TESTVÉRISÉG
A francia forradalom hármas jelszavát: „szabadság”, „egyenlőség”, „testvériség”, nem szokták emlegetni Amerikában. Az új világ nem a frázisok, hanem a tények országa, s a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget oly ténynek tekintik, amelyre nem is kell szót vesztegetni. Az idegen persze a szabadsággal nem tartja összeegyeztethetőnek pl. a prohibíciót, az egyenlőség eszméjével nem tartja megférőnek a társadalmi kasztokra tagozódást s a testvériségből a gyakorlatban nem igen lát az idegen turista semmit. A „fraternity” nem is az idegenek, hanem csak az amerikaiak számára való. Míg iskolába jár az amerikai gyermek, a csillagos és sávos lobogó alatt számtalanszor elmondatják vele nemzeti credoját: „One nation indivisible, with liberty and justice for all” — „egy és oszthatatlan nemzet, mely szabadságot ad és igazságot szolgáltat mindenkinek”. De a „testvériséget” soha nem halljuk említeni.
Pedig kétségtelenül él Amerikában a testvériség eszméje is. Aki New Yorkban lakik, annak meg kell szoknia, hogy az utcán mindennap találkozik olyan emberrel, aki bizalommal odafordul hozzá: „letörtem, — adj egy nikkelt kávéra, vagy villamosra”, — és az idegennek meg kell tanulnia, hogy az ily kérést feltétlenül teljesíteni kell. Az öt centes nikkelt elfogadni nem valami lélekemelő dolog ugyan, de nem is dehonesztáló, s abban, hogy öt cent erejéig mindenki jószívű, több testvériség nyilatkozik meg, mint egy millió szónoklatban vagy erkölcsi tanításban. Testvériség az is, ha a házalótól veszünk egy pár harisnyát, noha nekünk most éppen nem kell harisnya; de kell a pár centnyi kereset a házalónak, aki talán egy új egzisztencia alapjait rakja le, mikor egy tucat harisnyával házalni indul.
Aki ezen túlmenően akarja gyakorolni a felebaráti szeretet erényét, az belép valamelyik „testvéri szervezetbe”. A „fraternal organization”-ok száma óriási, — mindenki megtalálhatja azt a társaságot, amely éppen neki való. A testvéri szervezetek nagy része többé-kevésbbé titkos társaság; de a titkosság csak arra való, hogy bizonyos vonzó- és összetartó erőt gyakorolja a tagokra.
Legismertebb „fraternal organization” a szabadkőművesség, mely Amerikában sokkal nyíltabban dolgozik, mint Európában. Az a tilalom, hogy katolikusnak nem szabad belépni a szabadkőművesség kötelékébe, természetesen Amerikában is érvényes, — de egyébként Amerikában semmi jelét sem lehet látni annak, hogy a katolikusok és szabadkőművesek egymással hadakoznának vagy vitatkoznának, — a többi felekezet pedig egyenesen szoros barátságot tart fenn velük. A világ összes szabadkőműveseinek száma három és fél millió; ebből a számból 2,690.833 esik az Egyesült Államokra, azaz a szabadkőművesség háromnegyed része az Egyesült Államokban van. Ezek szoros érintkezésben vannak a canadai és az angol szabadkőművesekkel, akiknek száma mintegy hatszázezer. Ha ezekhez hozzászámítjuk az ázsiai angol gyarmatokban és Ausztráliában élő 119.000 szabadkőművest, azt mondhatjuk, hogy a világ szabadkőművességének tizenkilenc huszadrésze egy kultúraközösséghez tartozik és angolul beszél s velük szemben a többi szabadkőművesek a világ összes szabadkőműveseinek egy huszadrészét képviselik. A tizenkilenc-huszadrésznyi angolszász szabadkőművesség a többi szabadkőművessel nem tagadja ugyan meg a közösséget, de nem sokat érintkezik vele. Az Egyesült Államok szabadkőművessége nem egészen egységes és nem áll az általános emberi testvériség alapján, mert a négerek páholyait, egyetlen bostoni páholyt kivéve, nem ismeri el. A négerek azonban ennek ellenére is páholyokba verődtek össze, s annál nagyobb összetartásra törekszenek — maguk között. A szabadkőművesség a politikába Amerikában állítólag csak egyszer avatkozik bele: az elnökválasztáskor, annyiban, hogy a szabadkőművesek csak szabadkőműves jelöltre szavaznak. Egyébként a páholyok főként humanitárius munkát végeznek: nagy kórházakat és óriási menedékházakat tartanak fenn, és segítik az elszegényedett tagokat, vagy azok özvegyeit és árváit. A páholyok a nagyvárosokban társadalmi osztályok szerint tagozódnak, s azzal, hogy a belépti- és tagsági díjakat önállóan állapítják meg, biztosítják a páholy egyöntetűségét. Vannak nagyon előkelő páholyok, melyekbe egyszerű sorsban élő polgárok nem léphetnek be. Az átlagos belépti díj 100 dollár, s átlag 2—300 dollár kiadást jelent évente a páholyhoz tartozás. Ha a páholyok nagytanácsa kimondja, hogy „egy Tokióban építendő kórházra minden testvér adjon egy dollárt”, ezzel a határozattal már együtt van két és félmillió dollár. Minden páholynak van valamennyi tőkéje, s így a szabadkőművesség nagytanácsa minden pillanatban óriási összeg felett rendelkezhetik. A páholy a munkáján kívül szórakoztatja is tagjait és azok családjait; minden páholy bálokat, ebédeket, kirándulásokat is szokott rendezni.
Mulatni azonban mégsem a páholyokban szoktak, hanem a velük többé-kevésbbé szoros kapcsolatban lévő egyesületekben. Ezek között leghíresebb a „Mystic Shrine” egyesület. A „Titokzatos Ereklyeszekrény” tagjai csak szabadkőművesek lehetnek; palotáikat mór stílusban építik fel, az egyes helyi csoportok arab neveket kapnak, és a tagok társas összejöveteleiken piros fezt viselnek. Évente más és más város a „shrinerek” mekkája, ahová kongresszusra gyűlnek össze feleségeikkel egyetemben, s ilyenkor az utcán is piros fezt viselnek még a legkomolyabb öreg urak is. Az 1923. évi washingtoni kongresszusra hetvenezer autóval érkeztek meg a shrinerek s napokon át felforgatták a várost. Természetesen Harding elnök is köztük volt s piros fezben kellett azokon a napokon járnia a városban. A „Shrine” mindenben hasonlít a német Schlaraffokhoz, azzal a különbséggel, hogy a shrinereknek sokkal több a pénzük.
Kevésbbé vidám a „Jávorszarvasok” társasága. A „Benevolent and Protective Order of Elks”, a Jávorszarvasok Jótékony- és Védő Rendje szintén szabadkőműves alapon van megszervezve; minden valamirevaló városban klubot tartanak fenn, s a tagok, akik egy kis arany agancsot viselnek jelvény gyanánt a gomblyukban, minden klubban otthonra és jóbarátokra találnak. A Jávorszarvasok száma 875.000. Évenkint kb. két millió dollárt fordítanak jótékonyságra, egyebek között a nyomorék gyermekek otthonait ők tartják fenn. A rend tisztviselői furcsán hangzó címeket viselnek: a legfőbb tisztviselő rangja: Grand Exalted Ruler, „nagy fenséges uralkodó”, mellette működik: a Nagy és Tiszteletreméltó Vezérlovag. Nagy Kincstárnok, Nagy Páholyzáró, Nagy Káplán. A „Moose”-ok a „gím-szarvasok rendjét” alkotják, ugyanígy működnek, mint az Elk-ek de számuk kisebb. Még kisebb a Baglyok rendje, akiknek páholyait „fészkek”-nek nevezik. Ezekkel szemben óriási nagy szervezet az „Independent Order of Odd Fellows”, a Furcsa Legények Független Rendje, melynek elnökét egyszerűen „Nagy Felség” címmel illetik. Ezek is a szabadkőművesség függelékei, számuk meghaladja az egy milliót; 1913-ban 7,660.354 dollárt adtak jótékony célokra. Egész sereg
olyan „Testvéri szervezet” van, amelynek tagjai kizárólag zsidók; legnagyobb közöttük az Independent Order of the Sons of Israel, „Izrael Fiainak Független Rendje”.
Aki semmi fraternity-hez nem tartozik, az csak olyan senki-ember. Ezért a katolikusok, akik szabadkőművesek nem lehetnek, szintén megteremtették a maguk szervezetét, amelynek neve: „Knights of Columbus”. „Columbus Lovagjai”, természetesen nem páholyokban, hanem „conciliumokban” csoportosulnak s minden concilium neve egy olyan helynév, mely Columbus élettörténetében szerepelt; ezen kívül minden conciliumnak száma is van. A Columbus lovagokat bizonyos válogatás útján veszik fel; tagdíjuk különböző, a felvételi díj náluk is száz dollár körül van. Az egyes ,,council”-oknak többé-kevésbbé fényes klubházaik vannak, amelyek mindenben igyekeznek a szabadkőművesség intézményeivel versenyezni. A társasélet a Columbus Lovagoknál fesztelen és vidám, de a tagok havonkint közös gyónásokat is végeznek, melyek azonban nem kötelezőek. A Columbus Lovagok száma, bár ez az intézmény még nincs húsz éves se, már közel jár a százezerhez, s klubházaik minden város társas életében nagy szerepet játszanak.
Az amerikai protestánsoknak az egyesületi élet terén legnevezetesebb alkotása az YMCA, a Young Men's Christian Association, mely ma már mind az öt világrészben el van terjedve. A Fiatal Emberek Keresztény Szövetsége olyan klubokat tart fenn, amelyekben minden keresztény fiatalember igen olcsóért (havi 9—18 dollárért) lakást is kaphat. A nagy városokban, ahol a ,,hónapos szobák” vagy nagyon nyomorúságosak, vagy csak uzsoraáron kaphatók, a YMCA megbecsülhetetlen intézmény. A legtöbb YMCA házban étkezni is lehet, jól és nagyon olcsóért, — az intézmény deficitjét fedezik a jószívű emberbarátok. Igen sok tanfolyamot is tart fenn a YMCA, hogy tagjainak műveltségét emelje, vagy hogy kenyérkereső pályára a lehető leggyorsabban kioktassa őket. Nők számára is létesítettek már ugyanily intézményt YWCA, Joung Women's Christian Association címmel.
Igen előkelőek az úgynevezett „görög betűs testvériségek”. Ezek már másfél század óta virágzó intézmények az amerikai college-okban; eredetileg titkos társaságok voltak, sőt némelyik szabadkőműves páholy volt. Ma a „görög betűs testvériség” inkább egy előkelő klub, melybe csak oly diákokat vesznek fel, akik a college első és második évfolyamában kitüntették magukat s ezenkívül elég jómódúak is. Két vagy három görög betű a testvériség neve; pl. Kappa Alpha, vagy Psi Delta Üpsilon, stb. A betűk állítólag egy-egy görög jelszónak a kezdőbetűi. A legtöbb ily testvériség országos jellegű egyesület, melynek fiókegyesületei vannak az egyes egyetemi városokban; a fiók neve: chapter, „káptalan”. A káptalannak rendesen pazarul berendezett klubháza van, húsz-harminc tag számára. A káptalanban főúri módon élnek a fiúk, míg tanulmányaikat be nem végzik, s a megüresedő helyekre a káptalan választja meg az új tagokat a legjobb tanulók közül, — nem feledkezve meg arról, hogy az új tagok elég vagyonosak is legyenek. A „káptalanokban” a szegényebb diákok teljesítenek inasi szolgálatot, s ezért élelmezést kapnak és heti 2 dollárt. A tanulmányait bevégzett diák továbbra is tagja marad a testvériségnek, vele az érintkezést fenntartja s ha teheti, áldozatokat is hoz érte. Aki valamely görög betűs testvériségnek tagja, az egy idegen egyetemi városba érve, legelőször is testvériségének a káptalanházát keresi fel, ott száll meg, s a káptalan tagjaival vezetteti be magát a társaságba. A leány-diákoknak is vannak görög betűs testvériségei, melyeket azonban természetesen nem fraternity-nek, hanem sorority-nek neveznek. A fiúknak mintegy negyven, a leányoknak pedig húsz görög betűs testvériségük van, 1500 klubházzal, s negyedmillió taggal; ezeknek mintegy kilenctized része persze már túl van a college-tanulmányokon. Demokratikus szempontból furcsák ezek a görög betűs testvériségek, mert hatalmasan fejlesztik a kaszt-szellemet s az előkelősködésre való hajlamot, mely úgyis túlteng már a college-diákokban.
A kisebb jelentőségű, többé-kevésbbé titkos társaságok között gyakran emlegetik „Pythias lovagjait”, a Royal Arcanum-ot (Királyi Titok), az Improved Order of Heptasophs-t (A hét bölcs javított rendjét), az Arany Sas lovagjait, stb. Nyílt, patriotikus egyesületet alkotnak pl. a Forradalom Leányai, akik a nagy forradalomban már szerepelt amerikaiak leányai, s a Steuben Society tagjai, akik mind német származású amerikai polgárok.
A titkos egyesületek közül leghíresebb a Ku-Klux-Klan, mely az amerikai sovinizmus jegyében éles harcot folytat általában az idegenek, különösebben pedig a katolikusok, zsidók és négerek ellen. Az egyesület neve a tagok számára: a Láthatatlan Birodalom, az elnök „császár” címet, s a főtitkár „Birodalmi Bölcs” címet visel.
Valamennyi egyesületnél befolyásosabb az American Legion, mely a kiszolgált katonákat (veteránokat) foglalja magában, s amelynek az a célja, hogy a polgári társadalomtól minél több kedvezményt szerezzenek a volt katonák számára. Nincsen olyan politikai kérdés, amelybe a Legio bele ne szólna, s fellépése nem egyszer volt már döntő jelentőségű a közéletben.
/Dr. Szabó László: Az igazi Amerika, 251 - 257. oldal, szöveg a http://mtdaportal.extra.hu/books/tapay_szabo_laszlo_az_igazi_amerika.pdf
segítségével/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése