Kor 1,20/.
Kimondhatatlanul nagy a mi Főpapunk.
Ároné volt a legnagyobb méltóság, és ő viselte a legmagasabb tisztséget Izráelben. Feje pompás koronával volt díszítve, arany fejdísszel. De a mi Urunk mindezek fölé emelkedik. Odaát minden tekintetben érettünk munkálkodik. Tulajdon vérével lépett be érettünk, és Ő a mi igazságosságunk odaát /Jer 23,6/. Minden, amit engedelmességben cselekedett, javunkra szolgál. Ő a mi szentségünk Isten előtt, és az Ő visszfénye nyugszik övéin odafönt. Állandóan képvisel bennünket Isten előtt. Ő a Szószólónk /1Jn 2,1/. A testvéreknek van egy vádlója /Jel 12,3.9-10; Jób 1,6/, de a mi főpapunk közbelép érettünk /Róm 8,33-34/. Elfogadja a mi beismerésünket és az Atya elé viszi. Ő hű és igaz, megbocsát és megtisztít /1Jn 1,9/. Annyiszor jöhetünk, ahányszor hibáztunk. Sőt, azt is megparancsolta nekünk, hogy hetvenszer hétszer is megbocsássunk /Mt 18,21-22/. Mennyivel nagyobb tehát az Ő példaadása, mint a mi fáradozásunk ezen a területen is.
Ő a mi tökéletességünk. Ahogy egykor István, végül mi is úgy megyünk Őhozzá /Csel 7,55; Fil 1,23; 2Kor 5,8/. Ott leszünk, ahol Ő /Jn 14,3/. Hasonlók leszünk Őhozzá /1Jn 3,2/, Vele leszünk odafönt az Ő jobbján /Jn 14,3/; 17,24/. Ő most ott van és készíti számunkra a lakóhelyet /Jn 14,2/. Addig az óráig ott tartózkodik, mint könyörülő, együttérző Főpap, és segít övéinek a szükség idején /Zsid 4,15-16/.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése