Ki vagyok?

Oh! Ezek a meghatározások. Az ember úgy kapaszkodik bele, mint dzsungelben az indába, ha Tarzanként az egyik fáról a másikra veti magát. Még csak nem is arról van szó, hogy öntudatlanul kapaszkodunk, hanem tudatosan tesszük. Nekem fáj. Mindig is fájt. Soha nem akartam meghatározni magam, aszerint ahogy a világ meghatározna engem. Oh! Ha ezt tenném, micsoda bolond lennék. Voltam én már minden, egyidőben egyszerre.
Mintha tengeren hánykolódnék mások kénye-kedve szerint. Ők mondják meg nekem, ki vagyok?

Jó! Határozzuk meg magamat, de csak úgy, mint egy kis Szeretet-darabka.
Szeretném a névjegyemre ezt írni. Szeretet-darabka. Istenből, Istenért, Istenhez.
Nem, nem szervízvezető, vagy személyi segítő, vagy intézményvezető, vagy feleség, vagy gyerek, vagy kurva, vagy bolond. Hanem valami, ami Istenből jött és megy, és marad.
Ugyebár, azt belátjuk hogy velem mindig ez a baj. Sosem tudtam magamat meghatározni, annak aminek éppen mások meg akartak. Felettébb idegesítő azok számára, akik meg akarnak határozni.

Pedig olyan egyszerű lenne - energiatakarékos - azt mondani: te munkanélküli vagy.
Vagy: te most egy háztartásbeli feleség vagy. Vagy: te most beteg vagy.

Mondta már azt valaki rám, hogy ember? Ember vagyok.

Szerintem, az emberek nem tudják mi az, hogy ember! Hiányzik a lexikonjukból. Aztán felettébb büszkék magukra, hogy valami kis nevet csak magukra tudtak ragasztani. Járják a szemétdombot, hátha akad rajta valami, aztán, mint Motkány viszik, rohannak boldogan. Brrrrr.

De én csak ember vagyok.

Sétálgatott Isten az ősszülőkkel a teremtés kezdetén.
Boldogak voltak, amíg nem, egy nap jött a kígyó.
- Ember! - mondja. - Szereted az Istent, ugye?
Az ember, hevesen bólogat.
- Na figyelj ide Ember, ha még jobban akarod szeretni az Istent, legyél olyan, mint Ő! Teljesen egyek lesztek, egyformák.
- Hogyan? Ez lehetséges? - kérdi az ember kis bután.
- Hát persze, hogy lehetséges, megmutatom neked. - válaszol a kígyó nagy bölcsen.

Amikor az Isten látta, mivé lett minden, megszomorodott lelkében.
Mit tehet? Ha az ember ember maradt, de elszakítva Tőle?
Szerelmes válasza csak egy lehetett:

Ő is ember lesz.

Krisztusban az Isten az emberarcú Isten lett. Emberformájú Lélekkel.

Az Isten emberré lett.

Oly titok ez!
Meg az is,  hogy Lelke is emberformát vett fel, amely teljesen kompatibilis az emberi testtel.
Jézus amikor végleg felment az Atyához, maga helyett Szent Lelkét küldte el hozzánk, hogy bennünk lakjon. Vigasztaljon.

"Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk." 1Kor 2,11-12

Akik pedig befogadták - Jézust és az Ő Szent Lelkét - Isten gyermekei lettek. Vagyis Istenek.

Tehát

Isten és ember összefonódott, 

bennünk is összefonódott, de még bennünk, kívülről nem lett látható.

Ami eddig nyilvánvalóan láthatóvá lett, hogy az Isten Jézus Krisztusban, emberré lett.

Eljön az idő,

amikor majd az ember, Isten lesz! 

Múlhatatlan Örök és Teljes Szeretet!

Mert az Isten, Szeretet.

Többé semmi nem választ el minket.

Akkor megismerjük Krisztusnak a minden ismeretet meghaladó szerelmét. Ef 3,19

Hisz, amit vetünk azt aratunk, ha lelkünkbe Istent fogadjuk, Istenné leszünk.
Amiképpen Isten befogadta az embert, és emberré lett.
Így leszünk kegyelméből mi is Istenek.

"Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." - mondja a feltámadott Istenember. Lk 24,39

Teljes és tökéletes egyesülés ez.

Mert az Isten vágya mindig az ember.

Felfokozott szerelemmel szerelmes.

"Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten."  1 Kor 13,11-12

Tudom, hogy meggyőztelek:

Légy ember!

Teljesen!

Felejtsd a cégek által adományozott címeket, 

amelyek ideig óráig jelölnek meg.

Ne kapaszkodj bele.

Lényed örök.

Eltörölhetetlen.
Ha másért nem, értem,
a legkisebb emberért:

Te a barátom vagy.

A Testvérem!

No lásd, vannak, akik nevetnek! És nem értenek semmit!
Mert hiszik, idejük örök. Boldogan építik váraikat, címeikkel.

És hogy ne nevessenek, mondom még egyszer:

Légy Isten!

Mert Ő mondta:

Istenek vagytok!

Vedd az Ő Szent Lelkét!

S dobálj ki mindent, mi bántja a szemét.