"Nem lehet egy nap alatt vagy egyszerűen egy mosollyal jóvátenni a visszaéléseket, sem begyógyítani sebeit és eltüntetni szenvedését azoknak, akik kórházban, börtönben vagy gettókba zárva tengődnek, akik kétségbeesettek vagy magányosak, akik éhesek és szomjasak." Jean Vanier
"Menj keresd meg azt ami elveszett. Keresd meg elveszett juhaimat."
Mondta az ÚR nekem 1995. július 14-én.
Tanuljunk Jézustól!
Tanuljuk meg az alázatot.
Ő megüresítette magát, Istenségét levetette és emberi formát öltött. Kicsiny lett. Megalázta magát, hogy felmagasztaltassék. Nem önmaga dicsőítette magát és nem tanítványai. Az Isten dicsőítette fel. Törekedjünk erre!
Kiüresítve önmagunkat, magunkat a legkisebbnek tartani és mégis, mint Jézus, tudjuk helyünket. Tudni azt, hol van a helyünk a világban. Krisztus testében, a gyülekezetben, és szűkebb környezetünkben. Ahogy Jézus is tudta a dolgát, de még sem kérkedett, dicsekedett, hanem felvette a keresztet. Vegyük fel mi is a keresztünket, megharcolva azt a harcot, és azon az ösvényen járva, amit Jézus bemutatott.
"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Jn 1,14
Az ÚR kegyelmes és igazságos. Milyen nehéz igazságosnak lenni, de ugyanakkor kegyelmesnek.
Tanuljuk meg a békességet.
"Boldogok a békességesek: ők Isten fiai" Mt 5,9
Ahogy Krisztus adja, ahogyan Krisztusnak is nyugodalma volt abban, hogy Ő az Atyában van és az Atya is Őbenne, mi is tudjuk azt, hogy Jézus Krisztusban vagyunk és Ő is bennünk. Ez vezérelje utunkat!
Legyen békességünk az öröm napján, amikor Jeruzsálembe vonulunk és legyen ez a békességünk, amikor meggyaláznak és megölnek minket, tudva azt, Jézus Krisztusért gyaláznak és ölnek meg minket.
Tanuljuk meg Tőle a hűséget!
Jézus hűséges maradt "elhívatásához", Atyjához (Isten=szeretet) és hozzánk emberekhez. El nem múlt szeretete még akkor sem mikor verték, leköpték. S akkor sem amikor dicsőítették, felmagasztalták (amikor Jeruzsálembe vonult). Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy hűségesek legyünk a szeretetben, mert a szeretet nem csupán múló lelkesedés, egy boldog pillanat.
"A hűség pedig azt jelenti, hogy elszántan kitartunk, túllépve minden fajta kritikán, gúnyolódáson, kísértésen, amelyek ránk zúdulhatnak. Meg kell tanulnunk a személyes szeretethez való hűséget, aki arra hív, hogy fényben és a békében járjunk Vele. A szeretet elűzi a félelmet." Jean Vanier
Tanuljunk meg imádkozni!
Ahogy Krisztus mutatta. Intézzük szavainkat egyenest az Istenhez, a mi Mennyei Atyánkhoz, aki fiaivá fogadott minket.
Semmi ima ne legyen hiába való. Isten nem szavakat akar, a szív gondolatait kéri. Ahogyan Apáddal beszélnél, intézd szavaidat egyszerűen Őhozzá. Ő meghallgat. És Te úgy beszélj, hogy tudd hallgat téged, hallja szavaidat és látja szívedet. Vajon összhangban van ez a kettő? Ha nincs az imád célt téveszt, nem Istenhez, hanem belső emberedhez szól, legfőképpen pedig önmagad csapod be.
Ezt a legnehezebb megvalósítani, csoportos imánál, nehéz a zavaró körülményeket kizárni. Sehol sem tudok úgy imádkozni, mint legbelsőbb szobámban. Alázattal, tisztelettel, imádással, hálaadással, könyörgéssel.
Szívből kell imádkozni, a Szent Lélektől. Ezt ragad meg mindig, készítsd fel erre a szívedet, hogy mindenhol képes legyél megnyílni az imádkozásra.
"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért." Tim 2,1
"Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt." Tim 2,3
Tanuljunk meg a mában élni!
Ne aggódjunk a holnap miatt, a holnap majd aggódik magáért. (vö. Mt 6,34)
Örüljünk a mának, a mai nap ajándékainak. Azoknak az embereknek, bajoknak, örömöknek, fájdalmaknak. Örüljünk és vessük bizodalmunkat az ÚRba. Bízzunk Benne, bízzunk oltalmában, védelmében, szeretetében. Hiszen vigyáz gyermekeire. Nem hagyja, hogy bármi történjen velünk. Nem azért fogadta el Jézus áldozatát, nem azért kötött szövetséget velünk Jézus Krisztus vére által, hogy a problémák és az ellenség láttán eldobjon minket.
Fogadjuk el a mai nap ajándékait. És tanuljunk azokból!
"Tudjuk, hogy Istent szeretőknek minden a javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott." Róma 8,28
Tanuljunk meg együtt szenvedni és együtt örülni Krisztussal!
Nézzük meg a Bibliában, mikor volt boldog Jézus, és mikor volt boldog Isten. Nézzük meg mikor volt szomorú, mikor szomorodott meg, vagy indult fel. Nézzük meg szenvedés történetét. Éljük át halálát, meghalva óemberünknek, meghalva a bűnnek, bűnös vágyainknak.
Vegyük komolyan Jézus elhívását. "Tegyetek minden népet tanítvánnyá." Menjünk, lépjünk rá az útra. Az út, hogy elvezessük az embereket Krisztushoz, Ő pedig elvezeti őket az Atyához. Imádkozzunk barátainkért, rokonainkért, az országért és a világért. Higgyünk abban: az ÚR meghallgatja imáinkat, ha túl sokat zörgetünk végül megnyittatik és teljesíti kérésünket.
Soha ne lankadjunk el, szilárdítsuk meg hitünket a napsütésben, éjszaka és a hidegben emlékezzünk az ÚR melegségére.
Törekedjünk a tökéletességre!
Nem túlzott kívánság ez? Az ember mindig mindenhol akarja az Istennek tetszőt, mind belső emberének jellemvonásában, mind pedig a problémák megoldásában. Legyünk minden tekintetben tökéletesek. Vajon lehetséges ez?
"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." Mt 5,48
Ha az ÚR ilyet kíván, akkor valószínűleg lehetséges. Legyen imánk is erre forduló, vigyük végbe, tegyük meg mit az ÚR kér!
Annyit bőven elég tudnod: Jézus kegyelmében tart. Megőriz minden gonosztól, megőrzi a te szívedet Jézus Krisztusban. Halleluja! Dicsőség az ÚRnak, aki kegyelmében tart és megszenteli az övéit. Megtisztít, új teremtést hoz létre bennem, hogy áldjam és magasztaljam nevét. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít. Van erőm a hitre, a reménységre, a szeretetre. Az ÚR erősíti meg bennem ezeket. Ő végzi bennem az akaratát, a cselekvést és a szólást. Övé vagyok mindenestől, hogy áldjam szent nevét.
Vajon mi választhat el Krisztus szeretetétől? Vajon maga Krisztus eldobna-e? Oh, nem Krisztus megmentett, kihozott a halálból és Ő elvégzi rajtam munkáját. És vajon ki választhat el még is az Ő szeretetétől? Senki! Mert Ő a Király, Ő a leghatalmasabb, aki győzött a bűn és a gonosz felett. Legyen áldott a mi Urunk, a mi Istenünk mindörökké, Ámen.
"Ne aggódjatok semmi miatt, hanem kéréseiteket vigyétek az ÚR elé, aki meghallgat és megőrzi a ti szíveiteket és gondolataitokat az ÚR Jézus Krisztusban."
Bárhová küld, kételkedés, hitetlenkedés, aggódás nélkül megyek. Áldom az Urat, az én kősziklámat
Jézus Krisztus bennem van. Vajon magamévá tettem én már ezt?
Valódi hit kezdete az aggodalom vége. Nem aggódom. Az ÚRra bíztam minden gondom, életem jövőjét.
Nos végre ott tartok, hogy nem emberekhez viszonyítom magamat, hanem Jézus Krisztushoz. Hogy nem emberek kritikáját megfogadva változom, hanem amit az ÚR mond a Bibliában, azt megfogadva cselekszem. Végre nem emberekhez akarok hasonlítani, hanem Jézushoz.
Ezért tanulmányozom a Bibliát, hogy Krisztus minden jellem vonása bennem legyen. Tanulmányozom és kérem az Urat teljesítse be rajtam ezeket, azt mondta az ÚR, legyetek tökéletesek, én hiszem, hogy meg lehet ezt valósítani, nem az emberek szerinti tökéletességet, hanem a Krisztusit, amint az apostolok is írják a Bibliában.
Mert az mondta az ÚR: legyetek szentek, mert én is szent vagyok.
Mi a keresztény ember célja?
Számomra az, hogy amikor az ÚR eljön, a szemébe tudjak nézni. Hogy oly tiszta legyek, hogy Ő ne szégyenkezzen miattam. Mikor elé állok, a szerető tüzes szemébe nézek, akkor ne égjek el. Hogy most tudjam, már most, nem csak, hogy üdvözülök, de jutalmat is kapok (1Kor 3,14) és az pedig a megtérésem utáni cselekvésemtől függ. Cselekvés pedig, hogy halljam és tegyem Uram akaratát. A hallás pedig jelenti, hogy tiszta vagyok, és az ÚR cselekvőképesnek tart, ha pedig ez így van akkor én nem ítélkezhetem magam felett, hogy nem vagyok képes arra, amire az ÚR elhívott.
De vajon mi számít cselekvésnek?
Annak okaként elengedem, hiábavaló gondolataimat és álmaimat, hogy az ÚR mondja meg mit kell tennem. Mindenek előtt pedig a csöndes szeretetet, amely erősebb minden beszédnél.
"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." 1Kor 4,20
Ne követeld jogaidat Istentől! A jogaiddal légy tisztában!
Az ÚR tudja mire van szükséged, az ÚR szeret téged, megadja akkor is, ha nem kéred.
Beszélgess az ÚRral, beszéld meg Vele problémáidat. Soha ne felejtsd el az ÚR szeretettel közeledik hozzád, te is a szeretet hangján kérd Őt. A szeretet az a csatorna, amin át eljuttat hozzád minden dolgot. És te ha aggódsz valamiért, miért tennéd, talán úgy gondolod az ÚR nem visel arról is gondot. Ne félj, az ÚR számon tartja minden hajszáladat. Még ki se mondod kérésedet, Ő már tudja azt. Ismer a kisujjadtól, a fejtetődig, tudja mikor dobban kicsi szíved, mert Ő mindentudó. Isten az Atyád, Ő a teremtőd, alkotód.
A beszéded legyen tiszta!
Minden szavad, minden cselekvésed ítélve lesz. Te magad leszel megítélve. A szerető Istenre hallgass, aki javítgatja hibáidat. És ha megmutatja javítsd ki azokat. Valószínűleg ki tudod őket javítani, ha már megmutatta.
Te önmagadat mindenkinél kisebbnek tartsd, de tudd amire az ÚR elhív, arra képes vagy.
Alázattal végezd a dolgod. Boldogíts másokat és úgy légy boldog, az Isten akaratát a magad akarata elé helyezd. Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Mert Isten maga a szeretet.
Hallgass a szívedre és akképpen cselekedjél!
"Ti azonban szeretteim épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre." Jud 20.
"Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel." Péld 24,3-4
"Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik." 1Móz 1,26
"Micsoda a halandó - mondom - hogy törődsz vele és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél."
Zsolt 8,5-7
Monor, 1995. július 27.
bogi
