Az igazi Amerika - 24

KU-KLUX-KLAN

     Valahol a város közelében hatalmas fakeresztet állítanak fel egy este és amikor már teljesen besötétedett, a benzinnel jól megöntözött keresztet meggyújtják. Jó félóráig lángol a nagy tűzkereszt s a városban mindenki izgatottan beszél a nagy eseményről: ,,Itt van a Klan!” Másnap, vagy harmadnap estefelé rengeteg sok autó vonul át a városon, — minden autón fehér lepedőbe öltözött emberek, akiknek fehér csuklya a fején, csak a szemüknek van kivágva két lyuk — nem lehet felismerni senkit. Valahol a városon kívül, tágas térségen, táborba száll a két-háromezer (néha tízezer) autó s a Klan fehérlepedős, csuklyás tagjai egy csoportba verődnek: új tagokat vesznek fel, akik a városból és a környékről jelentkeznek. Ettől kezdve nyugtalan a város élete: senki sem tudja, hogy a szomszédja nem lépett-e már be a Klánba s a város néger, katolikus és zsidó lakosai közül senki sem tudja, meddig marad biztonságban a vagyona, testi épsége és az élete.

      A Ku-Klux Klan délvidéki eredetű; a múlt század hatvanas éveiben keletkezett ez a titkos társulat a déli államokban. Eleinte a „Kamélia lovagjai” nevet viselték; később a Ku-Klux nevet, melynek semmi értelme nincs, csak a nagyobb titokzatosság kedvéért vették fel. Az első évtizedekben ez a titkos társaság arra való volt, hogy azokat, akik a társadalmi és erkölcsi rend ellen vétettek, de törvényesen büntethetők nem voltak, megfenyítse. Ha például egy faluban vagy kis városkában egy férj megcsalta a derék feleségét, a férjet a Ku-Klux-Klan álarcos, csuklyás lovagjai egy éjszaka elrabolták, kivitték a határba, meztelenre levetkőztették, szurokkal bekenték s azután egy dunyhából kieresztett tollban meghempergetve, másnap, fényes nappal hazakergették. Ha súlyosabb társadalmi vagy erkölcsi vétségről volt szó, a delikvenst alaposan meg is verték. Ha egy faluban vagy városkában egy nő a pletykáival sok galibát csinált, el lehetett rá készülve, hogy egy éjjel elrabolja a Klan és csúffá teszi vagy félboltra veri. A Klan működésének éle nagyon hamar a négerek ellen fordult. A Délen vannak vidékek, ahol a négerek vannak többségben; itt a „rendet” fenntartani, azaz a fehérek uralmát biztosítani csak erőszakos eszközökkel lehet. A semmivel sem menthető lynch- rendszer nem arra való, hogy egy-egy négernek a bűntettét gyorsan megtorolják vele, hanem arra, hogy az egész néger fajt terrorizálják vele. A Klan egyre gyakrabban lépett fel a négerek ellen; nagyon sokszor a puszta fenyegetőzése elég volt arra, hogy egy faluból vagy városkából néhány száz néger-család elmeneküljön. A négerek tudták, hogy a Klan törvénnyel, igazsággal, joggal nem törődik s hogy erőszakosságaival szemben már legföllebb csak a másvilágon lehet föllebbezni.

     A háború befejezte után a Klan-mozgalom egyszerre nagyon megerősödött, nagy területre terjedt ki s új programpontokkal bővült. Ma már az Egyesült Államok minden részében s Canadában is meg van szervezve a Klan s a mozgalom nemcsak a négerek, hanem a katolikusok és zsidók ellen is irányul és sokszor olyan színe van a dolognak, mintha hivatalos pártfogásban is részesülne. A háború befejeztekor a Klan-lovagok száma nem érte el az ötvenezret, ma már meghaladja az egy milliót. S a terror, amelyet kifejtenek, egyre nagyobb.

     A Ku-Klux-Klan önmagát a Láthatatlan Birodalomnak nevezi; a társaság vezetője a „Láthatatlan Birodalom császára”; — helyettese a „Birodalmi Bölcs”, az egyes államok szervezeteinek élén a „Nagy Sárkány” áll. A szövetség székhelye Atlanta, a fegyházáról híres georgiai város. A Klan minden tagja 10—20 dollár évi díjat fizet, a Klan tehát óriási összegekkel rendelkezik. 1923-ban szakadás előtt állott a Klan: a Császár és a Birodalmi Bölcs óriási sikkasztásokkal vádolta egymást. Miután mindkettőjüknek igaza volt, végül megegyeztek és kibékültek. A Klan tagjai az üggyel nem sokat törődtek: a Klan büntettek végrehajtására alakult, nem ütközik meg tehát olyan csekélységen, hogy a vezetője sikkasztó, valami előkelő gentleman nem is vállalkoznék egy ily szövetség vezetésére. A Láthatatlan Birodalom nyíltan hirdeti, hogy ő az állam törvényei felett áll s az állam hatóságait nem ismeri el önmaga felett. A Ku-Klux-Klan léte, programja, egész működése nyílt lázadás az Egyesült Államok egész alkotmánya ellen. Ha tehát semmi sem történik ellene, úgy ennek bizonyára mélyenjáró okai vannak. Egyedül New York állam hozott törvényt a Klan ellen, de ez is csak látszatintézkedés volt; a törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy New York állam területén a Klan csak akkor működhetik, ha alapszabályait és tagjainak névsorát bemutatja. A Klan nem mutatta be alapszabályait és tagjainak névsorát s mégis működik már New York város közvetlen közéleten, a Long Island kis városainak egész sorában. A törvénynek csak annyiban van a Klánra hatása, hogy a Klan most New York állam területén jogérvényes ügyleteket nem köthet... Miután a Klan nem ügyleteket, hanem embereket akar kötni s a joggal nem törődik: a New York állambeli törvény a Klan-mozgalmat egyáltalán nem gyengíti.

     Az utolsó két év alatt óriási irodalom keletkezett a Klan körül. Ennek azért van jelentősége, mert hivatalos úton semmit sem lehet megtudni a Klánról, azok azonban, akik könyveket írtak a Klánról, többé-kevésbé igyekeztek összegyűjteni a hozzáférhető adatokat s így mégis csak megkönnyítették azt, hogy a Klán-mozgalom mivoltába beletekinthessünk.

     John Moffat Mecklin, a Darmouth Collegeban a szociológia tanára (aki különben egyáltalán nem ellensége a Klan-nak), azzal akarja megmagyarázni a mozgalmat, hogy miután évezredes tapasztalat szerint a terror mindig a félelemnek a szülötte, a Klánt is a félelem hozta létre: a négerektől a fajt, a katolikusoktól a függetlenséget, a zsidóktól pedig a polgári társadalmi rendet félti a Klan. Mecklin szerint az amerikainak minden idegen dologgal szemben való bizalmatlansága jut a Klan-mozgalomban kifejezésre. Ez az elmélet érdekes, de semmiesetre sem helytálló egyetlenegy pontjában sem. A néger-kérdésben a Klan teljesen tehetetlen még akkor is, ha hekatombákat rendez is: semmiféle Klan nem bír változtatni a faj szaporaságán s azon a tényen, hogy ahol két vagy több faj él együtt, az a faj terjeszkedik, amely igénytelenebb tud lenni. Miután a négerek és fehérek fajkeveredésének mindig néger a következménye és miután a keveredést teljesen megakadályozni nem lehet, matematikai bizonyosság, hogy a négerek száma az Egyesült Államokban növekedni fog. Ahol több, mint tízmillió néger van, a Klan már későn jött. A katolikusoktól való félelem pedig alaptalan, mert az a tény, hogy lelkiekben a pápa bizonyos befolyást gyakorol az amerikai katolikusokra is, még soha semmi olyan tünetet nem idézett elő, amelyből Amerika politikai függetlenségének bárminő veszedelmére lehetne következtetni. Ami pedig a társadalmi rendnek a zsidók által való felforgatását illeti: köztudomású, hogy a tőke utáni vágy a zsidókban jobban ki van fejlődve, mint bármely más fajban, a zsidó mint faj tehát a legkevésbé antikapitalista. Amióta a Klan fennáll, nagyon sok embert megölt, sokezer embert földön-futóvá tett, számtalan katolikus templomot felperzselt, de a sajtó még nem jegyzett fel egy oly esetet sem, melyben a Klan egy zsidót bántott. A Klan programjában a zsidók elleni küzdelem csak azért van benne, mert ez mint jelszó tetszik a mobnak s alkalmas arra is, hogy a valódi célokat eltakarja.

     Úgy látszik, hogy a Klan-nak két hatalmas mozgató tényezője van: a vezetők elszántsága és a vezetettek együgyűsége.

     Minden mozgalmat legelsősorban a vezetőiről lehet megítélni. A Ku-Klux-Klan vezetői között egyetlen ember sincs, aki abban a hírben állna, hogy köztiszteletben részesül. Többnyire olyan emberek, akiknek nincs mit veszíteniök se pozícióban, se vagyonban, se reputációban. Ők csak nyerhetnek, ha a tömegeket terrorizálni bírják s választások idején (már pedig minden második évben van valamilyen választás) támogatásukat feltétlenül eladhatják valamelyik pártnak —
nem pénzért, hanem hivatali pozíciókért és állami, városi stb. üzletekért. Vannak államok, amelyekben az a párt, amely győzni akar, nem negligálhatja a Klánt; a kis városokban és falvakban pedig, amelyeknek népe még könnyebben terrorizálható, egyenesen a Klan a helyzet ura. A Klan vezetői tehát egyszerűen beilleszkednek a politikai gépezetbe s annál a súlynál fogva, amellyel az általuk vezetett tömeg és az általuk kifejtett terror bír, politikai és gazdasági előnyöket akarnak kicsikarni. Egészen más a vezetett Klan-tagok helyzete. Ennek megértéséhez a viszonyokat figyelembe kell venni. Az amerikaira rendkívüli vonzóerőt gyakorol minden, ami titokzatos. Emellett mindenki vágyik arra, hogy olyan társasághoz tartozzék, amelyhez nem tartozhatik akárki. Egészen természetes dolog, hogy azok az emberek, akik az életért való küzdelemben elértek annyi sikert, hogy tisztességesen megélhetnek, a maguk részére valami társadalmi pozíciót is kívánnak. Ezt a pozíciót egy demokratikus országban csak maga a társadalom adhatja meg. Amikor az amerikait fölveszik a Klánba, az az érzés hatja át, hogy ő különb ember mindazoknál, akik nem lehetnek a Klan tagjai; az ő szemében tehát a Klánhoz tartozás bizonyos kiválóságot jelent, — tehát értékes dolog a Ku-Klux-Klan tagjának lenni. Annak a belátásához, hogy a Klan-tagság nem igazi erkölcsi érték: bizonyos fokú intelligencia szükséges, mely a Klan tagjaiban nyilvánvalóan nincsen meg. Vannak intézmények és társadalmi alakulatok, amelyek létezésüket és minden sikerüket annak köszönhetik, hogy tagjaik szűk látókörű emberek. Csak szűk látókörű emberekkel lehet tömegsikereket elérni, mert ezeknek a gondolkozása a maga egyszerűségében megköveteli, hogy az „igazságokat” már készen szállítsák nekik. A szűk látókörű ember, egyes gyakran ismételt állításokat (ú. n. „jelszavakat”) bebizonyított és megdönthetetlen igazságoknak fogadnak el még akkor is, ha azok a legnagyobb képtelenségek; az agitátor e jelszavakat meggyőződések gyanánt ülteti be szűk látókörű hallgatóinak a lelkébe s ezekre könnyen építi fel e hamis alapokból kiindult okoskodásait a legaljasabb tömegszenvedélyek fölkeltése céljából. A szűk látókörű ember nem olyannak látja a világot és az emberiséget, mint amilyen a valóságban, hanem a maga jelszavai, előítéletei, a beléje oltott maszlagok szerint alkot magának képet a világról. Aki ismeri a szűk látókörű embernek a lelkivilágát (s a nép óriási többsége mindenütt szűk látókörű), az mindenre ráveheti a népet, amire akarja.

     A Ku-Klux-Klan a nagy városokban sehol sem bírt gyökeret verni s azokban az államokban terjeszkedik legjobban, ahol a kultúra a legkisebb. Falusi vagy kisvárosi ember a Klan-tagok 99 százaléka. Ez a legjobb anyag az agitátor kezében, mert az ilyen ember a saját személyes ügyeit meghaladó dolgokról nem igen szokott gondolkodni, a világról, az emberiségről, a nemzet és a társadalom finomultabb élet jelenségeiről nem tud semmit, bármi maszlagot könnyen a fejébe vesz, ha tetszetős szólamokkal vezetik be s amit egyszer a fejébe vett, ahhoz végtelen makacssággal ragaszkodik. A nép egyszerű gyermeke lenn a Délen vagy a Közép Nyugaton könnyen a fejébe veszi, hogy a született amerikaiakat meg kell védeni az idegenek ellen, a zsidók ellen, „a pápa sötét hatalma alatt élő katolikusok” ellen s a fehér nők erkölcseit veszélyeztető négerek ellen. A Ku-Klux-Klan-t egyszerűen úgy tüntetik fel, mint az amerikanizmus egyetlen igazi képviselőjét és „az igazi amerikaiak egyetlen védelmezőjét.

     Akadtak egyházak is, melyek felismerték a Klán-nak a tömegekre gyakorolt nagy hatását s igyekeznek azt a maguk céljaira felhasználni. Főként a methodisták közt, de elvétve a baptisták, presbyteriánusok, anglikánok és kongregácionisták között is akadnak olyan papok, akik a Klan-mozgalomba éppen úgy belekapcsolódnak, mint ahogyan számtalan társuk belekapcsolódott a szabadkőművességbe. Egyes papok nemcsak résztvesznek, a Klan megszervezésében, hanem meghívják a Klan-t a templomukba is, ahol a fehérlepedős, elfedett arcú „lovagok” felvonulása természetesen óriási feltűnést kelt. New York szomszédságában, Newarkon is megtörtént, hogy a methodista pap átadta szószékét a Klan egyik lovagjának s a fehérlepedős ember a templom szószékéről hirdette a gyűlölet igéit. Az ilyen vendégszereplés bizonyos tekintetben előnyös a papra nézve, mert azt a hitet kelti fel, hogy a titokzatos Klan nagy ereje a pap mögött van s védelmezi őt az esetleges támadásokkal szemben.

     A Klan délről északra terjeszkedik; nem úgy, hogy délen csökken az ereje, északon pedig növekedik, hanem úgy, hogy délen marad a Klan a régi s az északi államokban új hajtásai támadnak, Indianaban és Illinoisban ma már ugyanolyan erős a Klan, mint Georgiában s New Yorkot kivéve, ahol a katolikusok és zsidók együtt nagy többségben vannak, el fogja árasztani az egész Amerikát. A múlt évben már a valparaisoi (indianai) egyetem megvásárlásáról is tárgyalt a Klan, hovatovább tehát főiskolái is lesznek, hogy maga nevelhesse azokat, akiket a jövőben a nép élére akar állítani.

      A kormányzat, ha talán jóakaratot nem is, de elnézést tanúsít a Klan iránt. A World megírta, hogy maga Coolidge elnök is belépett a Klan tagjai közé; ezt a közleményt hivatalosan megcáfolták. Az 1924-iki választási harcban számos oldalról sürgették az elnököt, hogy nyilatkozzék a Klan ellen, mely nyíltan szembehelyezkedik a kormánnyal és az alkotmánnyal. Coolidge azonban beszédeiben egy szóval sem érintette a Ku-Klux-Klant. Viszonzásul a választáson a Klan támogatta a republikánus pártot, bizonyítékot szolgáltatva amellett, hogy valamint a természetben semmi sem történik ok nélkül, azonképpen a politikában sem történik semmi ellenszolgáltatás nélkül.

/Dr. Szabó László: Az igazi Amerika, 280 - 287. oldal, szöveg a http://mtdaportal.extra.hu/books/tapay_szabo_laszlo_az_igazi_amerika.pdf 

segítségével/