A Bölcsesség meghatározása másképp

A erényekről gondolkoztam tovább, amelyet a Bölcsesség meghatározása bejegyzésemmel elkezdtem. Ez az Ige indított el:

A bölcsesség házat épített magának, 

hét oszlopot faragott hozzá. 

Pl 9,1

1. rész

Gondoltam nem állok messze az igazságtól, ha úgy gondolom, az Isten jellemzői és egyben életüknek gyümölcse (Gal 5,22) azoknak, akik Benne hisznek, utal erre a hét oszlopra:

1. szeretet, 

2. öröm, 

3. békesség, 

4. türelem, 

5. szívesség, 

6. jóság, 

7. hűség, 

8. szelídség, 

9. önmegtartóztatás.

Tetszik, hogy a Bölcsesség Házat épített, magának. 

Tetszenek az oszlopai nekem.

Kívánatos ez a Ház nekem.

2. rész

Ha van Ház, van fegyverzet is.

A Ház megvédéséhez, a gonosz leküzdéséhez Mennyből kapjuk Isten fegyverzetét. ("Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?" Mt 26,52-53)

Isten fegyverzetét azok, kapják, a Szent Lélek által, akik Benne hisznek,
az Efezus 6,14 szerint ezek a következők:

1. igazságszeretet
2. megigazulás
3. békesség evangéliumának hirdetésének készsége
4. hit pajzsa, kiolthatod a gonosznak minden nyilát
5. üdvösség bizonyossága
6. Isten  beszédének ismerete
7. éberség, hogy imádkozzatok

Minthogy isteni fegyverzet, nem jár automatikusan, mindent lehet és kell is kérni. Sőt! Mivel ezek itt fegyverzet, használni is kell! Ha megkaptuk a használatához is lehet erőt kérni.

3. rész

E Ház további védőfelszerelései a kegyelmi ajándékok:
1 Kor 12,8-10 szerint:

Bölcsesség

Ismeret

Hit

Gyógyítás

Isteni erő

Prófétálás

Lelkek megkülönböztetése

Nyelveken való szólás

Nyelveken való szólás magyarázata

 "Buzgón kérjétek a lelki ajándékokat." 1 Kor 14,1
Szent Lélek ajándékairól ajánlom: M. Basilea Schlink: Ahol a Lélek szele fú... című könyvét.

4. rész

A Ház őrei pedig mi magunk vagyunk kicsinyek és nagyok. Akiket Isten a Szent Lelke által elrendel, tanítókul, prófétákul, vezetőkül. 1 Kor 12,28

Mindezek azért, hogy a Bölcsesség Háza 

vagyis Isten Országa

fenn maradjon, a mi Földünkön.

Hogy eljöjjön az Ő Országa.

Meg legyen az Ő akarata.

------------

Erényekről

Más megközelítésben gondolkoztam még a bölcsesség meghatározásán.
Szeretek azért olvasni nemcsak Bibliát, és keresztény irodalmat - főképpen filozófiát és pszichológiát - hogy a szavaknak, fogalmaknak pontosabb és igazabb meghatározását tudjam magamban megalkotni. Csodálatos, ahogy Isten Lelke magasan felette áll ezeknek a leírásoknak és a bennünk lévő Szent Lélek egyszerűbben, tisztábban jelenti ki, világítja meg ezen írások segítségével az igazságot, vagyis Isten Igéjét. Amit aztán nehézségekben ütközne nekünk a külvilág felé kifejeznünk. Nem is kell. Az erények - akár a Szent Lélek segítségével formálódik bennünk, akár hit nélkül - azért vannak, hogy éljünk velük.
Az életet erényekkel érdemes élni!

Megbecsülés és tisztelet erénye, amely arra tesz készségessé, hogy a megismert jót belsőleg a neki kijáró fokon értékeljük, és külsőleg a megfelelő módon fejezzük ki tiszteletünket. 

A tisztelet szólhat: Istennek, Embernek. (Istennek az isteni, embernek az emberi méltóság elismerése)

Tisztelet. Magasabb rendű vagy állású lények vagy hatalmasságok, emberek, angyalok vagy Isten előtti hódolat; kiváltképpen Isten tisztelete; ezzel egyúttal elismeri az ember Isten hatalmát és tökéletes voltát. Történhet egyénileg vagy nyilvánosan, istentiszteleti cselekmény keretében.

Arisztotelész az erényekről

Arisztotelészi erkölcsi erények katalógusa:

Eltúlozva	Hiányosan	Etikai erény
dühösség	halvérűség	szelídség
vakmerőség	gyávaság	bátorság
szemérmetlenség	szégyenlőség	szemérem
mértéktelenség	érzéketlenség	mértékletesség
irigység	nincs külön neve	jogos felháborodás
nyereség	veszteség	jogszerűség
tékozlás	fösvénység	nagyvonalúság
fennhéjazás	gúnyos szerénység	igazság
hízelgés	gyűlölet	szeretet
tetszelgés	önhittség	önérzet
elpuhultság	szenvedésben való eltompultság	állhatatosság
felfuvalkodottság	kishitűség	nemes becsvágy
pazarlás	szűkkeblűség	áldozatkészség
álnokság	együgyűség	belátás

A lelki tulajdonságok esetében a két véglet között nagyobb ellentét van, mint a középpel szemben.

Miután Arisztotelész meghatározza az erény nemét: azt, hogy középhatár és, hogy lelki alkat; rátér az egyes erényekre, hogy megállapítsa, mi a lényegük és milyen tárgyakra vonatkoznak, hogy valójában hányféle erény is van. Ezek közül az első két erényt a bátorságot és a mértékletességet a lélek értelem nélküli részéhez sorolja.

• A bátorság: A bátorság a középhatár a gyávaság és a vakmerőség között, középhatár a félelem és a biztonság érzése között. A félelmet keltő dolgokban nem mindig beszélhetünk bátorságról, hisz vannak dolgok, amitől kötelesség félni. Ilyen a gyalázat, aki fél tőle, az tisztességes ember. Vagy akkor sem beszélhetünk bátorságról, ha valaki a betegségtől, szegénységtől fél, ezek olyan dolgok, amik nem tőlünk függnek, nem a magunk hibájából származnak. Legfélelmetesebb dolognak Arisztotelész a halált jelöli meg, aki ettől nem fél, az nevezhető bátornak, pontosabban az, aki a háborúban néz szembe a halállal, és nem az aki baleset vagy betegség során. A bátor ember sem rendületlen, ő is érez félelmet, de ellent tud állni az erkölcsi jó kedvéért. Arisztotelész a bátorságtól öt olyan magatartástípust választ el, amely hasonlít ugyan a bátorságra, de mégsem egyenlő azzal: 

                    1.) állampolgárt jellemző bátorság.
                         Ez a leghasonlóbb a bátorsághoz, indítóoka mindig az erény, az állampolgár dicsőségre
                         vágytában a megszégyenítéstől való félelmében bátor. Motívuma nem az erkölcsi szép,
                         hanem a félelem.

                    2.) A tapasztalat. Ilyen a tudás. Ez az a fajta bátorság, amit Szókratész bátorságnak

                         nevezett. Arisztotelész azonban ezzel nem ért egyet, ugyanis a tapasztalaton 

                         nyugvó bátorság az új vagy szokatlan helyzetekben nem állná meg a helyét.

                     3.) A harag. A harag száll leginkább szembe a veszéllyel, de ő csak a szenvedély

                          hatására bátor. Ha megszűnik nála az erkölcsi cél, akkor gyávává válhat.

                     4.) A remény. Csak azért bátor, mert azt hiszi magáról, hogy erős, és soha nem eshet

                          semmi baja. Aki soha semmitől sem fél, az valójában nem nevezhető bátornak, 

                          mert minden szituációban egyformán fog cselekedni.

                      5.) Aki valamit nem tud. Ez hasonló a reményhez, azonban alacsonyabb rendű nála, 

                           mivel mikor tudatosul az alanyban, hogy mi az, amit nem tud, akkor futásnak ered.

• A mértékletesség: A mértékletesség a gyönyörökkel szemben középhatár, az érzelmekre és a fájdalmakra vonatkozik, de valójában az előbbire korlátozódik. Fontos különválasztani a testi gyönyöröket az érzelmi gyönyöröktől, mert a középhatár nem azonos a két esetben. Aki szellemi gyönyöröket élvez, mint a becsvágy vagy tudásszomj, arról nem mondható el, hogy mértékletesen vagy mértéktelenül élvezi. A testi gyönyörökkel másként van a helyzet. A mértékletesség és mértéktelenség a tapintással és az ízleléssel kapcsolatos, de leginkább a tapintással. A mértéktelen ember minden kellemes dologra vágyakozik, amit megkíván. A mértékletesség esetében megtörik arisztotelészi ’közép’ elmélete, hisz beszélhetünk mértéktelen emberről, aki mindent akar, ami kellemes, de nem beszélhetünk mértéktelenségről olyan ember számára, aki elutasít minden gyönyörteli dolgot.

• A nemes lelkű adakozás: Ez az erény az anyagi javak terén levő középhatár. A nemes lelkű adakozó az erkölcsi jó céljából cselekszik, annyit adakozik amennyit, akinek és amikor kell, fontos hogy megkülönböztessük a tékozló embertől, aki ha kell, ha nem adakozik. És mindezt szívesen teszi, akinek az adakozás kellemetlen érzést okoz, az nem nevezhető nemes lelkű adakozónak.

• Az áldozatkészség: Azok a pénzáldozatok, amelyeket, a köztiszteletet érdemlő szolgáltatásokra ajánlunk, mint az építkezések és az istenekkel kapcsolatos költségek, vallásos szertartások. Ennek is van túlzása: a pöffeszkedés, amikor az ember kis költséget igénylő dolgokra is sokat ad. A másik túlzás a szűkkeblűség, az ilyen ember mindig tétováz, hogy hogyan kerül neki valami kevesebbe.

• A nemes becsvágy: A nemes becsvágy olyan emberekben van meg, akik nagy dolgokra tartják magukat érdemesnek, s azokra valóban érdemesek is. A két szélsőség pedig: felfuvalkodott (aki nagy dolgokra tartja magát érdemesnek, de nem érdemes rájuk) és a kishitű (aki kevesebbre tartja magát annál, amit ér). Ezt az erényt, a nemes becsvágyat tartja Arisztotelész a többi erény koronájának. A büszke embertiszteletet parancsol, de a kitüntetéseknek csak módjával örvend, hiszen csupán azt kapta ami kijár neki.

• A becsvágy: A becsvágyó ember magasabb fokon áll mint a kishitű. A becsvágyó ember törekvése arra irányul, hogy a kitüntetéssel és a meg nem becsüléssel szemben, helyes magatartást mutasson. A becsvágyó ember a kitüntetést keresi.

• A szelídség: Középhatár az indulatok tekintetében. Túlzásba menő formája a dühösség, hiányosságba menő formája a halvérűség. A szelíd szó olyan embert jelöl, akit nem nyugtalanít indulat, és akit nem szenvedély vezet, és csak addig tart haragot, amíg ezt a szabály kívánja.

• A kedvesség: A házsártos és az összeférhetetlen közepe. Mindig egyformán viszonyul ismerősökhöz és idegenekhez egyaránt, mindig azt fogadja illetve utasítja el, amit kell. Mindig úgy érintkezik az emberekkel, ahogyan kell.

• Az igazmondás: A nagyzoló és a gúnyosan szerénykedő közötti közép. E két szélsőség közül inkább a nagyzoló a rosszabb. Fontos, hogy az ember mindig az igazat állítsa magáról, sohasem túlozva vagy szerénykedve, mert aki az igazságot szereti, az akkor is igazat mond, amikor ez nem fontos.

• A szellemesség: A szellemesség a bohóckodó és a rideg közötti közép. A szellemes ember jellemzője a tapintatosság is, mindig csak olyasmit beszél, illetve hallgat meg, ami tisztességes. Azonban nem minden embernek ugyanaz a tisztességes és a kedves. Arisztotelész itt azt jelöli meg helyesnek, ami a szabad születésű ember helyesnek tart.

• A szemérmesség: A szemérmességet Arisztotelész inkább érzelemnek nevezi, mintsem lelki alkatnak. Olyan valami, mint a veszélytől való félelem. A szemérmesség csak a fiatalkorúaknál dicsérendő az öregeknél nem. A tisztességes ember jelleméhez nem tartozik szégyenérzet.

• Az igazságosság: A görög δικαιοσυνη kifejezés, amelyet a legtöbb helyen igazságosságnak fordítanak, jogszerűséget is jelent. A korabeli görög társadalmi életben a kodifikált jog szerepe - összevetve a római társadalommal - minimális volt, a jogszerű ügyletek és viselkedés garanciája az erkölcs volt, mégpedig az igazságosság. Az igazságosság a törvényeknek való engedelmességet jelentette. Az igazságosság (δικαιοζ) szó eredeti jelentése: „aki figyelembe veszi a szokást és a szabályt”. Arisztotelész azt a lelki alkatot nevezi igazságosnak, amelynek alapján az emberek, igazságos cselekedeteket hajtanak végre. Az igazságtalanságokat ugyancsak ennek a lelki alkatnak alapján követik el.

(Találati hely, Arisztotelész etikája: http://hu.wikipedia.org/wiki/Arisztotel%C3%A9sz_etik%C3%A1ja)