Több évvel ezelőtt, valaki küldött nekem egy régi könyvet olvasásra. Az első oldala hiányzik, - se dátum, se író, se kiadó - találgatásaim és számításaim szerint az 1920-as évek végén íródott: Dr. Szabó: Az igazi Amerika.
Most belelapoztam.
Megdöbbentő, hogy ez a könyv mennyire időszerű, 90 év után is. Érdemes újraolvasni.
Első rész:
AZ IGAZI AMERIKA
Minél műveltebb az idegen, aki Amerikába érkezik, annál valószínűbb, hogy Amerikából sokáig nem fog megérteni semmit.
Az intelligens ember szemében Amerika eleinte minden "éppen olyan", mint aminőnek az ember könyvekből, újságokból, képes levelezőlapokról és a moziból ismeri. A felhőkarcolót, a rendőrt, a földalatti vasútat, a néger portást s a beretvált arcú, pápaszemes "tipikus amerikait" régi ismerősként üdvözöljük. S ha már angolul is tudunk és pár nap alatt végig tapasztaltuk a földalatti vasút járását s az amerikai étlapot, egész könnyen és szabadon mozgunk az új világban, melyben nem találunk semmi csodálatosat, semmi meglepőt. Pár hét múlva már "öreg amerikásoknak" képzeljük magunkat, s a több-kevesebb (rendesen kevesebb) szerencsével futkosunk a dolgaink után. Először rendkívül egyszerűnek és könnyűnek látszik minden feladat, amire vállalkoztunk, de minduntalan közbejön valami "véletlen", melyre egyáltalán nem számítottunk s amely meghiúsítja legokosabb és leglogikusabb számításainkat.
Körülbelül egy esztendő múlik el, amíg elérkezik az a nap, amikor egy ember egyszerre ráeszmél, hogy minden, amit eddig a "véletlennek" tulajdonított, a legszigorúbb szükségszerűség volt s hogy leglogikusabb terveiben szörnyű hibákat követett el, egyes egyedül csak azért, mert egyáltalán nem ismerte Amerikát. Ilyenkor az ember, mintha hosszú álomból ébredne fel, megdörzsöli szemeit, körülnéz, elkezd mindent mérlegelni; ettől kezdve nem hisz senkinek, még önmagának sem és semmit nem fogad el valóságnak, csak amit kezeivel megfoghat. Saját keserves tapasztalataiból most kezdi összeszedni amerikai tudásának elemeit, mint a gyermek, aki csak akkor tanul meg járni, ha már sokszor megütötte magát és sokszor elesett.
Amerikában az első esztendő az illúzióké, a második esztendő a felébredésé. És ez mind olyan természetesnek tűnik fel, de csak már a harmadik esztendő küszöbén!
Ha egy amerikai eljön Budapestre, itt megszáll a Ritzben s itt él három hétig vagy három hónapig, jobbára csak honfitársaival érintkezve, Amerikában a hazatérése után írhat ugyan könyvet Magyarországról, a magyar nemzetről és a magyar néplélekről, de ez a könyv magyar nyelvre lefordítva bizonyára nagyon humoros olvasmány lenne. Pedig mi, magyarok, tárt karokkal, beszédes ajakkal és nyílt szívvel fogadjuk az idegent, míg az amerikai az idegennel szemben kőszobor, melynek érzéseiről és gondolatairól az, aki nem hozzá tartozik, nem tudhat meg semmit. Hónapokat el lehet tölteni Amerikában anélkül, hogy az ember egy igazi amerikaitól a legüresebb udvariassági szólamokon és a legridegebb üzleti kifejezéseken kívül egyebet is hallhatna. Az amerikai "társaságot" pedig kínai fal védi az idegenek betolakodása ellen. Milyenek lehetnek tehát az angolul nem tudó magyar turisták könyvei Amerikáról?
Nagyon megnehezíti az idegen helyzetét a nyelvismeret hiánya. Magyarországon nagyon sokan vannak, akik "perfekt" beszélnek angolul. Ezek ha Amerikába mennek s tehetségesek és nagyon szorgalmasak, a tapasztalat szerint átlag nyolc esztendő alatt megtanulnak angolul, de a kiejtésükön haláluk napjáig észreveszi mindenki, hogy idegenek. Akiknek angol stílusa már Amerikában érkezésük előtt is irodalmi színvonalon volt, azok egy-két év alatt tűrhetően elsajátítják az angol beszédet, azaz egy igazán művelt amerikai politikus, tudós vagy író már tud beszélgetni velük anélkül, hogy ez az amerikaira nézve fárasztó volna. Az udvarias elismerés, hogy "oh, ön nagyszerűen beszél angolul!" természetesen kijár annak is, aki csak dadog angolul, mert az amerikai mestere a konvencionális hazugságoknak. Amikor azonban keresik az ember társaságát, s órákat töltenek vele, hogy az amerikaitól teljesen különböző észjárását, gondolatait és érzéseit megismerjék s ezen a réven egy rájuk nézve idegen kultúrába bepillanthassanak, akkor már valóban tud az ember angolul, vagy ha úgy tetszik: amerikaiul, mert különben nem foglalkoznának vele.
Egy magyar és egy német, sőt egy magyar és egy angol ember könnyen megérti egymást, feltéve, hogy ismerik egymásnak a nyelvét. Kultúrájuk közös és életviszonyaik nagyjában azonosak vagy legalább is hasonlóak. Az amerikai és az európai kultúra azonban annyira különbözik egymástól s az életviszonyok között oly kevés a hasonlóság, hogy szavainknak egészen hű lefordítása gyakran még fölötte kevés ahhoz, hogy megismerjük egymásnak az igazi gondolatait. Nem a szó, nem a mondat és nem a beszéd lényeges, hanem az, hogy a beszélő mit ért valójában az alatt, amit kimond? Ez pedig olyan dolog, amire a filológia nem taníthat meg bennünket, hanem egyedül a tapasztalat. Ha a "jog", a "felelősség", az "erkölcs", az "indiszkréció" és ezer más szó egészen más eszmei tartalmat rejt magában Amerikában, mint Angliában, akkor hiába tudunk mi angolul, az amerikai beszédet legfölebb csak félreérteni vagyunk képesek.
Az első esztendőben ezt nem igen veszi észre Amerikában az idegen s azután se veszi észre az, aki csak futkos az üzletei után, de nem folytat komoly tanulmányokat Amerika megismerése érdekében. A legjobb esetben felfedezi, hogy vannak amerikai vonások, de azokat meg nem érti. A tudás ott kezdődik, ahol a csoda megszűnik. Amikor minden valóban érthetővé válik, minden egészen természetes már előttünk s amikor rájövünk, hogy mindaz, amit véletlennek gondoltunk, maga volt a kérlelhetetlen szükségszerűség, csak akkor kezdjük ismerni Amerikát s csak akkor kezdjük igazán becsülni és bámulni.
Amerika addig, amíg nem ismerjük, nem jelent számunkra semmi reális dolgot. Az Eldorádó túl az Operencián semmivel sem fantasztikusabb, mint az a kép, melyet az átlag-európai Amerikáról fest magának. El se igen bírjuk képzelni, hogy Amerikában a gazdag emberek száma aránylag sokkal kisebb, mint Európában, hogy Amerikában a demokrácia csak elméleti valami, hogy a fölötte gyakorlati érzékű amerikai nép sokkal többet jár templomba, mint mi, és bár harminckilenc különböző fajból szinte csak tegnap verődött össze, határozottan nemzetibb, mint mi.
Dicsérni Amerikát: nagyon könnyű dolog; leszólni még könnyebb; de megérteni nehéz feladat. Tanulni az amerikai dolgokból mindenesetre csak akkor kezdünk, ha azokat már megértettük. Amíg az ember eljut a megértés, a tanulás legelső stádiumáig, addig sok csalódáson megy keresztül, sőt némelyik sok szenvedésen is. A tapasztalat a legdrágább a világon: pénzben, verítékben, lelki kínban néha nagyon sokat fizet az ember érette. Ez, fájdalom, valahogyan kiérzik e tapasztalatok előadásából is, mely sokkal kevésbé kellemes olvasmány, mint egy turistának vagy alkalmi utazónak naiv meséi az amerikai életről, melyet csak egy newyorki magyar kávéház ablakából s amerikai magyarok elbeszéléseiből ismer. Ezek pedig, rendkívül ritka kivétellel, végigélnek egy életet az újvilágban, anélkül, hogy sejtenék, hogy Amerika micsoda s anélkül, hogy az igazi amerikai társadalom megengedné, hogy az ő életébe csak bele is pillantsanak.
A legelső magyar könyvet Amerikáról kilencvenegy évvel ezelőtt írta Bölöni Farkas Sándor. Amerikáról mindmáig ez a legjobb magyar könyv. Ebből tanulta Kossuth Lajos, hogy mi a demokrácia. Széchenyi, Kossuth és Eötvös politikai reformeszméi ugyanis nem francia, hanem amerikai eredetűek s éppen ezért nem is voltak forradalmiak.
Nekünk ma is van tömérdek nagy problémánk s azok lesznek a magyar jövőnek reformerei, akik majd egykor rájönnek, hogy ezeket a problémákat Amerika már megoldotta. Ezeknek a tanulmányoknak a megkezdéséhez azonban olyan komoly felkészülés szükséges, aminőre nálunk nem vállalkozik senki. Pedig csak Amerika teljes megértése hathatna igazán termékenyítőleg a rendkívüli erővel megáldott, de, sajnos rendkívül rest magyar elmékre.
Európa határozottan a fejlődés útján van, bár sokan, akiket megfigyelő képességük kiművelésére nem oktatott ki az élet, úgy látják, mintha lefelé mennénk a lejtőn. Nem kell megijedni: valósággal haladunk, mert Európában is közeledik már az az idő, amikor itt is egyre nehezebbé válik tudomány nélkül tudósnak, tehetség nélkül írónak s eszmék nélkül politikusnak lenni. El fogunk jutni oda, hogy végül még nekünk is tanulni kell; tanulnunk pedig senkitől nem lehet annyit, mint Amerikától.
 |
| Miss America - 1924 (találati hely: itt ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése