TE VAGY URAM... NÉZD HOGY ELFOGYOTT AZ ERŐM...
SENKI NEM AD NEKEM, CSAK TE ERŐSÍTHETSZ MEG...
AZT MONDTAD MAJD TE MEGTESZED...
HOGY A TE ERŐDET ADOD NEKEM...
BOCSÁSS MEG, NEKED SE SZABADNA PANASZKODNOM.
CSAK JÓT ADNI, FÁJDALMAID GYÓGYÍTANI URAM.
ITT TARTALAK A KEZEMBEN. ÉS UTÁNAD SZOMJAZOM.
BENNEM ÉLSZ. BELŐLED ÉLEK ÉN.
ÁTKAROL A MINDENSÉG.
BENNEM ÖSSZEÉRT A FÖLD ÉS AZ ÉG.
MENEKÜLNÉK. DE MÁR KERESZTRE FESZÍTETTÉL.
ÖNKÉNT ADTAM MAGAM.
MENNYIRE FÁJDALMAS A PORBAN BOTLADOZNI.
ÉS KÖZBEN SZEMEIMMEL AZ EGET NÉZNI.
MENNYIRE FÁJ URAM. ÚJRA ÉS ÚJRA SZÍVEMBE DÖFIK LÁNDZSÁDAT.
TE VAGY URAM... HOLNAP ÚJRA KEZDEM NAPOMAT...
NEKED ADOM. ÍGY AHOGY VAN.
ÍGY ÜRESEN, TELE FÁJDALMAS BOTLADOZÁSSAL, TÉVEDÉSSEL.
TELE ERŐTLENSÉGGEL.
ÍGY ADOM NEKED.
Monor, 2008. 06. 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése