Most hagyjuk el a szentélyt. Az üdvösség gondolataiban való elmélyülés - melyeket formájuk és berendezésük által szimbolizálnak - felemelő bepillantást nyújtott nekünk Isten üdvtervébe. Lépjünk be gondolatban a szentek szentjébe, arra a helyre, amelyet maga Izráel Isten választott ki lakóhelyéül. A szent hajlék, mint tudjuk, három részből állt, a pitvarból, a szentélyből és a szentek szentjéből. Ha ezt összehasonlítjuk hitéletünkkel, annak növekedését ábrázolja, mert az egészséges hitélet növekedést és előrelépést mutat. Az előudvar a Krisztusban gyermekek képe. A szentély ahhoz az ifjúhoz hasonlít, aki erős a hitben. A szentek szentje pedig a Krisztusban atyáknak felel meg /olv 1Jn 2,12-14/. Sajnos meg kell mondani, hogy a hívők többsége nem hagyja el a pitvart; azokra az emberekre hasonlítanak, akikről a Zsidók 5,12-13 beszél. Sohase felejtsük el azt, hogy
az Úr bennünket maga mellé kíván a szentek szentjébe /Zsid 10,19-20/. A pitvarban való tartózkodás a legnagyobb lemondást jelenti mindarról a dicsőségről, amelyet az Úr az övéinek szánt. Mivel minden tárgy, amelyet Isten Mózesnek mutatott, a mennynek képmása volt, azt mondhatjuk, vagy kell is mondanunk, hogy
a fokozatok, amelyeket e földön elértünk, megfelelnek majd odafenti helyünknek. Kövessük buzgón és határozottan Pál apostol példáját /1Kor 9,24-27; Fil 3,7-14/.
A szentek szentjébe vezető út. Kövessük csak a főpap lábnyomát. Ezt az utat évente csak egyszer tette meg, és pedig a nagy engesztelési napon. A baknak a rézoltáron kifolyt vérével keresztülment a szentélyen, félretolta a függönyt, és tisztelettel és félelemmel eltelve belépett a szentek szentjébe. Ott meghintette hétszer az engesztelés fedelét és a függönyt a vérrel, majd visszatért a néphez a kiengesztelés áldásával. Ez a csodálatos isteni rendelkezés Krisztusnak,
a nagy Főpapnak képe, aki saját vérével lépett be odafenn a szentek szentjébe, és örök váltságot szerzett /Zsid 9,12/. A szentek szentje már prófétai előremutatás volt arra, aki minden jövendölés és előkép beteljesítője: Jézus Krisztusra.
Benne lakott az istenség egész teljessége /Kol 2,9/. Az Ő közösségében élhetünk mi is, és élvezhetjük a számunkra megszerzett áldásokat /Jn 1,14; Ef 2,19-22; Kol 1,19-23/.
A szentek szentjének alakja. Ez egy teljesen szerény kis helyiség volt, tíz könyök /öt méter/ hosszú, széles és magas. Salamon azt kérdezi imájában: "Lakozhat Isten e földön? Íme, az ég, sőt az egeknek egei be nem fogadhatnak téged, mennyivel kevésbé ez a ház" /1Kir 8,27/.
Csodálatos, hogy a hatalmas Isten ilyen mélyre leszállt. És mennyivel mélyebbre, amikor testté lett! Sőt, még sokkal szerényebb lett Urunk, hiszen azokban az emberekben vett lakozást, akik egykor ellenségei voltak /Jn 14,23/.
A frigyláda. Míg a szentélyben az arany oltár /illatáldozati oltár/, a hétágú mécstartó és a szent kenyerek asztala állt, addig a szentek szentjében csak a frigyláda foglalt helyet.
A szentek szentjének berendezése tehát rendkívül egyszerű volt. Itt mi, igényes emberek sokat tanulhatunk. Urunknak zarándokútja során "nem volt hová lehajtania fejét" /Mt 8,20/. A pitvarban a tárgyak fából és ércből készültek, de minél beljebb lépünk, annál értékesebb tárgyak következnek egyre gazdagabb kidolgozással. Nem hasonlít ez is Urunkhoz? Amikor a kereszten függött, nem volt alakja és ékessége, de minél közelebb jutunk Hozzá, annál szebb és nagyobb lesz Ő számunkra. Ujjongva énekeljünk a menyasszonnyal a Zsoltár 45,3 szerint: "Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömlik ajkaidon".
A frigyláda Isten királyi székét szemléltette a földön. Itt jelent meg Isten a felhőben és uralkodott népén /Zsolt 99,1/. A láda egyúttal Krisztusnak, a nagy közbenjárónak a kiábrázolója; ezért jelentős, hogy a láda újra fából és aranyból készült. Tehát itt lakott a láthatatlan, szent és igaz Isten, aki egyúttal nagy irgalmú, együttérző ember volt. Tőle, az Isten- és Emberfiától árad minden kegyelemfolyam. Minden erő és az egész teljesség Őbenne teljesült, és jobban fénylik minden csillagnál. Minden gyógyulás, csoda, szabadulás, sőt végtelenül több, az egész mindenség Róla tesz bizonyságot. És az, akin Isten teljes jó tetszése nyugodott /Mt 3,17/,
bensejében úgy hordozta a törvényt /Zsolt 40,9/,
mint a frigyláda.
Számára Isten akarata volt a nagy parancsolat /Jn 5,30; 6,38; 8,29/.
Atyja akaratának teljesítését eledelének mondotta /Jn 4,34/.
A frigyláda származása földöntúli alakjában isteni eredetű. Mindketten látták: Mózes és János. Mózes minden más tárgyat megelőzően látta ezt, Jánosnak pedig a megnyílt mennyben mutatták meg /Jel 11,19/. A mennyei dolgok képmása ez; és hogy ez Izráel népe számára érthetővé legyen, építették meg a szent hajlékot. Ahogy a láda a mennyből származott, úgy Urunk is, akinek a láda az előképe /Jn 6,38/. Alászállott a mi kiengesztelődésünkért. A sok áldozat, amelyet bemutattak, nem elégíthette ki Isten igazságosságát. Ezek csupán szegényes átmeneti pótlékok voltak; a megígért igazi Megváltó, a valódi áldozati Bárány szimbólumai. Ez Isten Fia volt, az igazi frigyláda. Azt mondja: "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem. Égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. Ekkor azt mondtam: Íme, itt vagyok, ó, Isten, hogy cselekedjem akaratodat" /Zsid 10,5-7/. Áldozatával örökre kiengesztelte a világot és kielégítette Istent. Áldozata által megigazultunk, megszentelődtünk, Isten előtt kedvessé lettünk, és szabad utunk van Istenhez. És ez csak úgy volt lehetséges, hogy az Úr az Ő istenségét félretette és emberré lett, hogy önmagát áldozatul adja az emberért /Zsid 9,28/.
A láda tartalma. A ládák tárgyak megőrzésére szolgálnak. Milyen értékes lehet ennek tartalma, ha maga a láda és a helyiség, ahol állt, külsőleg és belsőleg egyaránt tiszta arannyal volt bevonva! Ez a láda három dolgot tartalmazott:
1/ A törvénytáblákat, amelyek Isten föltétlen igazságát hirdették és amelyeket Isten saját kezűleg írt.
2/ Az arany korsót, tele mannával.
3/ Áron zöldellő vesszőjét.
Ezekkel a tárgyakkal foglalkozunk részletesebben a következő oldalakon.
A szent sátorról készített jegyzetekben, amelyeket az évek folyamán összegyűjtöttem, a következő sorok találhatók: A szentek szentjében egyesül minden. Ami a pitvarban bimbó volt, az a szentélyben virágba szökkent, a szentek szentjében pedig gyümölccsé érett. A ládában feküdtek a szent törvénytáblák, amelyek a pitvarban a halált hirdették a bűnös számára, hasonlóan a kihúzott kardú kerubokhoz az Édenkert ajtajában. A szentek szentjében azonban ezek a vér fedezete alatt állnak, amelyet az engesztelési fedélre hintettek. A szent kenyerek is a mannával megtöltött arany korsóban teljesedtek ki. Az Úr, a mennyből jövő igazi manna, a hívők egyetlen kielégítő tápláléka. Itt fogyasztja a győztes, a szentek szentjének lakója az elrejtett mannát /Mt 5,6/. A szentélyben a hétágú mécstartó világított.
A szentek szentjében nem volt természetes fényforrás, abban Isten lakott, akinek lénye fény. Ő sugárzott a kerubok között, a titokzatos felhő- és tűzoszlop teljes fényében /Ézs 4,4-5/. Az arany füstölőedény a szentély arany illatáldozati oltárának teljessége /vö. 3Móz 16,12-13/. Odafönt van minden megváltott örök imádata /Jel 5/. Aki képes a szentek szentjének gazdagságát magába fogadni, az soha többé nem téríthető el az Úrtól. Csak mindezeknek az isteni ajándékoknak a birtokában lehetünk bizonyságtevők a világ előtt, hogy tartozunk neki. Csak így van a mi életünk gyakorlatilag összekötve Krisztussal Istenben /Kol 3,3/.
A láda arany hordozórúdjai. A rudak sehol nem voltak olyan nélkülözhetetlenek, mint a ládánál, mert ezt a papok vitték Izráel előtt, amikor tovább vonultak. Amidőn Izráel Kánaán földjére bevonult, a láda a Jordán közepén állt, és ez nyújtott biztonságot a folyótól /Józs 3,8.17/. Jerikó bevételénél a papok a ládával mentek a nép előtt hét napon keresztül /Józs 6/. Az elölhaladásnak az volt az értelme, hogy Izráelnek nyugvóhelyet találjanak. Az ember nem találja meg legbuzgóbb keresése ellenére sem azt saját képessége alapján. A mi igazi frigyládánk, Jézus Krisztus talált nyugvóhelyet lelkünknek: ez a Golgota. Ő is háromnapi utat tett meg a kereszthaláltól a síron át a győzelmes feltámadásig /4Móz 10,33-36; 1Pét 1,3/. A ládán keresztül nyilvánult meg Isten hatalma. Amikor felemelkedett, akkor Mózes azt mondta Istennek: "Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid" /4Móz 10,35/. Isten jelenléte nélkül a láda csak holt súly lett volna; jól láthatjuk ezt 1Sámuel 4-ben, ahol Izráelt a láda jelenlétének ellenére megverték, sőt az a filiszteusok kezébe került.
A frigyláda igen szentséges eszköz volt. Két esetről olvasunk, amikor az izráeliták semmibe vették a láda szentségét.
A filiszteusok harc közben megszerezték a ládát, és istenüknek, Dágonnak házába vitték. Isten keményen megbüntette a filiszteusokat a láda miatt, ezért visszavitték azt Izráel földjére /olv 1Sám 5-6/. A filiszteusok elmentek Bét-Semesig otthagyták a ládát, és visszatértek hazájukba. Bét-Semes lakosságának egy része vétkezett, mivel belenézett a ládába. Semmibe vették az Istenhez való közeledés törvényét /ti. csak vér által történt megtisztulás után/. Fedetlenül álltak a szent törvény előtt és 50.070 ember meghalt /1Sám 6,19/.
A ládával kapcsolatos isteni előírások semmibevételének egy másik esetével Dávidnál találkozunk /2Sám 6,1-8/. Jeruzsálembe akarta hozni a ládát, ezért felrakatta egy új kocsira, ez pedig ellentmondott Isten határozott parancsának, mert a ládát Isten rendelkezése szerint a papoknak kellett vinniük /4Móz 4,15/.
Dávid szándéka jó lehetett, de írásellenes volt. A kocsit húzó ökrök megbotlottak, Uzza meg akarta támasztani a ládát, megérintette, és meghalt. Szentségtelen kezek nem érinthették meg azt. Nem alkalmazhatunk saját módszereket, nem utánozhatjuk a filiszteusokat, nem járhatjuk saját utunkat, hanem Isten útmutatása szerint kell szolgálnunk. Sem ahhoz hozzátenni, sem abból elvenni nem szabad. Ma még szükséges, hogy az Ő megszentelt szolgái hordozzák az Úr ügyét. "Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok" /Ézs 52,11; vö. 3Móz 11,45; 1Jn 3,3/.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése