Az Atya szövetségkötése Ábrahámmal

   Az özönvíz után, Noé az Úr parancsára jött ki a bárkából, és engedte szabadon az állatokat, Istennek viszont saját akaratából akart hálaáldozatot bemutatni. Tehát oltárt épített és minden tiszta és minden tisztátalan állatból égőáldozatot mutatott be. Ennek utána, érezte meg Isten Noé hálaáldozatának illatát.

"Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem." 1 Móz. 8:21.

Isten várt! Megmentette Noét és családját, megparancsolta, hogy engedje szabadon az állatokat, majd csöndben várt. Noé szíve azonban tiszta volt, hálás volt Istenének a szabadulásáért, nem felejtette el Istent a szabadság pillanataiban sem, és abból adott, amije volt.
A tiszta szívből bemutatott hálaáldozat értékes Isten szemében, bemutatása után, Isten ismét szólt Noéhoz. Noéval, mint minden ember és minden teremtmény képviselőjével szövetséget kötött az Isten. A szövetségkötés tartalmába Noé nem szólhatott bele, Isten maga határozta meg maga számára a szövetéségkötésének tartalmát, feltételeit, ígéreteit, jelét. Isten maga szólott az Égből, és csak saját maga tett fogadalmat saját magára nézve. Noétól nem kért semmit.

Nem túlzok, ha azt gondolom, Noé felettébb lett megáldva, mint ahogy ő azt magának gondolhatta volna. Ha Noé határozta volna meg, hogy mit kér Istentől, valószínűleg eszébe se jutott volna ilyen nagy dolgokat kérni, Istentől, amit később Isten esküvel ígért neki. Ő még csak a hálaáldozatnál tartott. Hálás volt, hogy életben maradt. Mert volna bármit is kérni?

De az Isten megesküdött, mert megérezte azt az illatot, amely Noé szívének hálájával volt tele.

*

Abrám elhívása (Abrám, mert még Isten nem nevezte el Ábrahámnak)

Kezdetben túl sokat nem tudunk Abrámról. Úr-Kaszdimból származik, apjával Táréval, és Lóttal Háránban telepedett le, amikor szólt hozzá az Úr:

"Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." 1 Móz. 12:1-3

Abrám pedig engedelmeskedett, elment ahogyan azt az Úr parancsolta neki, és innentől fogva Abrám élete egy nagy utazás. Arra felé megy, amerre az Úr mutatja neki. Amikor a sikemi szenthelyig ért, Móré tölgyeséig, az Úr megjelent neki és ezt mondta:

"A te utódaidnak fogom adni ezt a földet!" 1 Móz. 12:7

Abrám Egyiptomba ment, majd ismét vissza ahonnan elindult Kánaán földjére, míg Lót, aki vele vándorolt elvált tőle a Jordán környéki városokba, Sodoma és Gomora mellé.
Ekkor Isten újra szólt Abrámhoz:

"Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom." 1 Móz. 13:14-17

Látható, Isten háromszor szólt Abrámhoz, melyben ígéretét adja!
Miért?
Miért ígér Isten egy embernek ilyen nagy dolgokat? És miért kér tőle csak olyan keveset? Csak annyit kér Isten Abrámtól, hogy arra menjen, vándoroljon, telepedjen le amerre Ő mutatja. Cserébe neki adja azt az egész földet és számtalan utódot ígér neki.


Abrám pedig engedelmeskedett. Anélkül, hogy láthatta volna az ígéretek beteljesülését. Csak vándorolt egyik helyről a másikra, és ezeken a helyeken ott jártakor oltárt épített az Istennek.

Hát helyet keresett az Istennek? Vagy Isten keresett magának helyet a Földön? Mintha az alapozás folyna a nagy ház építéséhez, Abrám lábai nyomán.


Történt egyszer egy háború, amelyben Lót Abrám unokaöccse, Sodoma városával együtt fogságba kerül. Abrám ahogy ennek hírét vette, elindult fegyvereseivel hogy kiszabadítsa Lótot. Vele együtt szabadította meg Sodoma népét és javait is. A csata után, Sodoma város királya Abrám elé vonul, hogy elkérje a megszabadított népét Abrámtól, míg a jószágokat, és más javakat Abrámnak hagyta volna. Abrám azonban a csata nyereségéből semmit sem kért és tartott meg magának. "hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot."
Hát akkor ki tette gazdaggá Abrámot, ha nem Sodoma királya? A válasz: Sodoma királyával együtt még valaki is Abrám elé járul.
Ki ő? A titokzatos Melkisédek. Sálem királya. A felséges papja.

"Igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké." Zsid. 7:2-3

Melkisédek kenyeret és bort vitt Abrám elé, és ezt mondta neki:

"Áldott vagy Abrám, a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta. És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet" Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 1 Móz. 14:19,20

No most!
Egy picit időzzünk el Melkisédeken. Ki ő? És miért fontos ez az egész jelenet? Abrám előbb a jogos jussát nem fogadja el Sodoma királyától, de elfogadja az áldást Melkisédektől, sőt még tizedet is ad neki. Miért? És mit jelent ez?
Az emberek elfogadják bérüket, sőt még az ajándékokat is másoktól. Abrám azonban nem fogadja el Sodoma királyától, mert "a sodomai férfiak igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt." 1 Móz. 13:13.
Az Igazság és Békesség Királya előtt azonban meghajol.
Micsoda gyönyörű szép jelenet! Az Igazság és Békesség Királya kenyeret, bort, és áldást hoz. Semmi egyebet nem mond, mint amit Abrám már eddig is tudott, az Istentől magától: Áldott vagy a Felséges Isten előtt!
A jelek is valami távoli jövőre mutatnak: kenyér és bor! Még hány ezer évnek kellett eltelnie, és mennyi mindennek kellett történnie, hogy újra láthassuk ezeket a szent jegyeket? És vajon miért éppen Jézuséban? Most még költőin hagyom ezt a kérdést, hogy befejezzem Abrám történetét.

"Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. Azután kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!"

És Abrám a puszta ég alatt, egyedül az Úrral, gyermektelenül és öregen: Hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. 1Móz 15:6

Láthatjuk ezt a párbeszédet Isten és Abrám között. Abrámnak semmilyen sincs, csak a szíve tisztasága és a hite. Mit adhatna az Úrnak? És mit kérhetne Tőle? Ez eddig csak engedelmeskedett a hívásnak. Azon a földön vándorolt amerre Isten vezette. (Gyors számításaim szerint legalább 25 év vándorlásról beszélünk.)
És vajon kell e többet adnunk Istennek, mint szívünket és hitünket? Elég volt Istennek, ahhoz, hogy ígéretet tegyen. Abrám viszont, ha utódját illetően hívő volt, a föld dolgában még mindig hitetlenül megkérdezte: "Ó, Uram, Uram! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt?"
Isten válasza egy jel volt: Naplementekor, amikor koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át az áldozati állatokból készített húsdarabok között. 1 Móz 15:7-21

"Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig." Móz. 15:18.

Isten Abrámnak megszámlálhatatlan utódot és a megmutatott földet ígéri. Szövetségét ajánlja, és esküvel fogadja. Mindezek mellett Melkisédek, Sálem királya áldotta meg, akit Abrám elismert a Felséges Isten papjának. Abrám kiválasztottságára nincsen magyarázat. Ne is keressünk. Abrám önmagában állott Isten előtt, és áldott ember volt.

   Milyen következményekkel van Abrám szövetségkötése, az én életemre? Ez a szövetségkötés miért emelkedhet Noé szövetségkötése mellé? Amely a Föld minden teremtményére vonatkozott, itt pedig csak egy ember utódjairól és lakhelyéről szól?

A válasz Melkisédek, kinek sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincsen. A Felségesnek papja ő. Kezében kenyér és bor, így járult Abrám elé.

Jézus mondta: "Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is." A zsidók erre ezt mondták neki: "Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok." Jn. 8:56-58

A zsoltár 110 így szól:

A Messiás pap és király

Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. Megesküdött az Úr, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.

Ugorjunk nagyot. Most felejtsük el a Mózes által adott papi rendet, amely Ábrahám testi utódaiból származik.
Felejtsük el, vagy inkább hagyjuk ki, és ugorjunk a mai napra. Ugyanígy felejtsük el az összes keresztény felekezetet, katolikusokat, protestánsokat, az összes közöttük dúló háborúkat, a megegyezést, kiegyezést, ökumenizmust és az egyházak által felszentelt papokat is.
Azt mondja a 110 zsoltár, Melkisédekhez hasonlóan támad más pap. Aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. (Zsid. 7:15,16)

Mert Jézus Krisztus is, olyan törzsből származott test szerint, amelyek nem szolgálhattak Izrael oltáránál. Nem tartozott a papi rendbe. Tehát Mózesi törvény szerint nem lehetett volna pap, főleg pedig főpap nem. Egy másik, kiválóbb rend szerint lett az: Melkisédek rendje szerint. És mégis, így szól Isten Jézushoz: "Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké."

"Ő (Jézus Krisztus) mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes."
Zsid. 7:24-28

Abrám ennek Melkisédeknek adta tizedét, s tőle fogadta el a kenyeret és a bort. És az áldást. Még nem volt mózesi papi rend, sem katolikus, sem protestáns egyházi intézmény. Csak Melkisédek, akinek sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincsen.

"Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek." Róm 4:16

Mert vannak Abrámnak testi utódai, az izraeliták, és vannak szellemiek, akik hitében követik őt. Noha nem tartozom Ábrahámhoz, test szerint, de hozzátartozom hitének követésében. Mint kicsiny csillag, a megszámlálhatatlan utóda között szereplek én is.

Én lélekben egészen átugrottam azt a háromezer évet, amely Ábrahámtól elválasztott. A 21. században ő maradt nekem és Jézus Krisztus. Lehet fatty vagyok a kialakult papi rendek, egyházak szerint, (például a katolikusoknak, mert nem járulhatok a szentáldozásukhoz katolikus törvényeik szerint) de járulhatok a Melkisédek rendje szerinti kenyérhez és borhoz, és áldáshoz, amely Jézus Krisztus által, Jézus Krisztusban lett tökéletessé, érte el beteljesedését. Jézus Krisztusé vagyok, és Ő az enyém.

A Pusztában vándorlok. Ábrahámmal az én atyámmal, és Jézus Krisztussal az én Urammal.

Vándorlásom során oltárt építek, Istent dicsőítem, harcaimat harcolom és hitben fogadom el, Istennek minden ígéretét.


bogi