Jobban jár ki becstelen, ki gyáva, és gaz utakon jár.
Nem csak az lop, csal, hazudik, aki megteheti, mert magasan trónol és fekszik.
Kihunyt e hazából, hogy csak dolgozni lehetne tisztán, mint hangya az erdő mélyén.
Hanem az is csal, lop, hazudik szükségből, hogy éhségét csillapítsa, aki alant a völgyben botladozik.
Szétnézek a nagy világba, s remélném van valahol hol tiszteletben tartják a munka
Becsületét
Az ember tiszteletét
Az igazságos döntést!
Oh jaj, de nem!
Szép függönyök takarják, mocsok tartalom nélküliség, vijjogó démonaikkal.
Hová menekülhetnék?
"Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba."
S ha menekülnék
Saját jóságom rejtekébe bújnék.
Érzem velem ezer testvérem sírja, ríja, s írja dalom.
"Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma"
S újra kezdem dalom, ma reggel folytatom holt költő sírja:
"Milyen csonka ma a Hold."
Sírva ordítom:
"Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött."
Hol keresnék szállást magamnak, hogy ne mondhatnám már:
"Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér."
Mégis vigasz vagy számomra.
Éjjel Bibliám után nyúltam.
Szívemre tettem melegét,
gyógyítsa szívem sebét.
Halkan vettem levegőt,
s nem reméltem, hogy jön erő.
Mely csillapítsa lángoló tetemem.
Csak a sejtés adott erőt:
Istenem!
Te mindig gyönyörködsz bennem.
Halkan mormogtam feléd:
"Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben."
Segíts meg engem Istenem!
(Idézetek József Attila: Nem emel föl! és Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában c. versekből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése