Ha a kártyákba előre beletekinthetnénk. Milyen más is lenne. Hihetetlen, ha elmondtam volna magamnak, nézz a jövőbe és láss! Ez leszel, itt és itt, így és így. Hiszed-e ezt? Ráztam volna a fejem. Nem, nem, nem. Ez valami nagyon új és csodás!
Mintha halott lettem volna, és ím élek. Magamban állapítom ezt meg. Még mindig az autóvezetés újdonsága adja az élményt.
Elmegyek olyan helyekre, ahová eddig csak busszal, biciklivel, gyalog s régen mentem. Más a perspektívám. Más a gondolat. Más az érzés.
Újrarendeződik a régmúltam. Kötöttségektől mentesen, tudva azt, kiből, mi lett. Emlékezve gondolatra, szóra, történésre, akarásra. Tudva, hogy az életek, fordulatok, nehézségek hová vezették az embereket. Múltidő.
Alig egy-két üdítő életútforrás, amiből életet érzek, vagy kapok, ha közelébe megyek.
Most megint ez csak egy mérföldkő, ahol megállok és hátranézek.
A múlt oly sötét. Nem is hiszem, hogy igaz volt. Kész átverés.
Nem is hiszem, hogy velem történt.
A múlt visszafelé, az egyik fa égig növekszik, s ágaira madarak telepednek, a másikat kivágják, mert elkorhad.
Izraelről Jeremiás próféta, az elhurcolása előtt:
"Mert így szól a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, ahol csupa zsarolt javak vannak!
Ahogyan frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok.
Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé teszlek!
Így szól a Seregek URa: Az utolsó szemig szedd meg, mint a szőlőt, Izráel maradékát, tedd rájuk kezedet, mint a szüretelő a vesszőkre!"
Jeremiás 6,6-9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése