A GYÓGYSZERTÁR
A legjobb „spumoni” (keményre fagyasztott, vegyes gyümölcslével ízesített tejszín) oly gyógyszertárban kapható, melyben görög fiú keveri a hűsítőket. Az olaszok által készített „spumoni” rendesen vizesebb. Továbbá a friss orangeade is jobb az oly patikában, ahol görögök készítik; általában a görög fiú igen hasznos kiegészítője az amerikai gyógyszertárnak, s készítményei szinte elfeledtetik velünk, hogy hátul, az üzlethelyiség mélyén patikaszerek vannak a mennyezeti a elhalmozva; azoknak illata kevésbbé hatol az előtérbe, inkább a „bicarbonate of soda” kap ott benn, a bolt végén egy kis szagot az előtérben felszolgált csirke-sandwichtől.
Az amerikai gyógyszertár általában télen hasonlít egy kicsit a vendéglőhöz, nyáron pedig az európai cukrászdához. Ha nem volna kiírva az ajtóra, hogy „itt gyógyszereket receptre is készítenek”, nem is vennők észre, hogy gyógyszertárba léptünk. Általában, ha az ember nem tudja, hogy valami hol kapható, azt szokták neki tanácsolni, hogy menjen a gyógyszertárba, ott biztosan kapható. Lehet, hogy ebben van egy kis tréfa is, de az igazság több benne, mint a tréfa. Nem „minden” kapható a gyógyszertárban, de igen sokféle dolog kapható benne. Amikor a fiam Yonkers városában a Parkhill Pharmacy-ba bement cipőmadzagért, a gyógyszerész méltatlankodva utasította rendre:
- Itt kaphat rántottát, csirke-sandwichet, fagylaltot, kávét, szivart, levélpapírt, gyermekjátékokat, fürdőruhát, házicipőt, levélbélyeget, cipőkenőcsöt, légypapírt, vasalót, virágmagot, gyertyát és selyemharisnyát, de cipőmadzagot nem tartunk, mert ez gyógyszertár! Cipőmadzagért menjen a cipősboltba!
Az átlagos gyógyszertár két részből áll. Az előtérben van a „soda-fountain”, magyarán: „söntés”, mely miben sem különbözik a candy-store-ok (cukrászdák) italmérő helyiségétől. Ragyogó nikkel és csillogó kristály minden; az italok és ételek készítője és keverője tiszta fehér blúzban, fején tiszta fehér sapkában dolgozik s szolgálja ki a vendégeket - borravaló nélkül. A vendégek a „pult” előtt kuporognak a magas, támla nélküli székeken, amíg ott van üres hely, s amikor minden hely el van foglalva a pultnál, csak akkor ülnek a márványasztalkák mellé, mely inkább az ifjú párok és társaságok számára van fenntartva A vendégek esznek, isznak, meglehetősen hangosak s a kis városokban (százezer lakosig) mind jó ismerősök. A személyzet fraternizáló hangon beszél velük, de aki 5 centért iszik egy jeges limonádét vagy cseresznyelét, éppenúgy szolgálják ki, mint azt, aki egy dollárt költ.
A hűsítőkből sokkal nagyobb forgalma van az üzletnek, mint a gyógyszerekből. A gyógyszerek kiszolgáltatására elég egy ember, de az italok körül rendesen legalább ketten foglalatoskodnak. S az italkeverő görögöt jobban fizetik, mint a gyógyszerész-segédet Az oly gyógyszertár, mely csak gyógyszereket árul, igen nagy ritkaság és csak nagy városokban található, elvétve; a gazdája rendesen német, aki iránt e miatt igen nagy a bizalom; a német gyógyszerész alapos s a munkája mindig meghízható, míg az amerikai gyógyszerész régente bizony kissé felületes kiképzésben részesült. Ma már másként van; körülbelül egy évtized óta az amerikai gyógyszerész is olyan tanterv szerint tanul, mint a német vagy a magyar, de a modern gyógyszerészek ma még kisebbségben vannak. A fejlettebb államokban szigorúan ellenőrzik a gyógyszerészeket; a gyakorlat állami engedélyhez van kötve s az engedély okiratot a helyiségben ki kell függeszteni. Egyébként azonban a gyógyszerészet szabad ipar s mindenki nyithat gyógyszertárat, akinek képesítése van. Természetes, hogy ez a szabadság a legvadabb üzleti versenyt teremti meg; a forgalmasabb utcákban éppenúgy egymást érik a gyógyszertárak, mint a szivaros boltok s a hűsítők kimérése és százféle közszükségleti cikkel való kereskedés nélkül csaknem mindegyik gyógyszertár hamarosan megbuknék.
Amerikában a doktor nagyon drága. A modern orvos kiképzése nagyon sokba kerül, (évenkint 300-500 dollár a tandíj s tandíjmentesség nincs) természetes tehát, hogy az orvos nem adhatja olcsón a tudományát. De különben is az amerikai nép inkább bízik a kész gyógyszerben, mint abban, amit receptre készítenek. A receptre készített gyógyszer valami kipróbálatlan dolog, lehet, hogy a doktor téved a mennyiségek megállapításában; lehet, hogy a gyógyszerész téved; és lehet az is, hogy vagy a doktor, vagy a gyógyszerész nem ért a mesterségéhez. Ha ellenben egy gyógyszert szabadalmaztak, mint hashajtót vagy tyúkszemirtót, akkor azt a gyógyszert a szabadalmazás előtt a legkiválóbb szakértők alaposan megvizsgálták. Ez a magyarázata annak, hogy egy oly nép körében, melynek igen jelentékeny része a kultúra alacsony fokán álló országból való bevándorló, rendkívül népszerűek lettek a kész orvosságok, az u. n. patent medicine-ek. Nagyon kedveltek a házi gyógyszerek is, melyeket a szomszédasszonyok minden orvosi honorárium nélkül ajánlanak. A gyógyszertárak sorsára igen nagy befolyással van a chiropractorok számának növekedése is. Az Egyesült Államokban a betegeket ma mintegy százezer orvos és ötvenezer chiropractor gyógyítja s a chiropractor egyebek között abban is különbözik az orvostól, hogy soha nem rendel gyógyszert. Ott ahol a betegeket masszázzsal, nyújtóztatással és hátgerinc-ropogtatással kezelik, a gyógyszerész a gyógyszerek készítéséből természetesen nem tud megélni. Számára nem marad tehát más hátra, mint hogy üzletét ki kell bővítenie cukrászdává és vegyeskereskedéssé, vagy pedig rá kell adnia a fejét az italcsempészetre.
A „bootlegging” igen sok gyógyszerésznek, a fő jövedelmi forrása A közegészségügy érdekében kívánatos volna, hogy az egész italcsempészet a gyógyszerészek kezébe kerüljön.
Ma minden orvos, aki a gyakorlatra jogosítva van, bizonyos mennyiségű blankettát kap az állam egészségügyi hivatalától s ezen a blankettán ötöd fél deciliter szeszes italt (rendesen whiskyt) rendelhet bármely páciensének, annyiszor, amennyiszer jónak látja. A whiskyt a gyógyszerész szolgáltatja ki emberséges árban. Minden esetben rendes, gabonából főzött szeszt (spiritus frumenti) kap a vevő, néha festve, néha ízesítve is. A gyógyszertárban vásárolt whisky azonban elenyészően csekély mennyiségű ahhoz az italhoz képest, melyet külföldről szállítanak, tiltott úton, vagy amelyet a szeszfőzéshez nem értők kotyvasztanak, néha methyl-alkoholból és más veszedelmes anyagokból. A gyógyszerész ritkán főzi maga a whiskyt (ez nincs is megengedve), hanem többnyire az állam által engedélyezett szesznagyraktárból szerzi be az anyagot s azt dolgozza fel whiskyvé. A receptre adott whiskynél természetesen sokkal drágább a recept nélkül kiszolgáltatott ital, de a fogyasztó szívesen fizet, ha italt kaphat, mert a „szalonban” 25 centet kell fizetnie egy pohárka pálinkáért. Pálinkafőzéssel különben a kultúra legalacsonyabb fokán álló népréteg foglalkozik; a desztillálás persze nem kifogástalan s többnyire benne maradnak a szeszben a kozmás olajok. Mivel annál kelendőbb a tilos pálinka, minél jobban mar, akárhányszor hangyasavat is kevernek hozzá a bootleggerek.
Újabban nagy hajsza, folyik a „drogue”-ok, az élvezetre használt narkotikumok ellen is. Eredetileg csak az opium ellen harcoltak, melyet a kínaiak állítólag nagy sikerrel terjesztettek, de ma már gyűlöletes a drogue-elleni harc apostolainak szemében minden narkotikum s ezek között elsősorban az opium és a morfium származékai. Amily gonddal őrzi az európai gyógyszerész a mérgeket, ugyanolyan gonddal vigyáz ma az amerikai gyógyszerész minden narcoticum-derivatumra; pl. súlyosan megbüntetnék azt a gyógyszerészt, aki recept nélkül codeint adna vagy bejelentés és engedély nélkül a külföldről codeint importálna.
Az amerikai orvos nemcsak rendelheti a gyógyszert, de a legtöbb államban árusíthatja is. A régimódi (nem kellően képzett) orvosok között sokan vannak, akik igen olcsóért rendelnek (fél dollárért is elmennek a beteghez), de csak a náluk kapható gyógyszerrel kezelik a beteget s a gyógyszert jó drágán számítják. Az orvosok kézi gyógyszertára természetesen igen rontja a legális gyógyszertárak üzletét.
Vegyészeti gyárak, laboratóriumok, gyógyszertárak és közönséges kuruzslók tömérdek „házi gyógyszert” hoznak forgalomba. Ezeknek elterjedése és népszerűsége korántsem a tartalomtól és a hatástói függ, hanem egyesegyedül a reklámtól. Egy értéktelen ,,gyógyszer” reklámozására százezer dollárt elkölteni szinte mindennapos dolog, de a nagyterjedelmű és tartós reklámozás feltétlenül megtermi a maga gyümölcsét.
Meghűlés ellen a „Father John's medicine”,
Mindezek a körülmények rendkívül megnehezítik az amerikai gyógyszerésznek a létért való küzdelmét, a küzdelem pedig hatalmasan kifejleszti bennük a kereskedői szellemet, a szó amerikai értelmében véve. Kisebb, a nagy központoktól távolabbi városokban a gyógyszerésznek „minden pénzt megér”, ha egy kiválóan képzett fiatal orvos letelepedik a városban és hajlandó előmozdítani a gyógyszerész érdekeit. Ezért szívesen ad vagy bérel az orvosnak lakást a gyógyszerész, sőt állandó fizetést is hajlandó neki adni. Ez az orvosi ethikába ugyan Amerikában is beleütközik, de a gyógyszerészt senki sem rója meg érte, sőt mint „ügyes üzletember” a társadalom részéről még elismerésben is részesül, ha vagyonát ily módon tényleg gyarapítja. Tény az is, hogy az ily esetben a beteg teljesen ki van szolgáltatva egy nem nagyon lelkiismeretes orvosnak és egy nem nagyon lelkiismeretes gyógyszerésznek; de ezen senki sem ütközik meg Amerikában, ahol mindenki és minden abból indul ki, hogy „mindenkinek van magához való esze” s aki hagyja magát becsapni vagy kizsarolni, az azt meg is érdemli.
/Dr. Szabó László: Az igazi Amerika, 92 - 97. oldal, szöveg a http://mtdaportal.extra.hu/books/tapay_szabo_laszlo_az_igazi_amerika.pdf
segítségével/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése