A Zsidókhoz írt levél szerzője feladatának tekintette, hogy írásában a mi Urunk Jézus Krisztust, mint az egyedül igaz főpapot ábrázolja, aki Istennek erre az egyetlenszerű tisztségre vonatkozó minden feltételét maradéktalanul teljesítette. Ez teljes mértékben érthető is, mert levele, ahogy a neve is mutatja, kifejezetten a zsidó hívőknek szól. Az elődök a főpapi hivatalban nemcsak e népből származtak, hanem éppen arra voltak elhíva, hogy e népnek szolgáljanak. Jézus Krisztus, mint az élő Isten Fia, teljesen szabad a bűntől és vétektől, és ugyanakkor Ő a megszemélyesített szeretet. A szerző Krisztusnak a bűnösökkel szemben megmutatott könyörülő irgalmát dicsőíti szívhez szólóan. A fent idézett vers felszólít bennünket, hogy minden gátlás nélkül közeledjünk a kegyelem trónjához. Úgy ábrázolja azt, mint számunkra mindenkor nyitva álló menedékhelyet, ahol kegyelmet találunk, ha segítségre van szükségünk. Döntő jelentőségű számunkra, hogy ismételten és behatóan foglalkozzunk ezzel a tárggyal, amelyről itt szó van: a kegyelem királyi székével.
A trón egy ország királyának a helye. A kegyelem királyi székét a frigyláda kegyelemszéke jelképezi, amely befedte a ládát, és amelyen az Úr trónolt a kerubok között. Mint ismeretes, ehhez a kegyelmi székhez járult a főpap a nagy engesztelési napon az engesztelés vérével. Most már Isten az Ő Fiának vére által egyszer és mindenkorra kibékült, és a Bárány a trónon ül. Az Ige felszólít, hogy bátran közeledjünk ehhez a trónhoz. Krisztus kiömlött vére alapján, amely a bűnös vére helyett folyt, szabadon járulhatunk Istenhez. Csak a mi jövetelünkre vár, hogy bennünket az ígéret minden áldásával megajándékozzon, amelyet Krisztus áldozata munkált.
Az odajárulás módja. Őszintén és örömmel, tehát minden félelem nélkül menjünk. A királynak van hatalma meghívni azt, akit akar, és sóvárogva várja jövetelünket. Itt egész szabadon beszélhetünk, szívünket egészen megüresíthetjük és megkönnyíthetjük. Ne féljünk a tróntól, és ne gondoljuk azt se, hogy itt ceremóniára vagy a megigazulás ruháján kívül más előkelő ruhára volna szükség. /Ézs 61,10/. Az, aki minket meghívott, szegényebb volt a legszegényebbnél, és többet szenvedett bárki másnál. Ezért jobban megért minket, mint apánk vagy anyánk. Sőt, a király, aki a trónon ül, testvéreinek nevez bennünket. Bizony, itt minden csüggetegségnek el kell tűnnie. A biztos meghallgattatás bizonyosságában jöjjünk, mert Ő nem hazudhat /4Móz 23,19; Zsid 6,18/. Nem kell aggódnunk, hogy lemondják a meghívást, hiszen ígérete a mienk. Ide valóban gyakran jöhetünk, hisz az Írás arra figyelmeztet, hogy minden kéréssel, legyen az kicsi vagy nagy, járuljunk Őhozzá. Izráelben a főpap évente csak egyszer jöhetett, mi azonban naponta gyakran jöhetünk. Dániel naponként háromszor jött /Zsid 6,11; 1Tesz 5,17; Dán 6,10/.
Jöjjünk úgy, ahogy vagyunk: nyomorultan, szegényen, gyámoltalanul vagy a szomorúság idején /Zsolt 42,6.12/, a nagy belső harcok idején, amikor minket is, ahogy Pált, a Sátán angyala szeretne megalázni /2Kor 12,7-10/, rendkívüli próbák idején, mint Ábrahámnál /1Móz 22,1-19/, mint Józsué /Józs 1/. Olyan időkben is, amikor a Sátán szeretné elsötétíteni előttünk az utat, és szemünkre veti méltatlan voltunkat, hogy megtántorodjunk. Így jöttek az atyák, így Mózes és Illés. De így jött a kananeus asszony, sőt maga a súlyosan megterhelt Manasse is. Az a nagy jóság és kegyelem, amelyet ő mindig mindenkinek nyújtott és nyújt, odajárulásra serkent. Nemcsak meghívás ez számunkra, annál több: az Ő parancsa. Egy király parancsolhat.
Az, ami még bennünket különösen bátorít, az Ő értünk való közbenjárása /Zsid 7,25/. Olvassuk el János 17-et. Ebben a valóban főpapi imában szívének leírhatatlan szeretetével lép közbe értünk. Irántunk érzett kibeszélhetetlen együttérzése, irgalma és kiapadhatatlan szeretete egyedülálló. Soha előtte főpap így nem tudott imádkozni.
A kegyelem királyi székéhez járulásunk célja, hogy "kegyelmet és irgalmat találjunk alkalmas időben való segítségül". Járuljunk Hozzá akkor is, ha a bűn el akar választani Tőle, mert "ha azt mondjuk, nem vagyunk bűnösök, hazudunk" /1Jn 1,6/. Mivel Isten számunkra már a legjobbat adta, semmit sem tarthat tőlünk vissza /Róm 8,32/. Merítsünk naponta új kegyelmet az élethez és kegyelmet a meghaláshoz. Ez a kegyelem magában foglal minden áldást, amely szükséges a test, a lélek és a szellem számára.
Kegyelmet ad a szolgálathoz, a tűréshez, a hordozáshoz, a szenvedéshez, kegyelmet kitartani sikerben és kudarcban. Kérhetjük a kegyelmet, hogy úgy szólhassunk, mint Jób: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, nem kell a rosszat is elfogadni?" /Jób 2,10/. Bízzunk tökéletesen abban, hogy Ő csakis a szeretet és a békesség gondolatával fordul hozzánk /Jer 29,11/. Minél többször jövünk, annál többet kapunk, és annál gazdagabban hagyatkozhatunk a kegyelem trónjára.
Ezért jöjj, jöjj, jöjj te is!
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése