„SALE!”
A „sale” (magyarul: kiárusítás) nagyon kedvelt specialitás az amerikai üzleti életben.
Ha a cég valamelyik osztályában nagyon felgyülemlett az árú vagy ha a cég attól tart, hogy a szezon előrehaladása vagy a divat változása folytán az árú egyrésze elavul, — a cég egyszerűen kiárusítást rendez az illető osztályban.
A kiárusítás csaknem minden esetben becsületes, azaz a cég megtartja azt, amit hirdetéseiben és kirakatának plakátjain ígér: valóban a rendesnél olcsóbban adja a „sale” kitűzött ideje alatt a megjelölt árút. A kereskedőnek érdeke, hogy a közönség bizalmát a „sale” iránt felkeltse és megtartsa s így a közönség azt tapasztalja, hogy a kiárusítás alkalmával igen előnyösen vásárolhat. Vannak áruházak, amelyek évenkint tizenöt-húsz kiárusítást is rendeznek leszállított áraik mellett. Van januári, februári stb. kiárusítás, tavaszi, nyári, „elő-őszi”, „közép-őszi”, „utó- őszi” kiárusítás, „évforduló” kiárusítás (a cég alapításának évfordulóján) stb., stb. A „tűzvész-kiárusítás” rendesen gyanús: az állítólag tűzben megsérült árúk sohasem láttak tüzet. Nem nagyon bízik a közönség a
„vég-kiárusítás”-ban sem, mert ilyenkor a cég csakugyan igyekszik ugyan mindent kiárusítani, de nincs kizárva, hogy három házzal odább a végkiárusítás után három hét múlva más név alatt üzletet nyit. Egy nagyméretű, de különben harmadrendű áruház az épület egész, homlokzatán így hirdette végkiárusítását: „Rémületes hibát követtünk el: túlzsúfoltuk raktárainkat s elvesztettük e ház bérletét! Ε hónap 23-ikáig mindennek mennie kell!” Rothenberg úrnak a 14-ik utcában természetesen több esze volt, semhogy bevásárlásaiba a megfeledkezett volna arról, hogy helyiségének lejár a bérlete, de a „We made a terrible mistake” hirdetése után egy pár hétig csődült a nép a feloszlás előtt álló üzletbe s vásárolt mindent esze nélkül.
A „sale”, ha becsületes alapon rendezik, úgy a kereskedőre, mint a közönségre nézve nagyon üdvös intézmény. Az árúval túlhalmozott üzlet „befullad”, nemcsak azért, mert nagy tőkét tart lekötve, hanem azért is, mert az árú elfoglalja a helyet, gátolja a szabad mozgást, megnehezíti az üzlet áttekintését s a kereskedő akcióképességét, újabb, frissebb áruk beszerzésére irányuló hajlamát nagyon gátolja. Minél tovább reked az árú az üzletben, rendesen annál többel veszít az értékéből. Az oly árún tehát, melynek értéke és eladhatósága nem állandó, bizonyos idő elmúltával túl kell adni, még némi veszteség árán is. De ha nagyon óvatos a kereskedő és idejében rendezi a kiárusítást, akkor a beszerzési árat rendesen megkapja az árúért, s míg ő az árút hitelre veszi, a sale alkalmával mindenkitől készpénzt kap. A jó kereskedő úgy szabja meg üzleti politikáját, különösen az ár megállapításánál, hogy az árú 50—60 százalékát rendes elárusításban, 40—50 százalékát pedig sáléban továbbítja. A nem tömegcikknél rendesen nagyobb hasznot számít a kereskedő, a tömegcikkből pedig minél gyakrabban rendez kiárusítást.
Különösen a háziasszonyok szokták kihasználni a kiárusítások előnyeit. Figyelemmel kísérik az újságok hirdetéseit s a kirakatok plakátjait, s ha az árakat kedvezőknek tartják, sietnek vásárolni. Vászon- és chiffon-neműekben 10%, kész fehérneműekben 25—30% megtakarítást lehet ilyen módon elérni. Szőnyeget 10—15%, bútort 20—50% árkedvezménnyel vásárolhatunk a nagy department store-ok tavaszi kiárusításain, s a szőrmefélék ára is 15—20%-al esik a sale alkalmával.
Jóformán minden ember kihasználja a fűszerüzletek kiárusításait. A fűszerkereskedést öt vagy hat nagy cég (James Butler, Dániel Reeves, Gris te de Brothers, Atlantic and Pacific Tea Co., Sheffield Farm Products) tartja a kezében. Mindenik cégnek 400—1000 üzlete van, s így a nagyban való vásárlás és termelés előnyeit nagyon ki tudja használni. Az egy kézben levő üzleteknek „lánc-üzlet” (chain store) a neve. Az ugyanazon „lánchoz” tartozó üzletek kirakata és ajtaja mindenütt ugyanazon színre van festve, (Butler zöld, Reeves kék, Atlantic a Pacilic vörös, stb.) s a cégfelirat betűi mindenütt egyformák. Minden láncüzletben állandó a sale, azaz mindig van az üzletben öt-hat olyan cikk, melyet leszállított áron adnak; a sale öt-hat napig tart, s nyomban utána következik a másik sale, öt-hat másfajta árúval. Amikor minden üzletben 9 cent a cukor fontja, — az egyik lánc ugyanakkor sale-t rendez és 9 centért a adja fontját. Amikor azután ennél a cégnél véget ér a cukor-kiárusítás, kezdi a másik, és most annak a boltjában 8 cent a cukor. Az árkülönbözet néha igen jelentékeny, pl. befőtt gyümölcsben 27 cent a rendes ár és 21 cent a sale-ár. A jó háziasszony mindig tudja, hogy hol, miben van sale és ott vásárol, ahol a legolcsóbb. Miután pedig minden nagy cég rendez sale-t, a közönség megoszlik közöttük; külön közönsége nincsen egyik „lánc”-nak se, mert a közönség mindegyiküket fel szokta keresni. Bizonyos, hogy egy-egy jó „sale” óriási forgalmat hoz létre az üzletekben s a nagy készpénz-bevétel igen fríssítőleg hat a cégre.
Az árkedvezmény, melyet a vevő a „sale” alkalmával élvez, néha meglepően nagy. Pl. 1923 júniusban a legnagyobb kalapos cég a legfinomabb nyúlszőr-kalapokat 6 dollár helyett 1 dollár 50 centért dobta ki a közönség közé, mert megérezte, hogy a kissé zöldes szürke szín ki fog menni a divatból. Fél év múlva a divat tendenciája a hegyesebb cipőorok felé hajlik.
Néha még ingatlanokban is van ,,sale”; egy-egy nagy telekügynök egyszerre két-háromezer házhelyet is ellicitál; természetesen hónapokig tartó, igen erős hirdetés és reklámozás után.
A sale-től lényegesen különbözik az „auction”, a szabadkézből való árverés. Az üzlet ajtaja tárva, nagyhangú kikiáltók becsődítik a népet, — egy jótorkú sailesanaii felmutatja és felmagasztalja az árut, megmondja a kikiáltási árat, s ajánlatot kér. Miután a közönség igen naiv, az ár felvetése csakhamar megindul, s ha a végső ajánlat megközelíti a kikiáltási árat, (sokszor meg is haladja!) akkor eladják az árút; ellenkező esetben az üzlet egyik titkos alkalmazottja, ki a közönség közé vegyül, ráígér valamit a legjobb ajánlatra s ő kapja meg az árut. Az 5-ik avenuen néha van egy-egy jó szőnyeg-auction; a legtöbb esetben azonban csak igen gyenge minőségű árú kerül el- adásra, aránylag igen magas áron; amiből az következik, hogy az auctionok hitele erősen hanyatlik.
/Dr. Szabó László: Az igazi Amerika, 145 - 148. oldal, szöveg a
segítségével/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése