2.

     "... mindenkinek kötelessége, hogy szent és tisztességes élettel a felebarát épülésére legyen.

    Ezek azok az erények - s még sok más is, melyeket lehetetlen mind leírni -, melyek a felebaráti szeretetben születnek. Oly különbözőképpen osztogatom az erényeket, hogy nem adom mindet egynek, hanem az egyiknek ezt, a másiknak azt adom, fenntartván természetesen, hogy az erényekből egyet sem lehet az összes többi nélkül birtokolni, mivel valamennyi erény összefügg egymással. Hanem a sokból egyet úgy adok, hogy feje lesz a többinek. Így adom főerényként egyiknek a szeretetet, másiknak az igazságosságot, harmadiknak az alázatosságot, a negyediknek az eleven hitet, és így tovább az okosságot, a mértékletességet, a türelmet vagy az erősséget. Ezeket és a többi sok-sok erényt különböző mértékben adom a lelkek sokaságának; közülük valamelyik elsődleges tárgya lesz a léleknek (amikor a lélek inkább megbarátkozik ezzel, mint a többivel) - s ennek érzülete által vonja magához az összes többi erényeket, melyeket a szeretet érzületében mind egymáshoz vannak kötözve.

     És így adtam az erény sokféle ajándékát és kegyelmét - lelkieket és időlegeseket egyaránt - annyira változatosan, hogy egyetlen személynek sem adtam meg valamennyit: azért nem, hogy kénytelenek legyetek egymás szeretetével élni. Kétségtelenül megtehettem volna, hogy megadjak az embereknek mindent, amire mind testüknek, mind a lelküknek szüksége van; úgy akartam azonban, hogy egyikteknek szüksége legyen a másikra, s valamennyien a tőlem kapott kegyelmek és ajándékok osztogatásában legyetek az én szolgáim. "

/7. fejezetből/