SZABADSÁG
„Egy és oszthatatlan nemzet, — szabadság és igazság mindenkinek!” Az alatt a nyolc év alatt, míg az amerikai gyermek a népiskolába jár, számtalanszor el kell ezt mondania az amerikai zászló előtt. Végezetül már álmában is sokszor elszavalja: „one nation indivisible — with liberty and justice for all...”
Ez nagyon szép; de mi az a „szabadság?” Szabadság az, hogy Amerika bennszülött őslakóinak leszármazottai, az indiánok nem részesülnek az állampolgári jogokban? Szabadság az, hogy nincs költözködési joguk az indiánoknak? Szabadság az, hogy az indiánnak csak attól az üzletembertől szabad bármit is vásárolnia, akit erre a célra a kormány kijelöl? Szabadság az, hogy a négernek nem szabad olyan nyilvános helyiségbe (templomba, vendéglőbe stbibe) bemennie, ahova fehérek járnak; szabadság az, hogy ha kidobják innen a négert, seholsem kereshet védelmet? Vagy szabadság az, hogy vannak államok, amelyekben az állampolgári joggal még nem bíró idegennek nem szabad pl. kutyát tartania?
De hagyjuk az idegeneket, mert velük szemben mindent megengedhetőnek tart a sovinizmus: az amerikai polgárok maguk is lépten-nyomon tapasztalhatják, hogy az állami gyámkodás naponkint mennyire korlátozza szabad mozgásukat. Ne feledjük, hogy a szövetségi kongresszuson kívül még negyvennyolc állami törvényhozó testülete is van az Amerikai Egyesült Államoknak: mintegy ötezer ember gyártja állandóan a törvényeket s csaknem mindegyikük él azzal a joggal, hogy törvényjavaslatot készíthet elő s egy-egy unalmas órában, mely a nagy vitákat és izgalmakat követni szokta, múlhatatlanul sok badar javaslatot beiktatnak a törvénykönyvbe. Ε sorok írója künn Amerikában egyszer csupán a mulatság kedvéért összeállította s egy hírlapban közölte, hogy pl. a létra készítésére nézve miként intézkednek az egyes államok törvényhozásai? Ebben nem az a mulatságos, hogy a létra két oldalfájának anyagára, nagyságára, megmunkálására és egymástól való távolságára, valamint az egyes létrafokok anyagára, alakjára, megerősítési módjára stbire nézve mindenik állam másként rendelkezik, hanem inkább az mulatságos, hogy a törvényhozások szükségesnek tartották még a létraszerkesztést is paragrafusokba foglalni és törvénybe iktatni. Csak az a vigasztaló, hogy ezeket a létratörvényeket nem ismeri és nem respektálja a nép. A törvényellenesen szerkesztett létrával kapcsolatos baleset után azonban, amikor megindul a kártérítési per, a létratörvények mégis csak jó szolgálatot tesznek az ügyvédeknek.
Orthodox jogi felfogás szerint a törvények sohasem korlátozhatják a szabadságot, mert a törvény nem ellentéte a szabadságnak. Ez a felfogás azonban csak addig a határig állja meg a helyét, amíg a törvények észszerűek. Ahol az embernek szinte már a lélegzetvételét is törvény szabályozza, ott szabadságról beszélni többé már nem lehet. S úgy látszik, hogy az amerikai törvények sokszor túlmennek az ésszerűség határain. Természetesen ennek is megvan a maga természetes oka. Pl. a leánykereskedelem (white slavery) elleni törvényeknek ésszerűtlen túlzásai vannak, amelyek azonban érthetőkké válnak, ha nemcsak a mai helyzetet vesszük figyelembe, hanem a régebbi állapotokat is, melyeket e drákói törvények megszüntettek. Hobokent New Yorktól a Hudson folyó választja el s a folyó alatt közlekedik a villamos vasút. Ha Hobokenben van valakinek egy imádottja s azzal átrándul New Yorkba, hogy egy kellemes estét töltsön vele a törvényeken túlmenően s a kaland elején a szerelmes ember elköveti azt a meggondolatlanságot, hogy a hölgy helyett fizet a villamoson hat centet, már el lehet őt ítélni leánykereskedelem miatt, mert a nőt „egyik államból a másikba szállította”. T. i. New York és Hoboken két különböző állam területéhez tartozik. Ma túlságosan szigorú, a józan észbe és a szabadság követelményeibe beleütköző a white slavery-törvény, mert a mai viszonyok nem követelik a rendkívül szigorú rendelkezéseket; de lehettek egykor olyanok az állapotok, hogy a ma túlszigorú törvényes rendelkezések megokoltak voltak.
Az alkohol-tilalmat azonban nem lehet a régebbi állapotokkal megokolni, még kevésbbé a maiakkal, mert hiszen a tilalom következtében annyian halnak meg és annyian veszítik a methyltartalmú italoktól a szemük világát, hogy a tilalom jótékony hatásáról, az állapotok javulásáról beszélni sem lehet. Ha nem tartották szükségesnek, hogy törvénnyel eltiltsák az öngyilkos kísérletet, miért tartják büntetendőnek egy pohár sörnek az elfogyasztását? Vagy talán a szesztilalomban is van valami szimbolizmus, mint a Paradicsomkert tiltott almájában? Érezhetem magam szabadnak egy országban, amelyben börtönbe juthatok; egy pohár sör miatt?
Ha egy országot meg akarunk ismerni, nem elég, ha az országnak csak a széle iránt érdeklődünk. Az amerikai Unió akkora, mint Európa. Mit tudhat Európáról az, aki csak az Ural lejtőit vagy Portugália kikötőit ismeri, de azokat az országokat, melyek Európa e két széle közé esnek, nem ismeri? Amerikában benn, az ország közepén más állapotok vannak, mint a világgal folyton érintkezésben levő, sűrűn lakott, kitűnően adminisztrált keleti és nyugati partvidéken. Bíróság és rendőrség nem védi úgy az egyént az ország közepén, mint künn a széleken. A bányavidékeken a munkásoknak egészen más fogalmaik vannak az amerikai szabadságról, mint a kereskedőknek New Yorkban; sok bányában, sok gyárban megvan még a hajcsárrendszer; a sheriffel, bíróval való összejátszás, sajnos, elég gyakori, mindig a szabadság rovására sőt vannak vidékek, ahol még a rabszolgaság nyomai is megtalálhatók.
Floridában egészen 1923-ig rendszer volt, hogy az állami fogház összes rabjait bérbeadta az erdőirtó és fakitermelő vállalatoknak. Bármily keveset fizettek is egy-egy rabért, az államnak nem kellett a rabok eltartására egy centet sem költenie. 1923-ban a World nagy esetet csinált belőle, hogy egy Martin Tabert nevű fiút, akit csavargásért letartóztattak s a fogházból „bérbeadtak”, embertelen munkaadója agyonkorbácsolta. A fiú jómódú családból származott, de elment hazulról „világot látni” s mire vesztére Floridába ért, elfogyott a pénze. Floridában vadásznak az ily „csavargókra”, velük végeztetik a közmunkákat s mint az igás állatokat, bérbeadják őket az állampénztár javára. Mivel egy tekintélyes new-yorki lap feltárta ennek az eljárásnak egész gyalázatosságát, a floridai parlament törvényt hozott, amelyben eltiltotta a rabok bérbeadását. De egy esztendő sem múlt el, amikor már megtalálták a törvény kijátszásának módját: a rabokat most már egyenkint szerződtetik az erdőirtó, terpentin-készítő stb. vállalatok s aki megszökik, azt, ha elfogják, addig korbácsolják a World 1924 nov. 23-iki száma szerint, „míg ingének foszlányai el nem vegyülnek a húscafatokkal”. S mindezt hatósági segédlettel. „A jobbágyság megint felüti gyalázatos fejét Floridában”, ez a World leleplező cikkének címe. De mi van ,,az Isten háta megett” Texasban vagy Arizonában! Lehetnek jobbak az állapotok ott, ahol még kevesebb a bíró és a rendőr s ahol az egyén még tehetetlenebb?
/Dr. Szabó László: Az igazi Amerika, 240 - 244. oldal, szöveg a http://mtdaportal.extra.hu/books/tapay_szabo_laszlo_az_igazi_amerika.pdf
segítségével/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése