Szegénység volt szíve vágya,
Itt e földön nem volt párja,
Szegénységet szeretni.
Legszegényebb akart lenni,
Nem kín: öröm volt ez neki:
Jézust forrón szerette.
Szent Ferenc az Úr Lovagja,
Istentől való hatalma,
Kardja csupán szeretet.
Szavát egész vidék hallja,
Szíveket lángra lobbantja,
Felébresztve lelkeket.
Egyszerűség volt ruhája,
Lett az Istennek "bolondja",
Hogy szent Szavát meghallja.
Gyermek-lelke átölelte,
Mind, mi Isten teremtménye:
Testvérének szólítva.
Szerelmének nem volt gátja,
Mindüket keblére vonta,
Velük Jézust dicsérte.
Kicsinységét ki csak látta,
A világ sok hatalmasa,
Megalázta önmagát.
Mennybe ment a dicsőségbe,
Ott ragyog rá Krisztus fénye,
Orcája ezt tükrözi.
- Kövessük hát a példáját:
Szegénységét, alázatát:
Szeretetből, Jézusért!
/M. Basilea Schlink/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése