"lehet, hogy mégis tévedtem"
- hang hallatszik
"Mily kietlen száraz sivatag ez"
- hang hallatszik.
"Senki sincs velem,
körülöttem csak halottak fekszenek."
"Lehet, hogy mégis tévedtem én."
- Az én hangom hallatszik.
"Rombolni jöttem én, azt ki embert ölt,
mégis mozdulatlanul, a holtakat ölelem én.
Élettelen testet szorítok kezemben,
szemem előtt vihogó pusztítója.
Minden ínam megfeszül, ugranék,
hogy rávessem magam,
széttépjem a gyűlölőt,
de nézd! fontosabb van itt!
Szeretnem kell a holtakat!"
Sivár, kietlen puszta.
Alig moccan valami.
Egymáson a kivérzett tetemek.
Csata még nem volt ilyen véres.
- Vörösen nyugszik az Ég is.
Oh, kietlen száraz pusztában
Hang se hallatszik,
nem mondom már: "talán tévedtem mégis."
Nem kérdezek Tőled semmit.
Nincs idő beszélni.
S bocsásd meg, hogy valaha megkérdeztem Tőled:
"Miért szeressek Uram?"
Körülöttem már a Vaksötétség.
S mégis
látom, amott messze tőlem, csupa vér ruhájában
Valaki más is a holtakat öleli.
De az Ő kezében a szó ima lesz,
az ima pedig életté válik.
Tudom ki Ő, s tudom mire tanít.
Szívem minden egyes halk dobbanása
örömmel bízva kiáltja: "Várlak Uram, jöjj ide is!"
S ím a halott, kezemből feltápászkodik.
Monor, 2007. december 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése