Dániel, az államférfi és próféta 1. rész

    Dániel kiemelkedő személy volt a fogságban levők között, akinek kettős szerep jutott: egyszemélyben próféta és államférfi volt. A fogságbeli szolgaság állapotából egészen a király melletti tanácsadói szerepkör betöltéséig emelkedett, és több mint hat évtizeden át szolgált babiloni, valamint méd-perzsa uralkodók alatt, vezető beosztásban. Könyvében a személyes tapasztalatok egybefonódnak a jövőbeli fejleményekről szóló próféciákkal.

    Dániel Júda királyságában született Jósiás uralkodása idején és valószínűleg tizenéves lehetett, amikor Kr.e. 605-ben fogságba vitték. Könyvének első fejezeteiben Jósiásnak és Jeremiásnak a vallásos meggyőződése jut kifejezésre, ami annak idején a többi korabeli fiatallal együtt, őrá is hatással lehetett.

    Júda további függetlenségének reménye Ninive elestével bizonyára sokakban megerősödött, de Jósiásnak a megiddói csatában bekövetkezett (609) halálával, a szépnek ígérkező jövő képe váratlanul meghalványodott. Júda röviddel ezután Egyiptom hatalma alá került, és Nékó fáraó Jójákimot ültette a trónra. A karkemisi ütközet után (605), az egyiptomi fennhatóságot a babiloni követte. Dánielt és társait valószínűleg váratlanul érte Jójákim erélyes fellépése Nebukadneccarral szemben, amikor megtagadta a hadisarc fizetését.

    Dániel írásaiból kiviláglik, hogy otthonosan mozgott mind a héber, mind az arám nyelv használatában. Dániel könyvének különlegessége, hogy az Ószövetségi könyvek közül benne található a leghosszabb arám nyelvű szakasz.

    A könyvet általában két részre osztják fel. Az első hat fejezet a történeti rész, az utolsó hat fejezet pedig a prófétai írások. Érdekes, hogy az első részben Dániel harmadik személyben beszél magáról, bár a kinyilatkoztatások hordozója. A második részben egyes szám első személyben írja le a természetfeletti módon kinyilatkoztatott jövőbeni üzenetet.

    Dániel könyvének prófétai szemléletéből adódóan a következő felosztás tűnik célszerűnek:

    A.   Történeti bevezetés      1,1-21
    B.   A pogány királyságok    2,1-7,28
    C.   Izráel nemzete              8,1-12,13

Ez a felosztás tekintetbe veszi a szövet kétnyelvűségét is. Az arám nyelvű rész (2,4b-7,28) különös tekintettel van a pogány nemzetekre és uralkodóikra, jellemzi azokat, és bemutatja jövőjüket. A héberül írt fejezetek Izráelnek a nemzetközi életben betöltendő különös szerepére irányítják az olvasó figyelmét.

    A kezdő bibiliaolvasó részére a könyv történelmi szempontból végzett vizsgálata a kiindulópont. A Dániel által leírt különböző látomások, a korabeli történelmi események fényében válnak érthetővé. A következő időrendi sorrendbe állított vázlat segítségül lehet a könyv megfelelő történeti háttérbe helyezéséhez:

I. Nebukadneccar uralma
          Zsidó foglyok a király udvarnál          1,1-21
          Dániel megfejti a király álmát            2,1-49
          A három barát megpróbáltatása       3,1-30
          A király megaláztatása                      4,1-34

II. Nabunaid-Bélsaccar időszak
          A királyságok vadállati természete    7,1-28
          A királyságok azonosítása                 8,1-27
          Babilon elestének előestéjén             5,1-30

III. Méd-perzsa időszak
          Dániel aggódik népéért                     9,1-27
          Hite miatti megpróbáltatások            6,1-29
          Dániel utolsó látomása                   10,1-12,13

Nebukadneccar uralma idején

    A jeruzsálemi foglyok között volt Dániel és három barátja, Hananjá, Misáél és Azarjá (Dánielnek és három barátjának a következő neveket adták a babiloniak: Baltazár, Sadrak, Mésak és Abédnegó). Ezeket a zsidó fiatalokat a királyi udvarban történő kiképzésre jelölték ki. Ennek során szembekerültek azzal a problémával, hogy mint hithű zsidók tisztátalanná lesznek, ha a pogány udvari konyha egyébként kitűnő ételeit eszik.

    Dániel a csoport nevében határozottan, de udvariasan megkérte a főudvarmestert, engedje meg nekik, hogy tíz napos próbaidőre maguk állíthassák össze étrendjüket. A kijelölt napok leteltével a főudvarmester elégedett volt, mert jobb állapotban találta Dánielt és barátait, mint társaikat. Felügyelőjük előtt hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy ezek a zsidó fiatalok egészen rendkívüli bölcsességgel és tehetséggel megáldottak. Amikor a király elé viszik őket, Dániel és három barátja a legnagyobb elismerésben részesül, a király okosabbnak találja őket országa minden mágusánál és varázslójánál (1,17-21)

    A vallásnak és a politikának a kapcsolata kitörölhetetlen benyomással lehetett Dánielre. Nebukadneccar trónralépésének esztendejében ünnepségsorozat volt, amely tetőpontját az újév megünneplésében érte el. Ennek során a király az általa tisztelt Nabu és Marduk isteneket nyilvános körmenetben mutatta be a népnek. Az ünneplő körmenet az Akitu templomnál ért véget. Dánielt megdöbbenthette az a felismerés, hogy ezeknek a pogány isteneknek a nevében Nebukadneccar milyen nagy arányú hódításokat vitt véghez.

    Uralkodásának első évében a győztes Nebukadneccar még egyszer végigvonult hadseregével birodalmának nyugati szegélyén, és megsarcolta Szíria és Palesztina királyait. Dániel bizonyára érdeklődéssel fedezte fel Jójákim nevét a Nebukadneccarnak adót fizető királyok jegyzékén. Nem kevéssé rázhatta meg Askelón asszírok általi Kr.e. 603-ban történt lerombolásának híre.

    A babiloni feljegyzések viszonylag keveset írnak a Nebukadneccar uralmának második évében bekövetkezett eseményekről. Dánielnek azonban a legjelentősebb élménye ehhez az évhez fűződik, mivel ekkor kellett megjelennie a babiloni birodalom legnagyobb személye előtt (2,1-49).

    Nebukadneccar királynak nyugtalanító álma volt. Maga elé hívatta az összes bölcset, és megparancsolta, hogy jelentsék meg neki az álmát és annak magyarázatát. Mivel a király halálbüntetést helyezett kilátásba, ha nem teljesítik kérését, a bölcsek kétségbeesetten, de hiába kérték a királyt, hogy legalább az álmot mondja el nekik. Amikor Dánielhez is eljutott a híre ennek a különös esetnek, kihallgatást kért a királytól. Amíg ennek időpontját meghatározták, Dániel és társai buzgó esedezéssel kérték az Urat, hogy jelentse meg nekik ezt a titokzatos álmot. Éjszakai látásban Isten tudatja Dániellel az álmot és annak jelentését. Miután bevezették az uralkodó elé, Dániel elmondja neki, hogy Isten kijelentette a királynak a jövő titkát.


    Nebukadneccar álmában egy gyönyörű szobrot látott, amelynek a feje aranyból, a melle és karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Miközben nézte, egy kő zuhant le, és darabokra törte a szobrot.

    Dániel megmagyarázza Nebukadneccarnak, hogy ő az aranyfej, akinek Isten ezt a hatalmas birodalmat adta. A második és harmadik királyság nála alacsonyabbrendű lesz. A vassal jelképezett negyedik királyság erős lesz, és összetöri az összes többi királyságot, de az azt követő vasból és agyagból levő királyság már a megoszlás jeleit mutatja. Végül Isten felállít egy királyságot, amely soha sem omlik össze. Ez, mint egy kő, összetöri a szobrot, és véget vet valamennyi előtte fennálló királyságnak, és mindörökké megmarad.

    Miután Nebukadneccar meghallgatta Dánielt, hódolatát fejezte ki előtte és elismerte, hogy az, aki kijelentette ezt a titkot Dánielnek, az az istenek Istene és a királyok Ura. Dánielt Babilon városának kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette. Dániel kérésére három barátja, Sadrak, Mésak és Abédnegó is főember lett Babilon tartományában, ő pedig a király udvarában maradt.

    Nebukadneccar további uralkodása folyamán egy nagy szobrot állíttatott fel Dúrá völgyében (Dán 3,1). (A héber szöveg itt nem adja meg az időpontot. Amennyiben helyes a görög szövegben található betoldás (Nebukadneccar uralkodásának 18. évében), akkor a király büszkeségét kifejező szobor felépítésére Kr.e. 586-ban kerülhetett sor, tehát abban az évben, amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. A szobor feltehetően Nebukadneccar képmása volt.)

Ez valószínűleg egy obeliszk formájú alkotás lehetett, kb. három méter alapszélességű és harminc méter magas volt, aranyból készült. A szobor felavatásakor kihirdették, hogy mindenkinek leborulva kell hódolnia a szobor előtt. Ennek elmulasztása halálbüntetéssel jár. Amikor Dániel és három barátja nem tett ennek eleget, ezt természetesen észrevették. Elfogásuk után a király elé vitték őket, és büntetésül mindhármukat tüzes kemencébe vetették. A pogány király legnagyobb ámulatára felfedezi, hogy nem három, hanem négy férfit lát a kemencében és nincs rajtuk semmi sérülés. Végül a király arra kéri Dániel barátait, hogy jöjjenek ki a tűzből, és elismeri, hogy Istenük megszabadította őket. Nyilvánosan kihirdeti, hogy senki nem emelhet szót Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene ellen.

    Nebukadneccar megaláztatása és felépülése (4,1-37) olyan jelentős esemény volt, hogy a király ezzel kapcsolatban egy hivatalos rendeletet adott ki. Miután belátta, hogy Isten alázta meg, és ő adott gyógyulást is neki, nyilvánosan az örökkévaló királyság Urának ismeri el Istent.

    Nebukadneccarnak ismét nyugtalanító álma volt. Újból magához kéreti a bölcseket, és ezúttal el is mondja nekik az álmát. Amikor nem tudják megfejteni az álmot, Dánielért küldet, akit Baltazarnak is hívnak. Álmában Nebukadneccar egy égig érő fát látott, amely olyan hatalmas volt, és olyan sok gyümölcsöt termett, hogy táplálékot szolgáltatott mindenkinek. Árnyékában mezei vadak tanyáztak, ágain pedig égi madarak fészkeltek. Egy szent angyal azonban azt az utasítást adta, hogy vágják ki a fát, és csak a gyökerét hagyják meg.

Dániel a következőképpen magyarázza az álmot: a fa Nebukadneccart jelenti, aki a hatalmas Babilónia birodalmának királya. Ahogyan a fát kivágják, úgy távolítják el Nebukadneccart is a királyi székből. A mezei vadak közt lesz helye hét időszakon keresztül, mindaddig, amíg be nem látja, hogy nem ő a Mindenható. Dániel azt is elmondja a királynak, hogy ez a büntetés a Felségestől származik, és inti a királyt, hagyjon fel vétkeivel, és legyen igazságos, hogy királysága meghosszabbíttassék.

Úgy tűnik, Nebukadneccar nem fogadta el a figyelmeztetést. Uralkodása alatt Babilont az ókori világ legfényűzőbb városává építtette ki. Hatalmas vizesárok és falrendszer vette körül a fővárost, amelyben ott pompázott a Marduk és Istár bálványistenek tiszteletére emelt templom. A híres Istár kapu színes csempéből készült falán oroszlánok és sárkányok jelezték a kezdetét a felvonulási útnak, amely a fényűzően kiépített királyi palotához vezetett. Nebukadneccar méd királyi családból származott feleségének egy függőkertet építtetett, amelyet a görögök a világ hét csodája közé soroltak. Amikor Nebukadneccar ezekkel dicsekedett, Isten váratlanul egy betegséggel sújtotta.

Az elmebetegség egy válfaja volt ez, melyben a beteg önmagát farkasnak képzeli; orvosi kifejezéssel: lycanthropia. Megfosztották királyságától, és állati szintre süllyedt "hét időszakon" át. Amikor visszatért az értelme, ismét elfoglalhatta trónját. Egy hivatalos nyilatkozatban elismerte a Felséges mindenhatóságát, úgy a mennyben, mint a föld lakói között. Dicsőítette és magasztalta a mennyei Királyt, akinek minden tette jogos és igazságos, és aki meg tudja alázni a kevélyeket.

"Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, 

föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. 

Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, 

mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. 

A föld minden lakóját semminek tekinti, 

tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. 

Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz? 

Abban az időben értelmem visszatért, 

és királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. 

Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, 

és még nagyobb hatalomra jutottam. 

Most azért én, Nebukadneccar, 

dicsérem,

magasztalom és

 dicsőítem

 a mennyei Királyt,

mert minden tette helyes, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek." 

Dániel 4,31-34

Samuel J. Schultz
Üzen az Ószövetség c. könyvből