"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2015. július 16., csütörtök

Az igazi Amerika - 16


A BANK


     A legnagyobb dolog, amit az amerikai nép megtanult, a banknak használata. Kiszámíthatatlan az a haszon, mit Amerikának a bankok hajtanak: rengeteg ez a megtakarítás munkában és időben, amit egyedül a bankoknak köszönhetnek. S nemcsak a magángazdálkodás, de az államháztartás is azért válhatott az európai rendszerekkel szemben oly végtelenül egyszerűvé, mert az állam is megtanulta, hogy mi a bank és hogyan lehet a bankkal való együttműködést értékesíteni.

     Az amerikai bank sokkal egyszerűbb intézmény, mint az európai bank. Könnyű az amerikaiaknak: nekik az egyszerű, egészen törvényes és rigorózus bankügyletek terén is akkora a forgalmuk, hogy nem kell törni a fejüket mindenféle furfangon, hogy hogyan lehetne pénzt keresni. Az amerikai takarékpénztár semmi egyéb, mint takarékpénztár, mely négy százalékos kamatozásra elfogadja a betétet s kiadja hat százalékra jelzálogkölcsön alakjában vagy más kölcsönkötvényeket vesz a pénzkészletén. A bank pedig egyszerűen kezeli a reá bízott pénzeket s egészem reális hitelműveleteket bonyolít le, anélkül, hogy kockázatos spekulációkba bocsájtkoznék. A bankok és klienseik felett pedig ott vannak a drákói törvények, melyek egyaránt védelmezik a bankoknak és ügyfeleiknek biztonságát és tisztes erkölcseit: nincs olyan előkelő bank, melyben az állam gyakori razziákat ne tartana kitűnő könyvszakértői útján és sok évi fegyház vár arra aki a bank becsapását csak meg is kísérli.

     Amilyen nagy szerepe van az európai bankok életében a váltónak, olyan nagy szerepe van az amerikai bankok életében a csekknek. A kettő közt a különbség óriási: a váltóüzletben a bank a hitelező, a csekküzletben pedig a kliens.

     A csekknek, mint fizetési eszköznek általánossá tétele elsősorban a takarékosságot mozdítja elő. Az amerikai nem hord pénzt a zsebében; igen ritka ember az, aki több, mint tíz dollárt tart a nadrágzsebben, ellenben mindenkinek a szíve fölött ott lapul a csekkkönyvecske. A készpénz felesleges vásárlásra, adakozásra vagy alkalmi kölcsön-nyújtásra csábít. A készpénztől való tartózkodásnak megszokása egyértelmű a takarékosságnak megszokásával. Európában is csak azok takarékosak, akik megszokták, hogy pénzüket ne a zsebükben, hanem otthon vagy a bankban tartsák.
A csekkrendszer rászoktatja az embert, hogy egy helyen, ismerős üzletben vásároljon; ez úgy az eladóra· mint a vevőre hasznos. Miután a bank a kifizetett csekkeket havonként átadja tulajdonosának: a csekk egyszersmind hiteles nyugta is a teljesített kifizetésekről, s egyszersmind megtámadhatatlan könyvelési adat. Akinek üzlete nincs, annak a havonként megküldött bankkimutatás a könyvelése, mely pontosan feltünteti, mit fizetett az ember adóra, házbérre, élelemre, ruházatra, világításra, stbire. A bank az egyénnek pénzkezelője, háztartásának rendbentartója Pl. a gáztársaság havonként postán megküldi a számlát, amelyhez mellékel egy megcímzett borítékot; a gáz fogyasztója a megfelelő összegről szóló csekket kiállítja, a megcímzett borítékba beteszi s a levélszekrénybe bedobja. A gáztársaság bankja a beérkezett csekkek értékét szintén posta útján szedi be az egyes bankoktól, s a gázfogyasztó a hónap végén a gáztársaság által aláírt eredeti csekket visszakapja. Az embert, nem zaklatja alkalmatlan időben a gáztársaság pénzbeszedője, a nyugtát nem kell gondosan eltenni, (mert gondosan elteszi kliense részére a bank), s a gáztársaságnak nem kell pénzbeszedőket tartania: 2 cent postaköltségbe és fél cent nyomtatvány-költségbe kerül havonként egy-egy gázfogyasztó, viszont a fogyasztóra nézve a befizetés csak pár másodpercig tartó munkát és 2 cent postaköltséget jelent havonként. Az egészen általános csekkendszer lehetővé teszi, hogy tízezer gázfogyasztó összes befizetéseit egy tisztviselő kezelje és ellenőrizze. Mivel az egy dollárnál kisebb összeget érc-pénzben kellene fizetni, a készpénzfizetés vagy postautalvány útján való befizetés rendkívül nehézkes és hosszadalmas volna. Különös előnyei vannak a csekkel való fizetésnek a vidékkel való forgalomban, főként ott, ahol a kis város vagy a falu lakója, a nagy városból rendel valami árút.

     A magánemberek bevételei is rendesen csekkek alakjában folynak be; a legtöbb munkaadó csekkel fizeti alkalmazottait. Az idegen csekkeket behajtás (kollektálás) céljából egyszerűen a bankjába küldi az ember, — postán, egyszerű levélben, s a bank a behajtott összeget a számlatulajdonos javára írja. Természetesen vannak a csekkek között „rosszak” is, aki fedezet nélkül bocsájt ki csekket, arra börtön vár; de ez alól kivétel az „időlegesen” rossz csekk, — az, amelyre ma nincsen fedezet, de holnap vagy holnapután már valószínűleg lesz. A tisztesség megkívánja, hogy az ember véletlenül se bocsásson ki fedezetlen csekket; egy elsőrendű bank ezt nem is tűri, s azt a klienst, aki bár tévedésből megteszi, hogy fedezetlen csekket ad ki, felszólítja számlájának likvidálására. Egy csekknél tehát nemcsak azt nézik Amerikában, hogy kibocsájtja ki, hanem azt is, hogy mely intézetnél van a kibocsájtónak csekkszámlája? A Frist National Banknál vagy a Bankers Trust Companynál nem lehet tréfákat csinálni s ismeretlen ember részére nem lehet csekkszámlát nyitni, ezeknek az intézeteknek a csekkjei tehát rendesen „jók” akkor is, ha a csekk kiállítóját nem ismerjük.

     Amerikában, mint általában a nyugati államokban, igen fontos a „referencia”. Klubba belépni, vagy úri környezetben lakást bérelni referencia nélkül nem lehet, sőt vannak nagy cégek, amelyek megfelelő referencia nélkül még készpénzfizetés mellett sem fogadják el a vevőt, mert ellenőrizni kívánják még a viszontelárusítóik megbízhatóságát és reputációját is. Referencia gyanánt pedig legjobb az ember bankjának a véleménye. Ha csak ötszáz dolláros csekkszámlám van is egy jó banknál, s a bank azt írja rólam referencia gyanánt, hogy „három év óta kötünk ügyleteket s eddig bajunk nem volt”, — ez a referencia már erkölcsi és üzleti hitelt nyit számomra Európában hiába rendes ember valaki tíz éven át, — ez még nem hitelalap, mert nem vesz róla tudomást senki. Amerikában a rendes, tisztességes viselkedés, ha ezt egy bank igazolja, igen nagy hitelnek lehet az alapja még akkor is, ha az illető soha életében nem rendelkezett nagyobb összeggel, mint ötszáz dollárral. Amerikában baráti viszony két ember között lassan és nehezen keletkezik; ellenben hamar létrejön a barátság az ember és a bankja között. A bank vezető emberei hajlandók a személyes érintkezésre az egészen kis kliensekkel szemben is és akárhány ember van, aki az alelnökkel kíván beszélni, mikor a maga tíz dollárját beviszi a bankba. Ha a kis üzletember valami új vállalkozáson töri a fejét, megbeszéli a dolgot a bankjával, mely az ötszáz dolláros ügyet éppen olyan barátságosan kezeli, mint a százezer dolláros tranzakciót. Mert százezer dolláros üzlet ritkán adódik, ellenben a kis emberek öt- és tíz dolláros betétjeire mindennap szükség van. S a bank nemcsak tanácsot ad ügyfeleinek, hanem nagyon reális támogatást is, ha helyesli az ügyfél vállalkozását. Ilyenkor a bank nem kíván haszonrészesedést, — az ő haszna: kliensének a gazdagodása

     A banknak a kliensekkel való szorosabb összeköttetése magával hozza, hogy Amerikában ú.n. országos nagy bankok nem igen alakulnak. Alig két tucat bank van, melynek működése az Egyesült Államok minden részére kiterjed; ezek nevükben a „national” („egész nemzetre kiterjedő”, azaz országos) jelzőt viselik. Velük szemben a helyi bankok képviselik Amerika igazi pénzügyi erejét. A helyi bank működése egy-egy városra és környékére vagy legfölebb egy államra terjed ki. Ha a bank fel van jogosítva bankjegyek kibocsájtására is, akkor ez csak növeli a tekintélyét. Minden jóhírű és már bizonyos idő óta fennálló bank bocsájthat ki bankjegyeket, ha a fedezetet a kormány rendelkezésére bocsájtja aranyban vagy aranyra szóló bankjegyekben. A fedezet után nem kap kamatot a bank. A bankjegykibocsájtás mégis jó üzlet, mert a nagy forgalmú, vagy a központtól távol fekvő banknak nagy könnyebbség, ha szükség esetén a már kész bankjegy-blanketták egyszerű aláírásával lényegesen fokozhatja bankjegykészletét.

     A magánbankok száma igen nagy s igen különböző a tekintélyük és hitelük is. J. P. Morgan, vagy Kuhn, Loeb and Co. tekintélye és hitele vetekedik a legnagyobb bankok hitelével, s velük összeköttetésben lenni már maga is ajánlás. Minél nagyobb egy magánbank, annál jobban megválogatja klienseit. Ha a Morgan banknak egy idegen benyújt tízezer dollár betétet és csekkszámla nyitását kéri, — udvariasan elutasítják; Morgannál csak annak lehet betétje, akit a cég nagyon jól ismer s mint klienst kívánatosnak tart. Van azután igen sok apró bankár is, aki lényegében csak közvetítő: letárgyalja a jónak látszó üzletet s mikor már minden készen van, némi jutalékért tovább adja egy nagy banknak. Arra a sok tárgyalásra, mely egy-egy kisebb ügyletet megelőz, egy nagybank nem vállalkozik, mert nem vesztegeti rá az idejét, ha azonban egy kisebb, de a dologhoz értő bankár már elvégezte az alkudozást s elintézte a formalitásokat, akkor a nagybank hajlandó átvenni az ügyletet: a jutalék, melyet a kis bankárnak fizet, kevesebb, mint amennyibe neki került volna az előkészítő tárgyalás. Végül: bankároknak nevezik magukat azok is, akik csak pénzátutalással foglalkoznak. Amerika idegen elemei, a bevándoroltak rendesen a saját nemzetiségükhöz tartozó „bankár” útján küldik haza, a pénzüket; ezek az átutalásért rendesen 3%-ot fizettetnek a kliensükkel. Az igazi amerikai bank ugyanezt ½ %-ért csinálja, — azonban náluk csak angolul lehet beszélni, a bevándorolt pedig tíz eset közül kilencben nem tud angolul. Az igazi amerikai bank könnyen végezheti az átutalást félszázalékért, mert neki van más üzlete is; aki azonban csak átutalás vagy esetleg még hajójegy-ügynökség céljaira nyit bankot, az ma már a ½ % jutalékból is alig fedezheti költségeit.

     Ha egy amerikai banknak az emberei Európába jönnek, ezt rendesen eseménynek tünteti fel a sajtó, főként azért, mert nincs tisztában az amerikai bankterminológiával. Rendesen a bank „alelnöke” szokott átjönni. Az amerikai bankban az alelnök körülbelül annyi, mint nálunk a cégvezető. Némelyik banknak (bár a személyzet aránylag sokkal kisebb, mint nálunk), tizenöt-húsz „alelnöke” is van, mindenféle képzelt alelnöki hatáskör nélkül, s ezek sokszor nem is tagjai az igazgatóságnak. A bankban az igazi vezető az elnök, továbbá az igazgatósági elnök, s az ügyvezető (manager). Nagy hatásköre van még a pénztárosnak is. Nálunk ismeretlen fogalom „az elnök segéde”, (assistant to the president), aki az intézet vezértitkára s a reá bízott ügykörben az elnök helyettese.



/Dr. Szabó László: Az igazi Amerika, 149 - 154. oldal, szöveg a
http://mtdaportal.extra.hu/books/tapay_szabo_laszlo_az_igazi_amerika.pdf
segítségével/

Nincsenek megjegyzések: